Ónody-Molnár Dóra: Csillagok, csillagok…

2017. szeptember 23. 08:30 - szerző: Ónody-Molnár Dóra

A „még mindig maradt valami, ami nem teljesen a miénk” felismerés hatására a kormány arra készül, hogy újabb szabadságharcot folytasson a világ egyik legnagyobb sörgyárának a logójával szemben. Ez a logó történetesen úgy néz ki, mint egy vörös csillag, bár Lázár Jánoson kívül még senki nem látta ebben az alakzatban a kommunista önkényuralmi jelképet. A senkibe nyugodtan beleérthetjük az összes volt szocialista ország lakóját.

Nem tudom, hogy a szibériai falvakban kapható-e Heineken sör, de ha igen, még ott sem asszociál senki erről az emblémáról a Gulag szörnyűségeire.

Az emberi elme csodálatos: minden további nélkül képes különbséget tenni formailag megegyező dolgok eltérő jelentése között a használatnak megfelelően. Például amikor azt mondja valaki, hogy „dugd be az egeret a számítógépbe”, senki nem kezd egy négylábú állatot keresni. Pedig egér-egér, a két szó ugyanúgy néz ki. Ahogy a kétféle vörös csillag is. Az egyedfejlődés során olyan öt–hét éves korban érjük el azt a szintet, amikor az ilyen megkülönböztetések már nem okoznak problémát.

Fotó: Jasper Juinen

A vörös csillag elleni kíméletlen harcban persze ráismerhetünk a Fidesz legfőbb karaktervonására: az ellen kelnek ki a leghangosabban, aminek elkövetésében nyakig ülnek. Kábé úgy, mint amikor a miniszterelnök, aki a szezonkezdő parlamenti felszólalásában a hallgatóságának azt mondta, hogy „személyes hatalmi vágyakból és ambíciókból nem lehet országot építeni”. Na mármost ez a két lábon járó személyes hatalmi vágy és ambíció azért üldözi látványosan a vörös csillagot, mert a szabadsághoz, a polgársághoz, a versenyhez, az autonómiához, a demokráciához való viszonya a volt tanácselnökökre és párttitkárokra emlékeztet.

A kommunisták semmilyen autonómiát nem tűrtek el a totális rezsimekben. Pont úgy, ahogy Orbán Viktor számol fel minden létező autonómiát, legyen szó egy települési kisiskola tantestületéről, a kritikus sajtóról, a civil szervezetekről. A magántulajdon–állami tulajdon szétválasztása szempontjából egy szabad országban semmi különbség nincs egy magánegyetem, egy magántulajdonban lévő sörgyár vagy egy magántulajdonban lévő kereskedelmi lánc között. Mindháromra igaz, hogy egy polgári kormány nem akarja kiszorítani őket az országból, nem akarja a piacukat felosztani az állampárt tagjai között. Ahogy az egykori kommunisták, a mai fideszesek is úgy gondolják, hogy elvehető az, ami a másé, cserébe a köztulajdont gátlástalanul használhatják a sajátjukként. Bár szimbólumnak a narancsot használja, és nem a vörös csillagot,

Orbán nem tud mit kezdeni azzal a jelenséggel, hogy valami nem az övé, hanem másé.

A Heinekennek sem az a legnagyobb bűne, hogy milyen emblémát használ, hanem az, hogy korlátozza a Mészáros Lőrincek terjeszkedését a sörpiacon. A bankok, a média, a kaszinók, a mezőgazdasági területek, a szállodák, a kempingek után most ezen a területen hozzák magukat helyzetbe a dolgozó nép nevében. Ez a rémületes hasonlóság persze megnyugvással tölthet el mindenkit: ha a kommunizmus véget ért, egyszer vége lesz a NER-nek is. Azt majd megbeszéljük akkor, hogy az önkényuralmi jelképek közé betegyük-e a narancsot is.