Szent-Iványi István: Túl erős évkezdet

A szerző a Liberálisok külügyi szakpolitikusa

Orbán Viktor az ír miniszterelnökkel folytatott tárgyalást követően elégedetten jelentette ki, hogy „erős az évkezdet”. Igazat mondott. Valóban erős, az én ízlésemnek túl erős is ez az évkezdet. Nem az ír miniszterelnök látogatására gondolok, mert abban semmi problémát nem látok. De történt még egy és más az év első hetében.

Például Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök első külföldi kétoldalú tárgyalását Budapesten folytatta az év elején. Önmagában még ebben sincs semmi különös, akár üdvözölhetjük is a két kormány közötti jó kapcsolatokat. Az már kevésbé örvendetes, hogy ez a két kormány abban ért egyet, amiben szinte mindenkivel szemben áll Európában. A találkozón pont ezt a szembenállást erősítették meg. A makacs és kompromisszumképtelen elutasítást erősítették meg a szolidaritáson alapuló menekültkérdés közös európai megoldásával szemben. Erőteljesen kifejezésre juttatták továbbá az igényüket a feltételek nélküli pénzügyi támogatásokra, miközben a kulturális ellenforradalom céljainak érvényesítéséért közösen lépnek fel. Ez tényleg nagyon erős kombó. Nem hiszem, hogy Párizsban, Berlinben megrettentek a harcias kiállástól, de megjegyezték maguknak, az bizonyos.

Néhány nappal később Seeonba, a német Keresztényszociális Unió, a CSU kongresszusára látogatott a magyar miniszterelnök. Az erős kezdet folytatódott. A találkozó német belpolitikai szempontból különösen kényes időszakban történt, két nappal a koalíciós tárgyalások kezdete előtt. Tudvalevő, hogy Angela Merkel kancellárt és környezetét kifejezetten irritálta ez a látogatás, de ma már azt is tudjuk, hogy a CSU képviselőit is megosztotta Orbán meghívása. Nem ártott volna a magyar miniszterelnöknek patikamérlegre tennie minden kiejtett szót, és óvakodnia attól, hogy a német belpolitikai vita részesévé váljon, váljunk. Nem sikerült, de valószínűleg nem is volt Orbánnak ilyen szándéka. Nyíltan bírálta a német menekültpolitikát, kimondatlanul is a kancellárt kritizálta, újból tisztán német ügynek nevezve a menekültkérdést. Interjújában odáig ment, hogy ti (mármint a németek) akartátok a migránsokat, mi nem.

A látogatás kapcsán ráadásul a magyar külügyminiszter éles szóváltásba keveredett Martin Schulz SPD-elnökkel, akiből rövid időn belül akár alkancellár is lehet. Igaz, külügyminiszterünk durvaságai már nem sokat tudnak hozzátenni ahhoz, amit Schulz az elmúlt évek tapasztalatai alapján egyébként is gondol kormányunkról.

Az erős évkezdet részének tekintjük azt a sok dicséretet és elismerést is, amelyet az európai szélsőjobboldal vezető személyiségeitől kapott a miniszterelnök és kormánya az elmúlt napokban. Geert Wilders, a holland populista Szabadságpárt vezetője, aki egyébként szinte hazajáró vendég nálunk, és az év végén is Magyarországon járt magyarul megjelent könyvének bemutatóján (mi is lenne velünk, ha karácsonyra nem kaptuk volna meg a fa alá ezt a könyvet), egyenesen az év emberének nevezte Orbán Viktort. Ennyi kárpótlás kijárt neki, ha már a lázadás éve, amelynek része lett volna Wilders pártjának választási győzelme is, ennyire nem jött be.

Nem sokkal ez után Marine Le Pen, a francia szélsőséges Front National elnöke Magyarországot Lengyelországgal és Ausztriával együtt követendő példaként állította a franciák elé. Üröm az örömben, hogy őt viszont a választásokon nem kívánták annyian követni, hogy most Franciaország élén követni tudjon minket.

Érdekes és beszédes színfolt a visegrádi négyek tervezett konferenciája Európa jövőjéről. Kiemelt rendezvénye ez a V4-ek magyar elnökségének, szélsőjobboldali és populista előadókat, botrányhősöket kívántak rá meghívni. A magyar média elsősorban a szélsőséges brit provokátorra, Milo Yiannopoulosra és az ő megengedő álláspontjára hívta fel a figyelmet a pedofíliával kapcsolatban, de valójában még kínosabb annak a Götz Kubitscheknek a meghívása, aki a német szélsőjobb egyik ideológusa és aktivistája, a Pegida mozgalom egyik szellemi vezetője.

Természetesen nem arról van szó, hogy egyébként egy magyar intézet vagy más, nem kormányzathoz kötődő egyesület, alapítvány vitára ne hívhatná meg ezeket az embereket, és ne vehetnének részt egy konferencián. Az azonban jogos felháborodást vált ki, ha a kormány védnöksége alatt, a V4-elnökség nevében hívják meg őket, hogy Európa jövőjéről fejtsék ki nézeteiket, ráadásul nem is egy vitapanel résztvevőiként, hanem kiemelt előadóként. Bár a keletkező botrány hatására úgy tűnik, hogy az ő szerepeltetésükről lemondtak a szervezők, a történet akkor is sokat elárul az erős évkezdetről.

Mindez egy olyan időszakban történik, amikor három kiemelten fontos, Európa és benne Magyarország jövőjét meghatározó kérdésben formálódik döntés az európai vezetők körében. A napokban kezdődtek meg az egyeztetések az Európai Unió 2020 utáni hétéves keretköltségvetésének elveiről és szabályairól. Közismert, hogy mind Merkel kancellár, mind Macron elnök és egy sor más európai vezető felvetette, hogy a pénzügyi támogatásokat kapcsolják össze jogállamisági kérdésekkel, illetve a demokratikus játékszabályok betartásával. Nyílt titok, hogy ezeket a javaslatokat a magyar és a lengyel kormány magatartása inspirálta, és a mostani engesztelhetetlen szembenállásuk csak igazolja a tervek létjogosultságát.

Várhatóan az év első felében születik döntés a közös menekültpolitika reformjáról is. Itt is vannak olyan hangok, legutóbb éppen Martin Schulz részéről hangzottak el, hogy azoktól a tagállamoktól, amelyek elutasítják a szolidaritást, vonjanak el pénzügyi támogatásokat. A harcos magyar–lengyel miniszterelnöki kiállás ebben a kérdésben csak tápot adhat Schulz álláspontjának. Lehetséges, hogy a közös menekültpolitika létrejöttét az elutasító tagállamok meg tudják akadályozni, de félő, hogy aránytalanul magas árat kell ezért fizetniük.

Végül a legfontosabb döntés az eurózóna jövőjéről szól. Ez most még látszólag nem érint minket, hiszen nem vagyunk részesei az euróövezetnek, sőt a kormány azt sugallja, hogy jó ideig nem is leszünk. Valójában talán ez érint minket a leginkább és a legérzékenyebben. Ezekben a tervekben ugyanis benne van a valódi kétsebességes Európa létrejötte, ami azt jelenti, hogy a jelenleg egységes Európai Unió egy belső, fejlett és konstruktívan együttműködő magra és egy leszakadó, destruktív perifériára bomlik. Sokan vannak, és befolyásosak is, akik ezt a számunkra veszélyes tervet támogatják, és Magyarországot a periférián szeretnék látni. Vagy még annál is kijjebb, hiszen volt már olyan javaslat is, hogy Nagy-Britannia Brexit utáni helyzete modell lehet Lengyelország és Magyarország számára is, azaz egyenesen az EU-n kívülre deportálnának minket.

Tehát a tét nagy, az idő rövid. Az erős évkezdet még erősebb évvégét jósol. Sajnos félő, hogy a kormány cseppet sem kíván változtatni jelenlegi álláspontján, még akkor sem, ha a kedvezőtlen végkifejlet előre látható. Ez a figyelmeztetés sem a kormánynak szól, mert semmi remény, hogy hallgatna rá. Sőt a várható reakció a már jól ismert: „Ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig.”

Ez az írás tehát a választópolgárnak szól. Az erős évkezdet kilátásai nagyon borúsak. De a döntés most végre nem a kormány, hanem a magyarok kezében lesz áprilisban. Ha a nép úgy akarja, akkor a veszélyes évkezdetnek derűs folytatása lesz. Úgy legyen!