Ónody-Molnár Dóra: Marton László-nap lett nőnap helyett

2018. március 8. 09:15 - szerző: Ónody-Molnár Dóra

Néhány hónappal az után, hogy szexuális zaklatási botránya miatt a Vígszínházból távozott,

Marton László újra rendezhet.

Sárosdi Lilla színésznő októberben állt elő a történetével, nem sokkal az után, hogy egy tényfeltáró újságcikk leleplezte, hogyan zaklatott és erőszakolt meg évtizedeken keresztül, tömegesen színésznőket az egyik legbefolyásosabb amerikai producer, Harvey Weinstein. Az amerikai botrány nyomán indult el az egész világon a metoo-kampány. Sokan ennek hatására tették közzé a saját történetüket. A nyilvánosság – örvendetes módon – heteken keresztül foglalkozott azzal, hogy hatalmi pozícióban hogyan éltek és élnek vissza férfiak az egzisztenciálisan függő helyzetben lévő nők kiszolgáltatottságával. Ijesztő mennyiségben árasztották el a sajtófelületeket a vallomások, de éppen ez adta a mozgalom felszabadító erejét. A tömegesség rámutatott ugyanis arra, hogy az esetek mögött strukturális okok húzódnak, amelyek a hatalmi viszonyokkal függnek össze, konkrétabban azzal, hogy a hatalmi pozíciókat a társadalom szinte minden szegmensében férfiak foglalják el. Közöttük van, aki kibírja, hogy ezzel ne éljen vissza, van, aki nem.

Marton László és Eszenyi Enikő
Fotó: MTI/Máthé Zoltán

A botrányban Marton László lelepleződött. A Sárosdin kívül több más színésznő által is zaklatóként azonosított rendező ikonikus alak a magyar színházi életben,

valószínűleg bármilyen más időpontban megvédte volna az a közeg, amelyik eddig is védte,

de a #metoo lendülete őt is elsodorta. Amikor kiderült, hogy egy kanadai színházban is hasonló zaklatási vádak fogalmazódtak meg vele kapcsolatban, Eszenyi Enikő színigazgató elengedte a kezét.

Gondolhattuk, ezt a drámát az élet írta, majd most mindenki tanul belőle, nagy rendező balra el, katarzis, függöny.

Hát nem.

Marton hamarosan újra rendezhet, két színháztól is felkérést kapott. Így azért egy kicsit más lesz a darab erkölcsi üzenete. Bár a nők ellen elkövetethető bűnök tekintetében sokkal súlyosabbak is történtek és történnek a mai nap is annál, mint amivel Martont megvádolták, mégiscsak úgy alakult, hogy ő lett a zaklatások és szexuális visszaélések elleni nemzetközi fellépés magyarországi színének főalakja. Elsősorban emiatt nem mindegy, mi történik vele.

Most láthatjuk, milyen társadalmi következménye van annak, ha valakiről kiderül, hogy nőket zaklat. Rengetegen figyelik lélegzet-visszafojtva az előadást. Ott ülnek az első sorban a szerepért szexet kérő, az ötös vizsgáért dugást elváró, a fizetésemelésért cserébe a sliccüket lehúzó férfiak. Mögöttük bámulják a színpadot azok, akik alanyi jognak tartják, hogy a munkahelyi liftben a kollegina fenekét fogdoshassák és a dákójukról küldözgessenek képeket a lelkes fogadtatás elmaradása után is.

Az biztos, hogy nekik tetszik a legújabb dramaturgiai fordulat. Ezek szerint Magyarországon mindössze ennyi a következménye az ilyen tetteknek. Öt hónap magány.

Csak egy kicsivel több, mint a két évadot elválasztó megszokott nyári szünet. Ebben a gyors önfeloldozásban az a legrosszabb, hogy nemcsak a hozzá hasonló zaklatóknak okoz megkönnyebbülést, hanem azoknak is, akik nála sokkal durvább dolgokat követtek és követnek el. Számukra ez lehet az újabb felvonás tanulsága: bármit megtehetnek, ha akarnak, kizsákmányolhatnak, zaklathatnak, bántalmazhatnak másokat, a legrosszabb esetben néhány hónapig elvonulnak kicsit – aztán mintha mi sem történt volna.

A botrány kirobbanása után még olyan hangok is voltak, hogy nem elég kirúgni Martont, az általa rendezett műveket is le kell venni a műsorról. Ez nyilván túlzás, nem is lett volna helyes. De azért

ebben a pár hónap utáni visszatérésben van valami közönyös, nárcisztikus és forgatókönyvgyilkos semmibevétele

annak, hogy őt a sors rendezte bele abba a darabba, amelyben a bűnhődés szerepét is el kell játszania valakinek, nem csak az autós-páholyos jeleneteket. Legalább egy évet bírt volna ki, könyörgök, ha másért nem, a színpadi hatás miatt!

A nézőtéren a férfiak mellett ott kuksolnak a nők is.

Nekik szól igazán ez a váratlan fordulat: ne állj ki a nyilvánosság elé, ne jelentsd fel az elkövetőt, mert mindegy.

Máskor vedd szépen a szádba a rendező bácsi, az osztályvezető kartárs vagy a főorvos úr fütykösét, a show úgyis megy tovább.