Mátyás Győző: A terror forgatókönyve

2017. november 5. 08:26 - szerző: Mátyás Győző

Paterson csendes, álmos, unalmas kisváros – legalábbis pontosan ez a benyomás alakul ki bennünk az utóbbi évek egyik legérdekesebb filmjét, Jim Jarmusch munkáját látva, amelyik amúgy – egyfajta előreutaló felhívásként – a Paterson címet viseli. Jarmusch a mozi legjobb értelemben vett különc alkotója, a „művészfilm” kevés megmaradt rendíthetetlen képviselőinek egyike. Mindig karakteres filmeket készít, a Paterson c. munkája egy végtelenül lassú, eseménytelen, a mai közönség számára már-már irritálóan monoton film, olyan – a rendező el is helyez egy erre utaló finom jelzést a műben –, mintha valamiféle poszttraumatikus álom lenne. A szintén Paterson nevű főhős lelki önrehabilitációja. Van a filmnek egy érdekes – különösen így utólag érdekessé vált – jelenete, amikor két fiatal utazik a helyi buszon, és a lány kiselőadást tart Gaetano Bresciről, a híres olasz anarchistáról, aki a 19. század végén Patersonban élt. S aki azzal írta be magát a történelembe, hogy meggyilkolta I. Umbertó olasz királyt. A dialógus végeztével aztán a lány azt kérdezi a fiútól: „szerinted élnek még anarchisták Patersonban”?

Nos ezt nem tudhatjuk, azt viszont igen, hogy az idő tájt, amikor a filmet forgatták, egy gyilkos merénylő bizonyosan élt Patersonban. Akár fel is tűnhetett volna az egyik kockán. A Sayfullo Saipov nevű üzbég férfi, aki a szörnyűséges New York-i terrorista merényletet Halloween napján elkövette.

Fotó: AP/Bebeto Matthews

Tudom, nem szerencsés ilyen összefüggésbe hozni a fikciót és a valóságot (bár a Paterson pontosan az a film, amelyik tudatosan szűkíti a kettő közötti távolságot), csak éppen képtelen vagyok megfeledkezni e bizarr egybeesésről. Arról, hogy most nem a művészi fikció okán, hanem a brutális valóság miatt került a hírekbe Paterson. Igaz, Saipov tulajdonképpen élhetett volna bármely másik amerikai kisvárosban, hiszen a helyi közösséggel nem volt kapcsolata, barátai sem igen voltak, magányos, zárkózott életet élt.

És éppen ez az új, bizonyos tekintetben ijesztő vonása a borzalmas terrorcselekményt elkövető figura profiljának. Mert az eddigi szörnyű támadásokat mindig többen szervezték meg és hajtották végre. Igaz ez a terrorizmus legújabb, ördögi módszerére, a teherautós vérengzésre is, hiszen Nizzában, Stockholmban vagy Barcelonában sem magányos elkövető hajtott a tömegbe. Általában is úgy tudtuk eddig, hogy az aljas mészárlásokat többnyire az Iszlám Állam valamiféle sejtje vagy a terrorállamhoz lazán kötődő szervezet követi el. Nem így Saipov, aki minden eddigi információ szerint igazi magányos farkas, segítői, tettestársai nem voltak.

Viszont volt nála bőven segédanyag. Instrukciók, szemléltető anyagok az Iszlám Államtól. Számtalan videó lefejezéssel, arcba lövéssel; precíz terror-guide, használati utasítások öléshez.

Nem akarnék morbid lenni,

de mintha itt valami sajátos távoktatással volna dolgunk, mintha Saipov a hogyan legyünk szakképzett terroristák c. e-learning kurzust  végezte volna el.

A The New York Times számol be arról, hogy az Iszlám Állam Rumiyah nevű kiadványa például részletes instrukciókkal szolgál arra nézvést, miként kell teherautóval minél hatékonyabb merényletet elkövetni. Saipov betűhíven követte az utasításokat, egészen addig, hogy cetlikre felírta az Iszlám Állam jelszavát, baqiya, ami azt jelenti: kitart, fennmarad (mármint az ISIS).

És bármelyik álmos, Patersonhoz hasonló városban megbújhat valaki, aki nem látogatja a hírhedetten szélsőséges mecseteket, nem tagja titkos társaságnak,  csak ül otthon és nap mint nap a laptopját tanulmányozza. Hogyan lehet egy ilyen potenciális terroristát kiszúrni-szűrni? Nyilván a kommunikációs hálózatok szigorúbb ellenőrzése révén, ami a nyugati világban felvet egy csomó jogos kérdést, természetesen alapvető princípiumokról folytatandó vitákhoz vezet, és a terroristák máris nyerő helyzetben vannak, amennyiben megingatják a demokráciák alapjait.

Mindez ráirányítja a figyelmet az ideológia, a propaganda és a manipuláció megnövekedett fontosságára. Pontosan a kommunikáció-technológiai boom teszi könnyűvé, hogy az iszlám fundamentalisták a hitetlenek elleni harc szükségszerűségét megalapozó ideológia tanításait a világban széthintve szervezzenek be újabb harcosokat. Márpedig ahogy az Iszlám Állam katonailag visszaszorul, úgy fognak a nyugati városokba telepített terror erősítésére törekedni, aminek előfeltétele az indoktrináció. S mint látjuk, ennek sikeréhez nem kell mecset, elég egy jó wifi is.

Saipov példája mutatja, hogy megint egy új fázisa kezdődik az őrült terror elleni harcnak.