Mikecz Dániel: Menjél haza, nézzél tévét | Netrix Media Systems

Mikecz Dániel: Menjél haza, nézzél tévét

2018. június 9. 09:10 - szerző: Mikecz Dániel

Az Alaptörvény hetedik módosításával a kormány erősíti a magánélet védelmét a gyülekezési joggal szemben. Ennek nyomán átalakítják a gyülekezési törvényt, a rendőrségnek szélesebb mérlegelési jogköre lesz a tüntetések engedélyezésekor.

A bíróságoknak is fokozottabban kell majd figyelembe venniük a magánélet nyugalmához való jogot a véleménynyilvánítás szabadságának kárára.

Az 1989-ben kialakított szabályozás szerint a hatóság csak akkor tilthatja meg rendezvény megtartását, ha az a népképviseleti szervek vagy a bíróságok működését zavarná, illetve ha a közlekedés más módon nem biztosítható. Utóbbi kitétel is lehetőséget teremtett arra, hogy a rendőrség ne engedélyezzen bizonyos tüntetéseket valójában nyilvánvaló politikai okokból. Így történt 2004 karácsonyán, amikor Gyurcsány Ferenc háza előtt kívántak demonstrálni jobboldali tüntetők. Utólag az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete kimondta, a rendőrség érvelése nem volt megalapozott, hiszen szenteste húsz ember egy széles úton nem akadályozta volna túlzott mértékben a forgalmat. A kétezres években egyébként is jellemző volt, hogy radikális jobboldali tüntetők szélesítették a gyülekezési szabadságot jogi eszközökkel. Ilyen volt a Bukta és társai ügy is, amelyben az Emberi Jogok Európai Bírósága szintén igazat adott a felpereseknek, akik azt sérelmezték, hogy a rendőrség feloszlatta a 2002. december 1-jén a Kempinski szálló előtt tartott spontán tüntetést. A demonstráció résztvevői az ellen tiltakoztak, hogy Medgyessy Péter elfogadta Adrian Nastase román miniszterelnök meghívását a román nemzeti ünnepen tartott bankettre. A strasbourgi bíróság szerint a tüntetőknek nem volt lehetőségük három nappal korábban bejelenteni a tüntetést, így a békés rendezvény csupán a bejelentés hiánya miatt nem volt betiltható. Ezt 2008-ban az Alkotmánybíróság megerősítette, és megsemmisítette a gyülekezési törvény ennek ellentmondó részeit.

Bár liberális szabadságjogról van szó, a gyülekezési szabadság gyakorlása végső soron független világnézeti szempontból. Ezt nemcsak a fenti esetek igazolják, de a korszakban regnáló szocialista-liberális kormányok, politikusok tevékenysége is. 2004-ben egy hungarista demonstráció miatt Lamperth Mónika MSZP-s belügyminiszter szorgalmazta, hogy a rendőrség politikai szempontból is mérlegelhesse a tüntetések engedélyezését. Később a 2006-os forró ősz gyakran erőszakos tiltakozásaira válaszul és a Kossuth téri radikális jobboldali tiltakozó tábor miatt kívánt szigorítani a gyülekezési törvényen a Gyurcsány-kormány. Az ötletek között szerepelt, hogy hosszabbítási bejelentés nélkül legfeljebb négy napig tarthasson egy tüntetés, valamint az is, hogy – éppen a helyben lakók nyugalmára hivatkozva – este nyolc óra után ne lehessen zajosan tiltakozni. A liberális vezetésű fővárosi önkormányzat közterület-használati engedélyhez kötötte építmények, berendezések, járművek elhelyezését politikai rendezvényeken. Ezt a rendelkezést az Alkotmánybíróság pár hónappal később megsemmisítette.

A Fidesz–KDNP-kormányok alatt, 2012-ben merült fel a gyülekezés szabadságának korlátozása adminisztratív eszközökkel. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak, valamint a Főpolgármesteri Hivatalnak több területfoglalási engedélye volt március 15-re, egyebek mellett a Szabad sajtó útján is, ahol a Milla kívánt tüntetni. Magánterületre nem lehet tüntetést bejelenteni, a területfoglalási engedély alapján pedig ideiglenesen magánterületnek minősül a köztér. Ezzel a trükkel akadályozta meg egyébként az SZDSZ ifjúsági szervezete 2004-ben Bácsfi Diána tüntetését a Terror Háza előtt. Végül a minisztérium és az önkormányzat visszavonta a területfoglalást, és a Milla meg tudta tartani rendezvényét.

Az Orbán-kormányok alatt a rendőrség általában nem nyilvánította jogszerűtlennek a békés spontán tüntetéseket, akkor sem, ha a közlekedés nagyarányú akadályozásával jártak, mint amikor 2012-ben diákok zárták le a Lánchidat vagy amikor a CEU-tiltakozások után a bulitüntetők az Oktogont foglalták el. A Független Diákparlament 2018-as tüntetései során azonban a közlekedési szabályok megsértése miatt megbüntették a rendezvények után az úttesten haladókat.

A tüntetés kultúrájának változását a jogi szabályozás csak késéssel tudja követni. A 2006-os erőszakos tüntetések, a tiltakozók táborverése, majd a közösségi média és a mobil kommunikáció elterjedésével az egyre gyakoribb spontán tiltakozások jelentették a változások mérföldköveit.

A jogi szabályozásnak ideális esetben tágnak kell lennie, ezt diktálja a demokratikus véleményszabadság követelménye. A tüntetéseknek nincs szabványos formájuk, a legismertebb a gyülekezős, vonulós, beszédes demonstráció, de a tüntető csoportok mindig az igényeiket, identitásukat kifejező, az általuk ismert és a számukra elérhető tiltakozási formákat választják. A gazdák félpályás útlezárásba kezdenek traktorral, a kilakoltatás ellen küzdők ülősztrájkkal akadályozzák a hatósági eljárást, a zöldek a kivágásra szánt fákhoz láncolják magukat, az otthonukat elveszítő devizahitelesek politikusok házainál tüntetnek. A jogi szabályozásnak és alkalmazásának tehát figyelemmel kell lennie az eszközök, formák változatosságára.

A jelenlegi változtatás politikai haszna nehezen értelmezhető. A kormánynak többször kellett már visszavonulót fújnia tüntetések hatására egyes ügyekben, azonban politikailag sokkal lényegesebb számára a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása két másik területen. A szólásszabadságot korlátozza az ellenzéki sajtó elérésének visszaszorítása, a kormánykritikus NGO-k külföldi ügynökökként való beállítása pedig az egyesülési szabadságot sérti.

Még a legnagyobb tüntetések sem érték el, nem érintették a kormánypárt szavazóit, egyedül a netadós tüntetések során csökkent jelentősen a Fidesz népszerűsége, amit aztán vissza tudott tornázni a menekültválság során. A netadó, az orosz közeledés, a NAV korrupciós ügyei, az állami vezetők amerikai kitiltása olyan erejű elégedetlenséget szült 2014 őszén, amit nem is lehetett volna adminisztratív eszközökkel megállítani, az csak növelte volna a felháborodást. Tüntetések jövőbeni betiltása a magánélet nyugalmára való hivatkozással ugyancsak fokozná a résztvevők elköteleződését, erősebb közösségi élményt, a közös identitás alapját teremthetné meg az ellenzékiek között.

Az Alaptörvény mostani változtatása csupán pár ember kényelmét szolgálja.

Fontosabb azonban, hogy hivatkozási alapot jelent majd a tüntetések és résztvevőik megítélésében. Célja, hogy erősödjön a passzivitás a magyar társadalomban, és szektásodjon annak aktív magja. Ha nem is tiltanak be tüntetéseket a lakók nyugalmára hivatkozva, szembe lehet állítani az állandóan elégedetlen ellenzéki „hisztizőket” a családok nyugalmát védelmezőkkel.