Szabó Brigitta: Alkalmazási feltétel

2018. május 26. 11:52 - szerző: Szabó Brigitta

Nem tudom eldönteni, sírjak-e vagy nevessek, de hosszú távon talán a sírás indokoltabb volna. Most még akár viccesnek is tűnhet, hogy Orbán Viktor új kormányába olyanok kerülnek, akik összevissza beszélnek mindenféle butaságokat, de előbbre tekintve elszomorító, hogy ilyen emberek kezébe is adhatnak Magyarországon egész területeket. Azon meg pláne érdemes erősen elgondolkozni, vajon miért pont őket választotta a miniszterelnök.

Kásler Miklós onkológus orvos kapja meg a humántárcát, benne az egészségüggyel és az oktatással. Miniszteri meghallgatásán azt mondta a professzor, hogy szerinte „a Tízparancsolat egy tökéletes törvénykönyv, mert ha valaki betartja, akkor nem ütközik össze a törvénnyel. A Tízparancsolat tökéletes etikai kódex is, mert ha valaki betartja, nem ütközik össze az embertársaival, a társadalommal. Végezetül pedig népegészségügyi program is, mert annak betartásával számos súlyos betegséget megelőzhetünk.” De ő mondta azt is, hogy a férfiak azért halnak meg korábban, mert a nőkkel élnek, a nők meg azért nem, mert a férfiakkal élnek. Ő volt az, aki szerint az ősrobbanás spekuláció vagy hogy a halálos betegségek 70-80 százaléka csak azzal megelőzhető, hogy betartjuk a tízparancsolatot.

Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs

Az agrárminiszternek jelölt Nagy István agrármérnök, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára viszont a migránsozásban akart a leendő főnöke kedvére tenni, és azt találta mondani az afrikai sertéspestisről, hogy az úgy kerülhetett be Heves megyébe, hogy egy migráns vagy vendégmunkás eldobott egy szendvicset, azt megtalálta egy vaddisznó, majd megette, beteg lett tőle, és útjára indította a betegséget.

Az új Orbán-kormány tehát elvileg a jelöltek személyében szakértői minisztereket kap. Gyakorlatilag viszont megbízható kádereket, akik bizonyára végrehajtják azt, amit a kormányfő kér vagy kitalál. Orbán Viktornak ugyanis nincs szüksége arra, hogy a miniszterei gondolkozzanak, önálló véleményük, netalán akaratuk legyen. Ezt egyvalakinek, Pintér Sándor belügyminiszternek nézi el és engedi meg, aki cserébe nem éppen forradalmár.

Ha apró szándéka is lett volna arra, hogy a magyarországi humánügyeket olyan kézbe adja, akinek legalább részterületeken, de vannak előremutató elképzelései, akkor mondjuk Novák Katalint választja, még azzal együtt is, hogy horribile dictu, az államtitkár nő. Ha érezné, hogy a magyar oktatás és egészségügy kedélyállapotának már az is jót tenne, ha olyan személy foglalkozna vele, aki empatikus, aki az embert is látja, megint csak nem az onkológus professzor lenne a befutó, aki olyanokat mond az iskolarendszerről, hogy „úgy-ahogy oktatnak, többé-kevésbé tényszerűen, de ebben sem vagyok biztos”. Vagy hogy nem ismertetik meg a diákokkal azokat a klasszikus értékeket, amelyek az identitás részét képzik, hogy „ember vagyok, magyar vagyok, hívő vagyok és a többi és a többi, és a magyar kultúrának az elképesztő kincsestárát nem ismertetik meg a diákokkal. Na most a magyar nyelv nagyon plasztikus, akit nem nevelnek, az neveletlen.”

Ha pedig komolyan gondolná, hogy az agrárium kiemelten fontos abból a szempontból is, hogy a magyar gazdaság hosszú távon támaszkodni tudjon rá, akkor egy olyan innovatív embert állít a mezőgazdaság élére, aki képes arra, hogy behozza az országba a 21. század vívmányait, technológiáit, megoldásait, és arra is képes, hogy azokat elfogadtassa a gazdákkal, kirángassa őket azokból az elavult, nem hatékony működési módokból, amelyek miatt nemzetközi szinten nem versenyképes a magyar mezőgazdaság. Helyette választott valakit, aki hosszú évek óta ellentmondás nélkül szolgája a rendszert, és aki szerint „a fejlődés feltétele, hogy lesz-e, aki ellátja a jószágot, leszüreteli a gyümölcsfát és felül a traktorra”, vagyis a fejlődést a közmunkásokból napszámosokká átképzett emberekre alapozná.

Úgy túnik, a felületes tudás, a szakértelem és az empátia hiánya, a feltétlen odaadás a kormányfővel szemben, a vakság a modern világ kihívásaira alkalmazási feltétel az új Orbán-kormányban.

Így már nem is kérdés, hogy sírjunk-e vagy nevessünk, ugye?