Mátyás Győző: Jön a focivébé, nélkülünk

2018. június 10. 10:32 - szerző: Mátyás Győző

Végre valami igazán jó dolog történik a világban: csütörtökön kezdődik a focivébé.

Izgalom, küzdelem, látványosság. A taktika mesterei és az improvizáció zsonglőrei, kigyúrt atléták és a játék virtuózai, vízhordók és művészek. Vis unita fortior, joga bonito.

Szinte mindenki ott lesz Oroszországban, aki számít. Persze, persze az olaszok hiányozni fognak, ha lenne szabad kártya a futballban – ők kapnák. (Nem a maiak, hanem Pirlo, Totti, Nesta meg a többiek.)

Mi viszont nem leszünk ott. (Illetve a rendezvény hivatalos dalában mégis. Számomra megfejthetetlen okból ugyanis abban budapesti helyszínek szerepelnek Oroszország-imitációként, amolyan magnyitogorszk-külsős fílinget árasztva. Csak nem úgy tudják a klip alkotói, hogy a keleti szél már vissza is fújt bennünket a birodalomba?) A válogatottunk viszont nem lesz ott Oroszországban. Érthető, hiszen a mieinknek mostanában egy labdabiztos fókaválogatott ellen sem volna sok esélyük.

Pedig, ha valahol, akkor Magyarországon „sorskérdés”, hogy a foci méltó legyen „régi nagy híréhez”. Végtére is mi futballnemzet vagyunk, Puskás népe, brazilverő hősök utódai; s már két ciklus óta van is nagyon erős politikai akarat, hátszél, és soha nem látott mennyiségű zsozsó a honi futball revitalizálására.

Mindennek záloga, hogy a nemzet megmentőjének szenvedélye a futball. Ambíciója pedig az, hogy ő legyen, ki újra focinagyhatalommá teszi az országot. Sokan szeretnénk, ha ez a tűz inkább az egészségügy meg az oktatás feljavítása ügyében fűtené, de hát ezt nyilván csak tornából felmentettek kívánhatják. Így aztán a futball lett a rendszer szakrális sportja, amelybe számolatlanul öntik a pántlikázatlan köz- és az eltérített tao-pénzt. Csak úgy magasodnak elő a földből a nagy betonépítmények, amelyek egyben a NER szimbólumai is. A fáraók piramisokat építettek hatalmuk dicsőítésre, a mai kor uralkodója meg stadiont a kertje végébe. A Puskás-stadiont is számítva eddig 405 milliárd forintot zúdítottak ezekbe a betonszarkofágokba, odatemetve a józan ész egy darabját is. Hiszen hiába, hogy még a Fidesz-szavazók tekintélyes része is esztelen pénzkidobásnak tartja ezt a projektet, a hatalmi válasz az, hogy akkor legyen minden zsákfaluban stadion. (Emlékszünk: „Meg kell hosszabbítani Bicskéig!”) Ha ehhez hozzávesszük, hogy tao-pénzből 2011 óta 228 milliárd jutott a focira, hát a magyar csapatok az öltözőfolyosót is húszezresekkel tapétázhatnák ki.

És még sincs eredmény, sőt a hazai foci rosszabb állapotban van, mint valaha. Tavaly történelmi vereséget szenvedtünk Andorrától, aztán kikaptunk a világverő Luxemburgtól is (ez hovatovább papírforma), majd ezen a nyomvonalon haladva az új, belga(!) – ezen a téren talán mégis meg kellett volna állítani Brüsszelt – kapitány vezetésével döbbenetesen lehangoló produkciókkal állt elő a válogatott. Igazi kuriózum, hogy nyilatkozataik szerint maguk a játékosok sem tudták kibogozni: mit akar játszatni velük a kapitány. Aki a nálunk dívó süketeléssel elegy porhintésbe gyorsan beletanult, és képes volt előrelépésről hablatyolni.

De nem jobb a helyzet az utánpótlás-nevelés területén sem, ami pedig a futball megújításának alapja volna. Kétségkívül működnek az akadémiák, hatékonyságukról azonban kiábrándító véleményt alkotott a Double Pass audit cég. Mondván: „ezzel az akadémiai képzéssel csak évekre konzerváljuk a sikertelenséget”. Persze ők szintén belgák, nyilván Soros vezette a tollukat. Csak hát valamirevaló, nemzetközileg számottevő futballista ezekről az akadémiákról nem került ki, a legtöbb csapat amúgy is nyűgnek tekinti a fiatalokat. Az akadémiák etalonjának számító Felcsútban nemhogy akadémista alig szerepelt, de sokszor még magyar focista sem. Volt, hogy 10 légióssal álltak ki. (Akik ugye elveszik a magyar emberek munkáját.) A klubok kényelmesen elvannak ebben a nemzetközileg értékelhetetlen, honi háztömbbajnokságban, amelyben az az érdeke edzőnek, menedzsernek, játékosnak, hogy a temérdek ingyen pénzből minél többet belapátolhasson teljesítmény nélkül.

Nincs ezen miért csodálkozni, hiszen a korrupción, alibizésen alapuló honi futball a rendszer kitüntetett részeként egyszerre teremtménye és szimbolikus reprezentációja a NER működésének.

Nem csekély hipokrízissel lehet azt mondani, hogy a NER urai nem tudnak gólt rúgni. Tényleg. Viszont annak a struktúrának a kialakításáért és fenntartásáért ők a felelősök, amelyben erre a futballisták sem képesek. Ameddig ez a szisztéma továbbra is busásan javadalmazza a szélhámoskodást, addig esély sincs arra, hogy egyszer mi is vb-résztvevők lehessünk.

Addig marad nekünk a nemzetközi választék. Virtuóz spanyolok meg brazilok, szellemes franciák, precíz németek. De vigyázó szemünket Brüsszelre vessük! A belgák most egész jók.