Orosz Anna-Prinz Dániel: Merjünk remélni!

2017. november 7. 08:13

Amit a 168 Óra főszerkesztő-helyettese kicsit talán lemondóan „reményfutamnak” nevez cikkében (Lakner Zoltán: Reményfutam), az számunkra a politika lényege. Ahogy a Momentum programjának bevezetőjében írjuk, számunkra a politika „egy lehetőség, hogy magyarok millióinak adjunk reményt”. A Momentum programja egy Remény-terv.

Egyáltalán nem arról van szó, hogy nem látjuk az előttünk álló hatalmas kihívást, amit a szabadság egyre szűkülő terei és az ország végletes megosztottsága jelentenek. Látjuk a kihívást és van tervünk, hogyan tudunk hozzá felnőni. Ez a kihívás késztetett minket több mint két éve arra, hogy elkezdjünk közösen gondolkodni, hogyan tudunk megbirkózni vele. E miatt a kihívás miatt jött haza sok momentumos külföldről vagy maradt Magyarországon. Ez vezetett oda, hogy tavasszal pártot alapítsunk és az elmúlt fél évben programot írjunk. Egy olyan programot, amely nem hibátlan, de részletes és átgondolt. Az Indítsuk be Magyarországot! ambiciózus és megvalósítható program, amely jó alap lehet a következő hónapokban – sőt a programot kritizáló újságcikkeket látva már most is jó alap – arra, hogy megvitassuk, mik lehetnek a lehetséges megoldások a Magyarország előtt álló kihívásokra.

Az eddig leggyakrabban feltett és teljesen jogos kérdés a program megvalósíthatóságával kapcsolatos. Ígérni könnyű, de egy felelős politikai erő azt is megmondja, hogy miből lesz a nagy ígéretekre pénz. A Momentum is ezt teszi. Több kritikusunk, köztük a 168 Óra főszerkesztő-helyettese is felrója nekünk, hogy egyszeri kiadási tételekből, túlárazott és fölösleges állami beruházások visszafogásából akarunk nagy átalakításokat fedezni. Ez viszont így, ebben a formában nem igaz.

A Momentum programján dolgozó több mint száz tagunk között a magyar pártok között talán egyedülálló módon egy olyan csapat is létrejött, amely kizárólag a program költségvetési megvalósíthatóságát ellenőrizte. Egyszeri megtakarításokból egyszeri tételeket fedezünk, a nagy átalakításokat pedig nagy átcsoportosításokból valósítjuk meg. Az alacsony keresetűek számára a legmagasabb fizetésekre bevezetett felső szja-kulcs bevételeiből ígérünk bérkiegészítő adójóváírást. A munkaerőpiaci szolgáltatásokat a közmunkarendszer átalakításából tudjuk fejleszteni. Realisztikusan számolunk a gazdasági növekedéssel: konzervatív módon a jelenlegi alappályát vetíti ki makromodellünk.

Fotó: Kökényesi Gábor

Azt viszont sok elemző jól látja, hogy az Indítsuk be Magyarországot! című programunk egy bal- és jobboldali ideológiákat meghaladó munka. A Momentum víziója a kezdetektől azt fogalmazta meg feladatként, hogy „Magyarországot végre a 21. századba vezessük, és olyan társadalmat építsünk, amelyet nem ideológiai harcok osztanak meg, hanem közös célok tartanak össze”.

A program ezt a víziót teszi kézzelfoghatóvá. Amikor leültünk programot írni, nem azt néztük meg, hogy mit mond az oktatásról a baloldal vagy milyen a jobboldal családpolitikája. Azon gondolkodtunk, hogy mik az ország előtti kihívások, és ezekre milyen válaszokat javasolnak az elismert magyar és külföldi szakértők, miről tanultunk az egyetemen vagy olvastunk egy nemzetközi újságban, mit láttunk a munkahelyünkön, a rendelőkben, az iskolákban, és mit hallottunk több mint száz helyi fórumon országszerte.

A Momentum által javasolt adórendszer nagyon jó példája ennek. Progresszív jövedelemadót javaslunk, amely egy inkább baloldali, egyenlősítő törekvés, bár egyáltalán nem javaslunk olyan magas kulcsokat, mint azt sok baloldali gondolkodású elemző követelné. De a progresszív jövedelemadóból befolyó bevételt egy bérkiegészítő adójóváírás rendszerre költenénk, amely az alacsony keresetűek körében ösztönzi a munkavállalást. A mintaként szolgáló rendszert az Egyesült Államokban republikánus adminisztrációk vezették be.

A Momentum által bemutatott program egy új politikai generáció – nemcsak fiatalok, hanem politikán kívülről jöttek, minden korosztályból – színvallása. Bizonyos értelemben naivitást fejez ki, de mi ezt egy jó értelemben vett, előrevivő naivitásnak tartjuk: mivel értetlenül állunk a magyar politika évtizedes állóháborúja előtt, inkább megkerüljük a Lakner Zoltán által emlegetett aknamezőt. Számunkra érthetetlen és érdektelen a sérelmekre és félelmekre épülő politika. Szívesebben beszélünk arról, hogy szerintünk hogyan lehet minden magyar számára elérhető a minőségi egészségügy: megerősített, kapuőrként működő háziorvosokkal, szektorsemleges finanszírozással, digitalizációval. Meglepőnek hangozhat, de a szivárogtatás vádját is vállalva eláruljuk: a Momentum belső Facebook-csoportjaiban több vita folyik arról, hogy milyen a méltányos családtámogatás, mint a legújabb összefogásügyi tervezetekről.

Szerintünk Magyarország beindításához több kell, mint kormányváltás. Magának a politikának kell új kereteket adnunk, hogy a politika újra közös ügyeink megvitatása legyen. Egy olyan párbeszéd, amelynek során közösen keresünk jó megoldásokat a nemzet előtt álló kihívásokra. Ugyanakkor magához a kormányváltáshoz is elengedhetetlen, hogy kilépjünk azokból a keretekből, amelyekbe a Fidesz és ellenzéke terelték a magyar politikát. Ahogy Lakner megállapítja, nem a Momentum az első ellenzéki párt, amelynek van programja. Ugyanakkor abban talán egyedülállóak vagyunk, hogy a politikánk központi elemének tartjuk a programunkat és a róla kialakuló konstruktív párbeszédet. Nem azzal akarjuk leváltani a kormányt, hogy hatalmi játszmákat játszunk vagy hogy egyszerűen felsoroljuk a kormány bűneit, hanem azzal, hogy bemutatjuk, Magyarországban megvan a lehetőség, hogy sokkal élhetőbb, kiszámíthatóbb és igazságosabb ország legyen.

Ha elfogadjuk, hogy Magyarország nem lehet több, mint elnéptelenedett puszta, közepén egy Állítsuk meg Brüsszelt! táblával, akkor Orbán Viktor rendszere győzött. Mi nem tudjuk elhinni, hogy csak ennyire képes a hazánk. Reménykedünk, hogy nem kell így lennie. Az Indítsuk be Magyarországot! felhívás: merjünk remélni!