Nagy N. Péter: Lassú, lassú, gyors, gyors

2017. október 21. 08:51 - szerző: Nagy N. Péter

A BBC nemrég fellázadt. A lassú hírek, a lassú újságírás mellett döntött. Felvettek sok embert a fact checking – a hírek valóságtartalmát ellenőrző – részlegre, újságíróikat pedig arra kérték, figyeljenek a hátterekre, összefüggésekre, kérjék fel a legjobb szakértőket. A BBC nagyon jó abban, hogy megmondja, mi történt, de többet kell adnunk a miértekről is, mondta a változásról James Harding, az új rendszert bevezető hírigazgató, aki a napokban állást váltott, de nem azért, mintha nem lett volna sikeres a vállalkozás. Nem egyszerűen azért döntöttek a lassú újságírás mellett, mert ezzel eleve a szakma alapszabályai, erkölcsi küldetése szerinti munkájukat próbálják visszaszerezni, hanem azért is, mert közvetlen összefüggést látnak a gyors – netes nyelven klikkvadász – újságírás és a populizmus terjedése között. Azt is látják, hogy a tekintélyelvű kormányok, illetve az ily módon viselkedő politikusok egyre inkább kisajátítják a nyilvánosságot, esélyt sem adnak a méltányosan és arányosan feldolgozott információknak. Ez kiszolgáltatottá teszi az embereket.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Sokszor hivatkoznak eközben a Nobel-díjas közgazdász Daniel Kahneman gyors, illetve lassú gondolkodásról szóló könyvére. (Az ezzel kapcsolatos kutatásokért kapta a Nobel-díjat 2002-ben.) Kahneman cáfolja azt a saroktételt, amely szerint a gazdaságban az emberek döntései végső soron racionálisak. A gyors gondolkodás ugyanis, mely egyre inkább jellemző, ösztönös, érzelmi alapú és előítéletes. És gyakran hibás. A lassú logikus és megfontolt. Csak éppen ritka.

Ugyanezt a gyors-lassú párost látják a BBC-nél és a „slow journalism”, a lassú újságírás terjedőben lévő mozgalmában is. Jamie Angus, a BBC hírigazgató-helyettese ezt úgy fogalmazta meg, hogy eddig megírtuk, mit mond A, hogy az ellenkezőjét állítja B, majd érzékeltettük, hogy az idő adja meg a választ. Ez az újságírás paródiája. Nem akarják tovább csinálni.

Oké, igazuk van, de mit tennének nálunk? Hogyan jutnának például az elmúlt egy-két hét alapállításainak mélyére?

Hogyan tudna megjelenni a BBC elemzésében egy energetikai államtitkár, aki szükségét látja annak, hogy a sátán eljövetelét, ezen belül is a harmadik fatimai látomás megtestesülését fedezze fel Soros Györgyben?

Némi visszalapozással megtalálhatnák ugyan, hogy ez a szakmájában egyébként józan politikus képviselőként a kommunizmus emléknapján nemrég úgy számolt, hogy a nácizmusnak hatmillió, míg a kommunista diktatúráknak több mint százmillió halálos áldozatuk volt, amihez csak a második világháborút kellett zárójelbe tennie. De ennek megállapításához éppúgy nincs szükség a lassú újságírásra, mint ahhoz, hogy az államtitkár által felállított, az abortusztól Sorosig terjedő láncolat szakítószilárdsága nem közelít a nullához, hanem annyi.

Mit kezdenének azzal, hogy Matolcsy György, jegybankunk elnöke a kérdésre, miként számol el családtagjai közpénzektől korántsem független hirtelen gazdagodásával, azt feleli, hogy neki mint Isten teremtményének hét és fél milliárd rokona van a Földön. Az egyházi ügyekben illetékes miniszterelnök-helyettes, Semjén Zsolt pedig azt vizionálja, hogy egy migráns majd „megerőszakol egy tízéves német kislányt, az apja agyonlövi, erre lázadás lesz a bevándorlók között”, megtámadnak egy német falut, az megvédi magát. „Ezt fogják nézni Malmőtől Marseille-ig, és égni fognak a külvárosok.” A kormányzati csapat hátországához tartozó Földi László biztonsági szakértő azt állította a menekültek civil segítőiről, hogy kollaboránsok, háborús bűnösök, hazaárulók Az embercsempész a háborúban – mert szerinte itt is az van – gyakorlatilag szabotőr, akinek nincs jogállása. Szabadon likvidálható.

Nincs szükség itt sajnos elemzésre.

Legfeljebb a tekintélyes Veres András püspök esetében lenne, aki pedig úgy találja, hogy „Magyarországon ma keresztényüldözés van a demokrácia égisze alatt (…) Ezért is értjük a közel-keleti üldözött keresztényeket jobban, mint a nyugati keresztények.” Hogy hol?

Ezek után már megkönnyebbülést okoznak a tisztán világi tartalmak, hogy például Simicska Lajos ezúttal oszlopokra ontotta az ordenáréságot, Molnár Zsolt szocialista képviselő, aki egybehangzó sajtóvélemények szerint hátba szúrta Botka miniszterelnök-jelöltet, de azt senki nem tudja, hogy fért oda, hogy csinálta, nos, ő pedig meg volt lepődve, hogy a fideszes Németh Szilárd tévévitában nem küldte el őt „a picsába”. Idézet tőle, de akár Simicska Lajostól is lehetne.

Mindezekhez képest differenciált Orbán Viktor megjegyzése a menekültcsalád náluk tervezett néhány napos pihenője miatt magából kivetkező őcsényi faluközösségről, mely szerint helyes, hogy hangosan, érthetően fejezték ki a véleményüket. Halálos fenyegetésekről is beszélünk.

Mit kezdene itt egy tényeket ellenőrző csoport? Vagy maguk a tényfeltárók?

Nincsenek tartalmak, csak eszehagyott, látomásos parancsteljesítés.

Ezen belül azonban a HVG.hu mégiscsak vállalta a tények ellenőrzését. Kiderült, hogy még ilyen irracionális körülmények között is van értelme a lassú újságírásnak. Cikkük megmutatta, hogy a harmadik fatimai látomásban szó sincs arról, amiről Aradszki államtitkár beszélt. Ezek a saját látomásai voltak. Innen nézve rémlátomások, bár belátom, hogy az állítás már közelít a gyors újságíráshoz. Nehéz itt másképp.