Szabó Brigitta: Kedves Gyuri,

2017. október 19., 07:35

Szerző:

csak a napokban tudtam meg tőled, hogy rokonok vagyunk. Őszintén szólva meglepett a dolog, mert eddig semmi jelét nem adtad ennek.

Hogy jól értsd, egyetlen forint közpénzt sem kaptam tőled arra, hogy bejárjam a világot, könyvet adjak ki, valami jó kis beruházást vigyek véghez, nem rendeltél sem az én, sem a testvérem, sem a szüleim egyetlen cégétől sem árut vagy szolgáltatást, nem kaptam olcsó hitelt tőled

vagy általad, sőt, még olyan állást sem, ahol sok pénzért csinálhatnék semmit. Nem kell rögtön beültetni a monetáris tanácsba, de mégis minek az a sok alapítvány, ha nem a családért?

Most akkor rokon vagyok, vagy sem?

Különben láttam a parlamenti felszólalásodat, azt a bizonyost. Jól neked ment a szoci Bárándy. Hogy is mondtad neki? „Önnek a piacgazdasággal van baja, amelyben van jegybank, az ott dolgozók végzik a munkájukat, utaznak például.” 

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Ne haragudj, tudom, hogy közgazdász vagy, meg voltál gazdasági miniszter, most meg a Magyar Nemzeti Bankot vezeted, szóval biztosan nagyon okos vagy, de tisztáznunk kellene néhány számszaki és ténybeli dolgot. Csak hogy majd meg tudjalak védeni, amikor támad a többi hitetlen rokon.

Szóval azt mondod, neked, a hívőnek 7,5 milliárd rokonod van? Azt nyilván tudod, hogy ez pontosan a Föld lakossága jelenleg. Na jó, nem pontosan, mert 7 539 925 021 ember él a Földön, szóval 39 925 021 fő eleve nincs benne a családodban. Kicsit elbizonytalanodtam. Lehet, hogy én az utóbbiak között vagyok, meg az a négymillió magyar is, aki a létminimum alatt él?

Tudom, Gyuri, hogy nem érdekelnek a számok, de a létminimum egy felnőtt esetében havi 90 ezer forint körül van.

Csak viszonyításképpen: a négymillió ember öt év alatt nem kap vagy keres annyi pénzt, amennyi közpénzt ti beletettetek az MNB-alapítványokba egyik napról a másikra. Hogy is mondtad? „Senkit sem szabad megfosztani attól, hogy részt vegyen Magyarország felemelkedésében.”

A másik, hogy mit értesz piacgazdaság alatt. Tudom, szereted a különutakat meg az unortodox megoldásokat, de mégis érdekel. Ahogyan én gondolom, leegyszerűsítve, a piacgazdaság, vagyis a kapitalizmus mozgatói a vállalati szektor, amely előállítja a javakat és szolgáltatásokat, illetve a háztartási szektor, amely elfogyasztja őket. A termelési tényezők többnyire magántulajdonban vannak, azokat haszonszerzés céljából működtetik, a hatékonyságot pedig a verseny biztosítja. A megszerzett javak és szolgáltatások elosztását nagyrészt a szabad piac irányítja, a vállalkozásoknak van döntési szabadságuk. És most figyelj, a kormányzat beavatkozási lehetőségei korlátozottak. Rengeteg megközelítés van, de egyben közösek, miszerint az állam a gazdaság működésének csupán a keretfeltételeit biztosítja.

Vagy úgy érted, hogy ha a fentiek részben vonatkoztathatók bizonyos gazdasági, politikai vagy családi érdekkörökre – mondjuk a tiedre, a miniszterelnökére vagy ismert oligarchákéra –, akkor már működik a piacgazdaság?

Nehezen tudlak követni. Például a Jövőkép – Megújított szabadelvű és szociális piacgazdaság Magyarországon című könyvedet sem értettem. Mi az, hogy „az egyén szabadságfoka századunkban 5 százalék alatti szintről 50 százalék feletti szintre nőtt”, vagy hogy az 1900-as években „hétévenként többel nőtt az egyének szabadsága, mint előtte 5000 év alatt összesen”?

Ez komoly? És a 7,5 milliárd is komoly? Akkor inkább mégsem vagyunk rokonok!

Szóval, elnök úr, kérem, ne kompromittáljon, inkább foglalkozzon azzal, ami az ön dolga, figyelje a kamatokat, az inflációt, tartsa biztos pályán a forint árfolyamát, s ha úgy látja, minden rendben, szóljon a miniszterelnökének, hogy lassan el kellene gondolkoznia az ország euróövezeti csatlakozásán.

Ahhoz a családhoz szívesebben tartoznék.

Horoszkóp

A cselédsajtó és a Karmelita udvartartásának agyhalott influenszerei Pankotai Lilivel szemben fel merték venni a kesztyűt. De micsoda bátorság kellett ehhez az elvtársaknak. 

Az elhibázott brüsszeli szankciók, azon belül is elsősorban az energiaszektort érintő korlátozások miatt alakult ki válság az EU-ban és így Magyarországon is – ez a kormányzati kommunikáció alfája és ómegája. A valóság ezt másként gondolja.