Lakner Zoltán: Köztársaság metróállomás
Több mint két éve már, hogy elhunyt Göncz Árpád. A volt köztársasági elnökről a XIII. kerületi szocialista vezetés javaslatára városrészt nevezett el a fideszes többségű Fővárosi Közgyűlés. Tavaly ősszel egykori Bécsi úti otthonánál emléktáblát és szobrot avattak a tiszteletére, közadakozásból, valamint a szintén kormánypárti többségű óbudai önkormányzat támogatásával. A volt államfő temetésének napján a miniszterelnök Lendván szólt Göncz Árpádról. Egy muravidéki 1848-as szabadságharcos tiszt dédunokájaként, e tradíció méltó folytatójaként, mindannyiunk és a nemzet köztársasági elnökeként méltatta, és köszönetet mondott neki azért, amit „a hazáért és értünk tett”.
Igaz, Orbán később Horthy Miklóst is államférfiként könyvelte el, ami levon történelmi jutalomosztásának értékéből. Mégis úgy tűnhetett, a Nemzeti Együttműködés Rendszere elviseli, hogy Göncz Árpádra a magyarok többsége megbecsüléssel emlékezik, és ezen csak kockázatos konfliktusok árán próbálhatna változtatni.
Aztán egyszer csak a 3-as metró átszelte a nemzeti emlékezet e békés tartományát.
Elsőként a Pesti Srácok kapta fel a vizet azon, hogy a BKV az Árpád híd metróállomás nevét Göncz Árpád városközpontra változtatta volna. Csakhamar üzemi hőfokra hevült az Echo TV is, amely az Orbánhoz elmondhatatlanul közeli üzleti mágus, Mészáros Lőrinc portfóliójának része. Jobboldali vagányok az intellektuális merészségre és verbális eredetiségre (vagy fordítva) építő Keménymag című produkcióban arról elmélkedtek, mikor volt patkány Göncz, 1990 előtt vagy után. Nem győzött meg mindenkit a mérsékelt álláspont, hogy csak utána. A műsorvezető – történetesen ugyanaz, aki egy másik adásban egy gimnazistát akart megleckéztetni, csakhogy ő okosabbnak bizonyult nála – gyanúsnak találta, hogy míg a szomszédban akasztottak, Göncz a börtöncellában angolul tanulhatott.
Ideje átnevezni a Kossuth teret.
Azt is felvetették, hogy Göncz olyan megosztó figura, hogy ezek után Torgyánról és Csurkáról is el lehetne nevezni valamit. Igaz, ők a kilencvenes években mindvégig a népszerűségi lista tökutolsó helyein tanyáztak, Gönczöt pedig az embereknek többnyire a kétharmada vagy még nagyobb része kedvelte, de erről nyilván a folyton emlegetett ballib média tehetett.
Egy másik adásban, a magát trollként definiáló társaságban hangzott el a vélemény, miszerint Göncz volt a rendszerváltás után a legkártékonyabb politikai szereplő. Lehet és kell vitatkozni a volt államfő politikusi működéséről, bár a szóhasználatot tudnánk feledni. Más kérdés, hogy kissé összecsúsztak a dolgok. A köztársasági elnök és a miniszterelnök között az első kormányzati ciklus folyamán zajló vitákban többször is az Alkotmánybíróság döntött, gyakran a miniszterelnök javára, elutasítva Göncz szerepértelmezését. Csak hát, ha így történt, akkor az Antall–Göncz-konfliktust felemlítő mondatban nem lehet az akkori alkotmánybíróságot is szidni. Vagy-vagy.
A néhai államfő szobra az Óbudai Egyetem parkbanSzinte logikusan következett, hogy előbb-utóbb Bayer Zsolt is bedobja magát. Nem viselhette el, hogy ne ő legyen a kormányoldal legbátrabb „lázadója”, ezért a Göncz Árpád felirat leverését javasolta, ha az kikerülne a metróállomásra. Sajtóklubos beszélgetőtársa, Huth Gergely megelégedett volna azzal, ha „tüntetőleg nem szállunk le” a Göncz állomáson, ami biztosan segítene a környékbeli irodaházakban ülőmunkát végzők ízületi és vérnyomásproblémáin.
A Sajtóklub legendás szereplői megegyeztek abban, hogy a metróállomás új neve Árpád vezér leváltását jelenti. Amellett hogy a híd nevéhez természetesen senki sem nyúlt, megemlíthetjük azt, amivel mindenki tisztában van, aki tényleg utazik metrón, hogy az Árpád híd és a róla elnevezett metróállomás valójában többpercnyi gyalogútra vannak egymástól. A volt államfőről elnevezett városközpont tulajdonképpen pontosabb földrajzi megjelölés lenne. Ez önmagában nem ok az átnevezésre, csak egy lehetséges szempont.
A Mészáros-tévé nagyjainak agymenésében azonban az volt az igazán érdekes, amikor Lovas István leteremtette Tarlós Istvánt, mert szó nélkül hagyta az átnevezési ötletet. Pár nappal később, láss csodát, a főpolgármester odanyilatkozott, hogy a szobor és a városközpont rendben, de a metróállomás túlzás.
A BKV honlapjáról eltűnt az új állomásnév. Méghogy ne lenne nyitottság az építő (leverő) kritikára.
A beinduló politikai üzengetésben mindenki hozta a formáját: a DK elkötelezte magát az új név mellett, a szocialisták fővárosi frakcióvezetője pedig kárhoztatta Tarlóst, amiért nem foglal állást, majd nem foglalt állást. A Momentum színeiben politizáló Benedek Márton, Göncz Árpád unokája elegánsan arra emlékeztetett: az Európai Parlament (Brüsszel!) új szárnyát Antall Józsefről nevezték el, és a Fidesz ezt kezdeményező javaslatát annak idején a szocialista és a liberális magyar képviselők egyaránt támogatták.
Hogy az állomásnév körüli cirkusz felülről elrendelt, vagy a buzgó szolgák önszántukból igyekeznek jó pontokat szerezni, amit jóváhagyólag figyel a gazda, nem tudhatjuk. A rendszer üzenete azonban így is kibontakozik. Az még csak-csak rendben van, hogy Angyalföld-Újlipótváros a szimbolikus politika értelmében afféle baloldali-liberális skanzenszerepbe kerülve Horn-szobrot állít meg Göncz városközpontot jelöl ki – bár ez ellen is küzd a nívós vlogja által ismertséget szerző ifjabb Harrach –, de azért mindennek van határa. Nem fognak itt burjánzani a liberális elnökről elnevezett közterületek. A nemzeti panteonba kerülés módjának szabályozása a rendszer monopóliuma. Az egykori államfő a felszámolt köztársaságot szimbolizálja felismerhetően és rokonszenvesen, legalább az emlékezésben egyesítve a leharcolt demokrata ellenzéket.
Az Orbán-rendszer tisztában van azzal, mekkora szükség van jelképekre. Márpedig Göncz, aki tudta, mi a különbség az alattvaló és a polgár között, élete múltán is reményt nyújthat az elesetteknek és a demokrácia híveinek.
