Ónody-Molnár Dóra: Geréb Ágnes büntetése | Netrix Media Systems

Ónody-Molnár Dóra: Geréb Ágnes büntetése

2018. január 17. 07:54 - szerző: Ónody-Molnár Dóra

Geréb Ágnest a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen két év szabadságvesztésre ítélte, és tíz évre eltiltotta hivatásától. Egy 2003-as és egy 2007-es ügy végére került így pont. Az ítélet sokakat felháborított, ugyanakkor több publicista is helyeselte a döntést. „Geréb Ágnes szülészorvos-bába nem azért fog két évet ülni, mert egy törékeny szabadságharcos, hanem halált és maradandó fogyatékosságot okozó gondatlanság miatt” – írta Balavány György. Sándor Zsuzsa egykori ügyész és bíró szintén arra jutott Hisztizni csak pontosan, szépen… című írásában, hogy mindkét eset foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége, az egyik maradandó fogyatékosságot, a másik halált okozott, így a bíróság másképp nem is dönthetett. Véleménye szerint az otthon szülés szabályozatlanságára sem kellene hivatkozni a súlyos büntetés ellen „hisztizőknek”, mert „bárhol is vezet le valaki szülést, az egészségügyi törvényt, a terhesgondozás részletes szabályairól szóló rendeletet és a szakmai protokollt be kell tartania, ezek azok a foglalkozási szabályok, amelyek megsértését számon lehet kérni, ha megszegésük mások életét, testi épségét veszélyezteti, illetve ha a mulasztás fogyatékosságot vagy halált okoz”.

Vásárhelyi Mária szociológus, lapunk állandó szerzője is hasonlóképpen gondolja, mondván: rosszak azok az érvek, amelyek a tömérdek, büntetlenül hagyott kórházi műhibáról szólnak, mert Geréb ügyében ezek irrelevánsak, itt ugyanis csakis a két esetre fókuszálva született „elfogulatlan, alapos, minden szempontot mérlegelő – szakértői véleményeken alapuló – ítélet”.

De a körülmények nem irrelevánsak. Nem mellékes körülmény, hogy az a nő, aki a férfiak által uralt, hálapénzzel teletömött nőgyógyász szakma megkövesedett világa ellen küzd a pályájára lépése óta,

néhány vitatott eset miatt már közel tíz éve vezekel, hol előzetesben, hol házi őrizetben. Nem mellékes körülmény, hogy azonos mércével mérettetnek-e meg ugyanazokért a cselekedetekért az emberek. Ha fontos a jogbiztonság és az igazságosság, akkor nem irreleváns, hogy kórházban dolgozó szülészorvosok súlyos, halált okozó gondatlanság miatt sokkal enyhébb elmarasztalást kaptak – ha kaptak egyáltalán. Olyankor azok a szakértői vélemények, amelyekre a bíróság alapozni tudja a döntését, valami miatt mindig arra jutnak, hogy nem állapítható meg a közreműködő orvos szakmai felelőssége. Igaz, Geréb Ágnes nem azt a mundért hordja, melynek becsületéért illik a kollégáknak összezárni.

A legfőbb probléma az ítélettel kapcsolatban az, hogy nem derült ki az eljárás során az igazság. Geréb Ágnes nem részesült tisztességes tárgyalásban, ezért vitatom Vásárhelyi Mária, Sándor Zsuzsa és Balavány György véleményét.

Mivel az egymást követő kormányok képtelenek voltak az intézményen kívüli szülés jogi hátterét megteremteni (megjegyezzük: 2011-ben is csak a jogi hátterét teremtették meg, anélkül hogy rendezték volna az önálló felelősség kérdését, és nem alakították ki a saját protokollt, ami alapján nem egy másik szakma szempontrendszere alapján bírálják el a bábák tevékenységét), ezzel azt idézték elő, hogy az elmúlt évtizedekben államilag elismert protokollok nélkül – de nem illegálisan, hiszen a nők önrendelkezési jogát az alkotmány biztosította – szültek kórházon kívül a nők. Ennek következtében az otthon szülésben segédkező szakemberek – köztük Geréb Ágnes – a szakmájuk szabályait a külföldi gyakorlatok és szokások alapján határozták meg.

Protokoll és eljárásrend híján ezeket a szakembereket, bábákat, dúlákat állandóan vegzálták a létező összes helyről: kötözködött velük a tisztiorvosi hivatal, ha pedig riasztás érkezett otthon szülés kapcsán, a mentők azonnal értesítették a rendőröket,

és együtt érkeztek ki a helyszínre. 2010-ben a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy a magyar állam megsértette a magánélethez való jogot azzal, hogy az otthon szülés jogi szabályozását és feltételeit nem alkotta meg.

Fotó: MTI/Bruzák Noémi

A szülés során időnként előfordulhat komplikáció, és sajnos bizonyos esetekben halál is. Ez a kórházakban sincs másképp, csak ott először szakmai vizsgálat során értékelik azt, hogy a tragédiával járó komplikáció az egészségügyi személyzet mulasztása miatt következett-e be. A szakmán kívüliség miatt azonban az otthoni szülésben segédkezők felelősségét azonnal büntetőeljárásban vizsgálták. A büntetőeljárásokba viszont rendre olyan igazságügyi orvosszakértőket vontak be, akik semmit nem tudnak az intézményen kívüli szülés nemzetközi protokolljáról, sok esetben gyűlölik az egész otthonszülés-mozgalmat – javaslom elolvasásra a Geréb-perek tárgyalásának jegyzőkönyveit –, valamint abban a szakmai kultúrában szocializálódtak, ahol teljesen természetes a rutinból elvégzett gátmetszés és a mesterségesen megindított szülés, mert az egész terhességet gyakorlatilag betegségnek tartják, amelyből orvosi beavatkozás nélkül nem lehet kigyógyulni.

Geréb Ágnes védői az egymást követő tárgyalásokon számtalanszor hivatkoztak arra, hogy a bábák tevékenységének megítélését nem büntetőeljárásban kellene tisztázni, továbbá kérték, hogy a két konkrét esetben hallgassanak meg olyan szakértőket is, akik ismerik a külföldi protokollokat, ők véleményezzék, mi történt a szülőcsatornában elakadt kisbabával, az ő tapasztalatukra, szakmai jártasságukra alapozva is mérlegeljen a bíróság a döntés meghozatalakor. Ebben az esetben sokkal körültekintőbben lehetett volna megállapítani, hogy a tragédia előre nem látható, szerencsétlen egybeesésekre vezethető vissza, vagy pedig valóban Geréb Ágnes mulasztásaira.

A bíróság nem volt kíváncsi azok véleményére, akik láttak már életükben kórházon kívüli szülést.

Pontosan azért „hisztiznek” egyesek az ítélet után, mert szerintük az nem „elfogulatlan, alapos, minden szempontot mérlegelő szakértői véleményeken” alapul.

Geréb Ágnes szembeszállt a zömmel férfiak diktálta szülészeti gyakorlattal. Tevékenysége nem azért keltett páni félelmet az orvosokban, mert – külföldi statisztikákból kiindulva – a szülések 4-5 százaléka intézményen kívülre kerülne. Hanem azért, mert az otthon szülés tudomásul vétele után

esetleg kiderülne az is, hogy a szülések csaknem 90 százalékában nincs szükség orvosra. A kórházakban sem.

Ott is elegendő lenne a szülésznők jelenléte, akik nem levezetni, hanem segíteni és kísérni szeretnék a lehetőleg minél háborítatlanabb szülést. Ha viszont kiderülne, hogy felesleges a műtét, a gátmetszés, a folyamatos orvosi beavatkozás, akkor minek fizessünk átlagosan 100-150 ezer forintot terhességenként?

Ez sem egy irreleváns szempont, ha meg akarjuk érteni, hogy miért Geréb Ágnes megy börtönbe. / Ónody-Molnár Dóra