Mátyás Győző: A politika mint trash reality
Hogy egy jó kis közhellyel indítsunk: cherchez la femme! Ok, csak hát például Trump környezetében keresni sem kell, mert
ha az ember eldob egy választási kitűzőt, akkor pornószínésznőt vagy Playboy-modellt fog találni.
Akikről Trump állítja, a színüket sem látta soha, a hölgyek meg azt, hogy a leendő elnök bizony nem is a színükre volt kíváncsi.
Sose értettem, hogy ezt miért is tagadja az elnök. Jó, adni kell a kötelező hipokrízisnek, na de hát Trumpról mindenki tudta, hogy nyakig volt a showbizniszben, imádott trófeákat gyűjteni, ráadásul a kampányban elég nyilvánvalóvá vált, hogy mit tart a nőkről, és hogyan bánik velük. A tulok macsizmo sokaknak még kifejezetten tetszett is, ezért is választották meg elnöküknek ezt az erkölcsi héroszt és szellemóriást. (Itt jegyezném meg, hogy John Cassidy a The New Yorkerben a Nagymenők és a Kártyavár valamiféle kevercsének nevezve azt, szerintem kissé túlértékeli a Trump kabinetet. Bár ha meggondolom, hogy a Kártyavárban Kevin Spacey minden idők legelvetemültebb amerikai elnökét formálja meg…)
Lehet, mégis a nők fogják Trump vesztét okozni, bár nem azért, mert bájaikat feltárták az elnöknek. (Stormy Daniels, a pornószínésznő, szerintem, már nem tenné, miután a minap Columbus városában a helyi rendőrök kitervelten lekapcsolták egy sztriptíz klubban és sittre vágták… Nyilván, hogy legyen ideje gondolkodni: miként is üzletel a Trump-sztorival.)
Az itt a bökkenő, hogy az elnök természetesen ezekről a liezonokról is hazudott a nyilvánosság előtt. Bár az sem új dolog, hogy a jó Donald sajátosan viszonyul az igazmondáshoz. Nincs már olyan valamire való újság vagy portál, amelyik ne működtetne Trump hazugságszámlálót. A legtöbb szerint már bőven 3000 felett tartunk a beiktatás óta.
Trump rutinszerűen letagadta, hogy bármi köze lett volna Karen McDougal modellhez még 2006-ban, s természetesen kiderült, hogy ennek az ellenkezője igaz. Még ez a fejlemény is „simán belefér” az így-mond-igazat-Trump című kategóriába. Csakhogy az affér kapcsán kipattant egy másik botrány is, messze túlmutatva a bugyi-ügyeken.
Van, illetve volt Trumpnak egy Michael Cohen nevű ügyvédje (amolyan fixer státuszban), aki gyakorlatilag „takarított” utána. Ő fizette Stormy Danielsnek a hallgatási pénzt, és ő akarta megvásárolni a McDougal-sztori jogát is, ami az Americam Media Inc.-nél landolt.
Csakhogy − éppen a Daniels ügy miatt − a hatóságok vizsgálatot indítottak Cohen ellen, az irodáját átkutatták, s nincsenek túl rózsás kilátásai. Annál is inkább, mert amint bajba került, Trump azonnal magára hagyta, mint annyi más egykori „szövetségesét”. (Jellemző, hogy Rudy Giuliani, volt new yorki polgármester, Trump jelenlegi ügyvédje szavahihetetlen embernek nevezte Cohent, „aki egész életében hazudott”. Aha. Szóval akkor is, mikor Trump ügyeit sikálta ezerrel?)
Nyilvánosságra került viszont Cohen és Trump egy beszélgetése, ami bizonyítja, hogy Cohen a Playboy-modell sztorijának blokkolásán ügyködött, és csak az volt a kérdés, hogy készpénzzel fizessenek, vagy céget hozzanak létre a tranzakcióra.
Mindkét verzió a kampányfinanszírozás megsértése, a készpénzes változat még azt a gyanút is felveti, hogy Trump el akarta titkolni az ügyet. Naná, azok után, hogy tagadta. (Cohen ügyvédje, a sült demokrata(!) Lanny Davis meg is jegyezte, hogy készpénzt csak drogdílerek és gengszterek használnak. Hát…)
Trumpék addig becsmérelték korábbi legbensőbb bizalmasukat, míg az elkezdett komolyabb ügyekről is szivárogatni. Például arról, hogy Trump igenis tudott a fia és az akkori kampányfőnöke találkozójáról pár gyanús orosz figurával 2016. június 9-én a Trump Towerben. A hazugság struktúrája éppen olyan, mint a nőügyekben, csak itt nagyobb tétje van a botránynak.
Egyfelől Mueller különleges ügyésznek ez úgyszólván tálcán kínált bizonyíték az igazságszolgáltatás hátráltatása című vádponthoz. Másfelől meg az a tény, hogy a Trump stáb egy ellenlábas nagyhatalommal – pláne oroszokkal! – bizniszelt azért, hogy a riválisról mindenféle terhelő adatokat adjanak, nos az valahol a választás manipulálása és a hazaárulás között oszcillál. Persze lehet majd ordítani, hogy fake news meg demokrata-összeesküvés, de azért az oroszokhoz dörgölőzést még Trump hívei sem kedvelik. Mekkora szemekkel néztek a Putyinnal Helsinkiben előadott nyilvános politikai foxtrottozás után, mikor az amerikai elnök közölte, hogy gyakorlatilag jobban hisz Putyinnak, (ennek a derék exkágébésnek), mint a saját tikosszolgálatainak.
Ahogy látom, már józanabb republikánusok is leginkább abban reménykednek, hogy lepereg ez a ciklus anélkül, hogy Trump magával rántaná a pártjukat is. Addig meg feszengve „élvezhetik”, hogy egy retardált egomán trash realityt csinál a
