Mátyás Győző: Pörög a pártbiznisz

2018. március 11. 07:54 - szerző: Mátyás Győző

Az lenne jó, ha minden évben lenne választás. Sőt! Félévenként. Mert fejlődik ám a vállalkozás rendesen, én is a terjeszkedés útjára hágtam. Expanziós lettem, ahogy az öltönyösök mondják, pedig hát panziót csak akkor láttam, amikor egy egész wellness hétvégére vittek, ilyen csapatépítő kitartásra. Akkor se belülről, mert minket a garázsba dugtak, de azért buli volt, fizették a piát. Meg kellett persze tartani a mértéktartást, mert egy komoly felelősségű illető, aki lettem, az nem engedheti meg a berúgási kihágást, amikor pörög a pártbiznisz.

Emlékeznek, négy éve meséltem, hogy felvirágzott nekem az új remények távlata, amikor megint megjelentek az öltönyösök. Volt köztünk folyamatosan üzemelő kapcsolat, mert gyakran írattak rám valami bedőlt céget, hiszen rajtam nem lehet behajtani semmit. Olyan céghálóm lett, mint a Mari bevásárló necce. Úgyhogy király vagyok, egy roncsbirodalom királya. Ezt mondták az öltönyösök, és röhögtek, hogy most már akkora köztartozásom van, mint egész Afrika államadóssága. De ezt már elmeséltem, meg azt, hogy az öltönyösök négy éve azzal jöttek, hogy akkor nekem most már legyen pártom is. Mert arra fel lehet nyalni az állami támogatást. Be is indítottuk a vállalkozást. Kellett toboroznom a haverok közül az ilyen megbízhatóbb kiállásúakat, és bejegyeztek a nevünkre egy csomó pártot. Persze mi nem sok lóvét kaptunk érte, de azért mégis jobb volt, mint a kukázás. 

Most megint csúcsra járási időszak van, megint itt sündörögtek az öltönyösök, hogy izzítsuk a biznyát, mert most még több lóvé van benne.

Lehetett volna megszidolozni a négy éve használt neveket, de én szerettem volna kicsit a formabontás mezejére lépni. Szépen kitaláltam a Fényt az éjszakába nevű pártot, de az öltönyösök komolyan befenyítettek, hogy ezzel ne merjek hülyéskedni. Ezt egyáltalán nem értettem, meg azt se, hogy miért nem lehet Saját kacsaláb néven pártot indítani. Én ezeket igenis a mélyenszántó komolyság igényével gondoltam.

Nyomtuk inkább a beváltabb formát, például családi alvállalkozásban férj és feleség indít pártot, na ők lettek a Magyar Szoci Pár. Aztán ezt továbbfejlesztésnek vetettük alá, és az asszony meg az ura külön-külön indítottak pártot Nem Együtt néven. Mégis, nagyobb az állami támogatás.

Fotó: MTI/Boda L. Gergely

Kellett persze jelölteket összeszedni, volt ilyen szereposztó válogatás is, hát ott az öltönyösök elég durva hangulatúak lettek. Pedig nagyon jó jelöltjeink voltak. A Dodi például, az politikailag képzett, egyszer nem vették észre, besurrant  egy pártirodára és egész éjjel ott aludt. Vagy a Béla, az egyenesen járatos önkormányzati ügyekben. Jár be a segélyért. Jó hát nem nagyon kellett nekik gimnasztikázni, kényelmes meló volt. De azért kitalálták az öltönyösök, hogy a hitelességi összetevő miatt egy-két helyre rakjunk ki valami asztalszerűt, és csináljunk úgy, mintha a gyűjtési tevékenységet űznénk. Mert bárhol lekamerázhatnak.

Úgyhogy beöltözettük a Lajost, baromi jól nézett ki a Mindenki Egyért pólójában. Végül is toporogva is lehet íveket töltögetni. Mert arra volt a legfőbb hangsúly helyezve, az ajánlásokra. Napi 24-ben gyártottuk az íveket. Abban nagyon beleférkőztem az öltönyösök bizalmába, mert van egy unokaöcsém, a Karcsi, lassú kicsit, de olyan ügyes kezű, hogy egy kész Leonardo. A faterja aláírását úgy tudta odahamisítani az ellenőrzőbe, mint a pinty. Elérakták az adatokat és olyan szépen felrajzolta az aláírásokat az ívekre, mint a cövek. De olyan átéléssel csinálta, hogy kandeláber. Ezt szeretem mondani. A Karcsi teljesen elmélyült, hogy na hogyan írna alá egy hegesztő vagy egy bolti eladó, vagy egy tévébemondó, és akkor lágyított a vonalvezetésen. Ezt különösen szerette a Karcsi. Hümmögtek is az öltönyösök, mikor meglátták. De azért én megkérdeztem, hogy nem-e lesz ebből probléma, mert mégis csak hamisítás, és az ellenőrzés, ugye. Na erre vigyorogni kezdtek az öltönyösök, hogy itt azt ők mondják meg, hogy ki ellenőrizhet, és hogy mit. Úgyhogy a bizottság jobban teszi, ha úgy táncol, ameddig a takarója ér. Így mondták. Aztán összesúgtak, és hangosan kezdtek röhögni. Az egyik mellbe bökte a Karcsit és mondta neki: na most azt írd öcsém, hogy Soros György, Rottenbiller utca 5. De minden rubrikába. És röhögtek veszettül. Nem igazán értettem, mi ezen a vicces, de ezek a térdüket csapkodták. Mindegy, nem rám tartozik.

Viszont megígérték az öltönyösök, hogy most többet osztanak le nekünk is, mint négy éve, úgyhogy lesz megint pár jó napunk.

Már most alig várom a következő választást.