Mátyás Győző: NER-Magyarországon mindig van lejjebb
Igen, természetesen légből kapott vádaskodás és alaptalan rágalom az, hogy a hatalom alantas önérdektől vezérelve bunkósbotként használja az állami szerveket, hogy ellehetetlenítsen egy ellenzéki pártot, megabuzálja a demokratikus jogrendet, cinikusan kiröhögtesse a jogállami normákat, és lerombolja a fékek és kuplungok, izé ellensúlyok rendszerét. Ezeket a rágalmakat is biztosan a Soros terjeszti, aki frontális hadüzenetben hátba támadta a magyar emberek érdekeit, azért hogy akadálytalanul bemigránsozhassa az országot. Igenis az Állami Számvevőszék csak tette a dolgát, és hősleg leleplezte a Jobbik fondorkodását, ahogyan kijátssza a törvényt és a tiltott pártfinanszírozás folytatólagos vétkét követi el. Márpedig a szabályokat be kell tartani!
Oké, tudjuk, persze.
Amúgy tényleg nagyon üdvözlendő volna, ha az ÁSZ hirtelen megvilágosodott, sőt megacélosodott volna, és határozottan, eltökélten, politikai pártállásra és hatalmi potenciálra való tekintet nélkül tenné a dolgát. Szigorúan üldözné a pártfinanszírozási törvény kijátszását, és kérlelhetetlenül leplezné le a kampányköltési trükköket. Minden politikai nyomásnak ellenállva karakánul büntetné a szabályszegést még akkor is, ha a hatalomba 150 százalékkal bebetonozott gengről van szó.
De azért mintha nem teljesen ez lenne a helyzet. Még akkor sem, ha könnyen elképzelhető, hogy a Jobbik és S. Lajos, a politikai témájú street art nagy felfedezettje tényleg trükköztek a plakátbizniszben. Vagyis, hogy a párt valóban messze listaár alatt kapta a helyeket, amit az egyébként kifejezetten rájuk szabott törvény tilt. Bár ez ügyben elég tanácstalanok vagyunk, mert a Jobbik állítja, hogy ők igenis piaci áron vásárolták a plakáthelyeket, az ÁSZ pedig azt, hogy nem. Méghozzá egy forradalmian új szillogizmusra támaszkodva, hiszen az ÁSZ képviselői – egyfajta végtelenített szalagként – azt szokták ismételni, hogy ők csak dokumentumokra támaszkodva vizsgálódnak, majd azzal a lendülettel kijelentik, hogy a Jobbik megtagadta a kért dokumentumok átadását. Ezek szerint egyfelől leginkább telepátia útján vizsgálódtak, meg valami titokzatos társ állami szerv bejelentése alapján, ami arra enged következtetni, hogy az állami intézmények a dolguk helyett full ellenzékizélgetési üzemmódra vannak állítva.
Az ÁSZ feltűnő buzgalma, vagyis az, hogy 4 hónappal a választás előtt ilyen vehemensen kezdenek el matatni az e pillanatban legnagyobb ellenzéki párt gazdálkodása körül, akkor volna „minden gyanú felett álló”, ha ugyanilyen energikusan törnék magukat a többi párt vonatkozásában is. Minek következtében a Fideszt már régen felszámolták, helyét sóval hintették volna be. Merthogy az eddig rendelkezésre álló dokumentumok, illetve „vallomások” alapján állítható, hogy a Fidesz a 2010-es és 2014-es választások alkalmával sokszoros nagyságrendben követte el azt, amivel most a Jobbikot vádolják.
A Fidesz a 2010-es választási kampányban legalább 10200 köztéri reklámon villogott – a választáson induló többi pártnak összesen volt ennyi. A Mahir Citiposter (tulajdonos: az akkor még kebelbarát S. Lajos) eleve nagyon nyomott áron, bruttó 98 millió forint értékben számlázta le a listaáron milliárdokat érő plakátkampányt a HírTV Zrt.-nek (tulajdonos csodák csodájára itt is: S. Lajos). A Fidesz számvevőszéknek küldött elszámolásában viszont már csak 35,6 millió forintos plakátköltség szerepelt. S. Lajos baráti státusza megszűntével még hozzátette: a HírTV sok esetben le sem számlázta a hirdetést, elvégre minek annyit papírozni. 2014-ben meg a Fidesz hivatalos kampányköltése 883 millió forint volt, amit érdemes összevetni a kormány Sorost ekéző, hasonló nagyságrendű „tájékoztató kampányával”, ami hivatalosan 8,3 milliárdba került. Igaz, itt inkább felfelé túlzott a ceruza, hiszen a haveroknak kellett jól járni.
Amikor egy tévéműsorban az ÁSZ kommunikációs tótumfaktumát, a homo NERicus egy új fejlesztésű egyedét szembesítették ezzel, az illető a tényeket és a valóságot megvető következetességgel darálta, hogy az ÁSZ vizsgálata mindent rendben talált, és minden a legnagyobb rendben, és minden a törvényesség szerint…(Az illető sokra viszi még.)
De hát az ÁSZ illetékesei ebben a kérdésben nyilván a legfőbb orákulum útmutatásaira támaszkodnak, aki megmondta: „Büszkék vagyunk arra, hogy a mi gazdálkodásunk mindig is transzparens volt és jogilag hibátlan.” Márpedig, ha ő mondta, akkor úgy is van.
Amúgy az még a sokat megélt magyar kvázi demokrácia történetében is új fejlemény, hogy a hatalom cinikus módszerekkel, állami szerveket politikai verőlegényként használva próbáljon kinyírni egy ellenzéki pártot. És itt teljesen mindegy, hogy konkrétan ki mit gondol a Jobbik világnézetéről, politikai programjáról (én például nem sok jót), a lényeg, hogy az uralmon lévők hatalmukkal visszaélve egy bejegyzett parlamenti pártot akarnak ellehetetleníteni. Amúgy van ennek a modellnek előképe, hiszen hasonló módon nyírták ki a „komcsi” Népszabadságot, csak akkor ugye az volt az ürügy, hogy jaj, a „megváltozott iparági trendek”, a gazdaságosság, meg főként a tulajdonos, aki vélhetőleg nagyjából az ominózus reggelen értesülhetett arról, hogy mi is az ő álláspontja a saját újságja ügyében.
Most meg, amikor egy párt kikészítése van soron, az Állami Számvevőszékre mutogatnak.
Aztán ha így megy tovább, eltiporják majd a szabadság, a jogrend egyre csekélyebb maradékát is.
Már, ha hagyjuk.
