Mátyás Győző: Cosa civil

2017. július 2. 07:45 - szerző: Mátyás Győző

Azért az elég sokatmondóan jellemzi az éppen dívó közállapotokat, hogy az egyik internetes portálon arra a kérdésre lehet szavazni: „Vajon bilincsben viszik majd el a civileket?” A felvetés teljesen jogos, hiszen tudjuk, itten a Soros György csápjainak emlőin elkanászodott, dollárzizegés mámorától felajzott civilek, akik a nemzetrontás hivatásszerű talaján állva végzik a hazaárulás csimborasszóját karöltve, és biztos buzik is – nos, ők a haza első számú ellenségei. Szoros versenyben a CEU-val, de hát ugyanaz a bagázs. Szóval a kérdés abszolút megalapozott, de azért egy baj mégis van vele: az, hogy ilyesmi már volt. Mármint hogy vittek már el civileket hatalmas rendőri közreműködéssel, persze úgy, hogy jól mutasson a tévében. Jó, bilincs nem volt, úgyhogy lehet még hová fejlődni. De azért a Norvég Civil Alap vezetőjének – egy nőnek – nyilván karperec nélkül sem volt annyira felemelő élmény, hogy az ország szeme láttára kísérik haza, csak nem randi alkalmával, hanem durva hatósági vegzálás keretében.

A helyzet azóta pedig igen intenzíven fokozódott.

A kormánypropaganda Sorost átváltoztatta hatványozott Goldsteinné (amúgy ez most nem vicc: tessék megnézni az idevágó kormányplakátokat, videós hirdetéseket és összehasonlítani az 1984 különböző filmes, tévés, képzőművészeti feldolgozásaival).

Soros maga a Lex Luthorral kombinált, Jokerrel tuningolt Darth Vader, aki Mária országának (kézbesítési megbízott: O. V.) elpusztítására tör, olyan fertőző anyagok terjesztésével, mint liberalizmus, szabadság, emberi jogok, tolerancia, nyitott társadalom.

Soros egy kiterjedt maffiahálózatot működtető királycsináló spekuláns, aki a migráns betelepítések révén akarja a kontinensre ráerőltetni a brüsszeli királyság Európa jövőjét veszélyeztető tervét, ami annyira titkos, hogy a legfőbb orákulum leleplezte a Bálnában.

Fotó: NurPhoto/Wiktor Dabkowski

És innentől fogva elindult a szokásos igazodási és törleszkedési verseny a csinovnyikok között, hogy ki tudja még tovább ragozni az IGÉ-t, és ezáltal bizonyítani hűségét, szolgálatkészségét, amiért méltán számíthat valami koncra, feudumra, szabadrablási opcióra. A nyertes persze most is a rezsim legújabb felfedezettje és favoritja: a rezsibirkózó, aki amúgy perc alatt képes két vállra fektetni a józan észt és a jó erkölcsöt. „A Soros-szervezetek olyan hálózatot hoztak létre, mint Olaszországban a Cosa Nostra.” Hát hogyne. És az emberi jogi érvelés kegyetlen fegyverével tartják sakkban a teljes gazdasági-politikai hatalmi arzenált kontroll nélkül használó NER-hatalmat. (Mellesleg: az üldözött civil szervezetek vezetői kivétel nélkül szimpatikus, okos, művelt, jól érvelő fiatal nők. Ha összevetjük őket N. Szilárddal, a rezsim emblematikus szimbólumával, valahogy nem pusztán abban különbözik tőlük, hogy nem nő.)

Régebben lehetett volna mindezen röhögni, de ma már nem. Mert ez nem pusztán a plebset hergelni szándékozó propaganda, hanem közéleti látlelet is.

És konstatáljuk is most ezt az egészen kivételesen rémes és szomorú pillanatot: a hatalom cinikusan visszaélve lehetőségeivel, megerőszakolva a jogot, semmibe véve a demokrácia alapelveit alantas módszerekkel üldözni kezdte azokat a civil szervezeteket, amelyek még őrködni próbálnak a demokrácia maradéka felett, óvni igyekeznek az emberi jogokat, méltóságot, és egyáltalán megpróbálják elérni, hogy valami remény még pislákoljon ebben a majdnem áthatolhatatlan politikai sötétségben.

De majd rátesznek még erre is, és a tudatosan nem regisztráló szervezeteket külön üldözni fogják, s ha úgy látják hasznosnak, be is tiltják őket. Hiszen azt is megmondta a legfőbb orákulum – s azóta ezt szajkózza az összes szolgája –, hogy a magyar jog nem ismeri a polgári engedetlenség fogalmát.

Persze, hogy nem, hiszen az intézmény lényege éppen az, hogy a polgárok egy része nyíltan dacol a jogot lábbal tipró hatalommal, vállalva a következményeket. Szemben például a Fidesszel,

amely párt vagy 10 éve a hatalmi pozíció és mentelmi jog mögé bújva polgári engedetlenségnek nevezte a kordonbontást, ami így a gyávaság és cinizmus figyelemre méltó ötvözete.

Úgyhogy nem olyan nehéz megválaszolni a bevezetőben feltett kérdést.