Nagy N. Péter: Bírák, falnak vetett háttal

2018. január 26. 08:40 - szerző: Nagy N. Péter

Fidesz sincs. Mi köze ennek a pártnak Habony Árpádhoz, Mészáros Lőrinchez, Garancsi Istvánhoz, Matolcsy Györgyhöz, bárkihez, aki érdemleges hatalommal bír a rendszerben? Csak Orbán Viktor köti össze őket a Fidesszel. Őt viszont nem kontrollálja a pártja. Inkább fordítva.

Alig maradt ellensúly a rendszerben. A bíróságok többnyire azok. Egyre több jel szerint idejük e tekintetben véges. A kormányzatot nem tette bizonytalanná, hogy Lengyelország ellen éppen az igazságszolgáltatás kormány alá taposása miatt indította az Európai Unió történetének legkeményebb eljárását. Miközben a magyar bíróságok az ellenük intézett második nagy rohamot egyre nehezebben állják. Az első támadást az illiberális ciklusok elején szenvedték el. A nyugdíjkorhatár leszállításával a bírósági elnökök jelentős részét lecserélték. Utóbb az intézkedést nemzetközi fórumok elítélték, az AB megsemmisítette, de addigra megvolt a lényeg, a megyei elnökök kétharmada, az öt táblabíró közül kettő, a Kúria bíráinak harmada elvesztette posztját, s mivel kinevezték utódaikat, helyükre főszabály szerint nem térhettek vissza. A jogszabály megsemmisült, a terv diadalmaskodott.

A továbbiak már jórészt zárt ajtók mögött zajlanak. A kiszűrődő zajok alapján durvul a hangnem. Az egyik oldalon az Országos Bírósági Hivatal parlamenti kétharmaddal választott, a politikai akaratokat a bírói testületre átvivő elnöke, Handó Tünde áll. Nem egymagában. Szemben a bírók növekvő hányada. Nemrég a szakmai önkormányzat csúcsszervébe, az Országos Bírói Tanácsba nem választottak be senkit Handó emberei közül. Ám e testülettől épp elveszik fő erejét. A bírói pályázatok értékelésében lefokozzák.

Fotó: MTI/Bruzák Noémi

A napokban a Handó vezette Országos Bírósági Hivatal tevékenysége ellen tiltakozva lemondott posztjáról Rajmon Balázs, a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírája. Közölte, nem akar olyan szervezet része lenni, „amelyben nem szakmai alapon születnek döntések bírói álláshelyekről, nem szakmai alapon választják ki a szervezet vezetőit, és a központi adminisztratív szerv konkrét eljárási iránymutatást is ad a bíráknak arról, hogyan kell eljárniuk”. Korábban Vasvári Csaba, a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírája indított munkaügyi pert Handó Tünde ellen, akit azzal vádol, hogy visszaélésszerűen gyakorolja kinevezési jogkörét. Hilbert Edit, a Budapest Környéki Törvényszék elnöke az Alkotmánybírósághoz fordult, mert önkényesnek látja Handó eljárását a fegyelmi ügyekben.

Nem soroltuk fel az ellentmondás összes gesztusát és szereplőjét, jóllehet tisztelet jár mindannyiuknak. Pályájukat kockáztatják. Pedig tiltakozásukban nem mennek túl hivatásuk védelmén. Kiállásukban nincs direkt politikum. A jogállamot védik.

Van rá ok. A bírák tiltakozása ellenére nemrég a kormányzati szférából a közigazgatási bíráskodásba átjelentkező szakembereknek szabad utat teremtett a hatalom. Újabb lépés a jogállammal szemben, amely a hatalmi ágak kölcsönös kontrollja, a bíróságok, illetve a bírák egyéni függetlensége nélkül nem létezhet. Jogállam nélkül pedig az önkény ellen nincs biztosíték. Az emberek eközben egyre kevésbé bíznak a bíróságokban. Ez a nemzetközi tendencia nálunk különösen markáns. Az OECD felmérései szerint a bírók bizalmi indexe 2008-ben 67 százalék volt, 2013-ban 60 százalék, 2014-ben már csak 44 százalék.

Nem természetük a bíráknak a lázadás. Szorongattatásukban sem. Vészjelzéseik így végképp a jogállam – és szakmájuk – fenyegetettségéről adnak hírt.

A helyzet olyan, mint a médiában. A kétharmad kilenc évre választ egy embert, itt Handó Tündét, felruházza óriási jogkörökkel, és hátradől. A pártatlanság mindkét szférában szakmai minimum, de ezzel ellentétesek a centrális erőtér elvárásai. A bíróságok világában viszont nincs hova átkapcsolni. Különbözik is a két szféra ellenálló-képessége. A bírák elhivatottabbnak mutatkoznak.

De Fleck Zoltán egyetemi tanár, jogszociológus szerint „már nincsenek független, demokratikus intézmények, nem ép hatalmi ág a bíróságoké sem, a függetlenségének csak maradékai vannak”. Ezekhez viszont érzékelhetően ragaszkodnak. Szeretnék, ha nem jutnának el addig a helyzetig, amelyre Iványi Gábor lelkész úgy emlékezik vissza, hogy amikor a hetvenes évek elején egyesületi joggal való visszaélés címén felfüggesztett börtönbüntetést kapott, különösen bántotta, hogy két bíró újságot olvasott, mialatt a harmadik az ítéletet felolvasta. A helyzet ismerői mondták neki, hogy ne haragudjon rájuk, ők így tiltakoztak az ítélet ellen.

Ennél ma még sokkal többre telik.