Lakner Zoltán: Egy visszautasítandó ajánlat
Nem rosszabb, hanem egyértelműbb lett az ellenzék helyzete Botka László lemondásával – értékelte az új helyzetet a Jobbik elnöke. A baloldali és liberális szavazókban, véleményformálókban már pusztán annak aggodalmat kellene keltenie, hogy Vona Gábor örül.
A pártelnök baloldali választókhoz írt nyílt levele előtt is tudtuk, hogy a Jobbik kivetette rájuk a hálóját. Mégis jelzésértékű, hogy
Vona úgy érzi, eljött az idő, amikor nemcsak közeledni, de közvetlenül kommunikálni tud e szavazói csoport tagjaival. Ez az egész „néppártosodási” folyamat lényege: az újrapozicionált Jobbik behatol az egyik legfontosabb területre, a szociális biztonság témájának birodalmába.
Ezt Horn Gyula óta az MSZP uralta, amelynek 2006-tal kezdődően rendült meg a helyzete. A Fidesz 2008-as népszavazása azt célozta, hogy az MSZP látványosan veszítsen ezen a területen, és a gazdasági válság csak utána következett. A Jobbik már jó ideje azon dolgozik, hogy a Fideszt félretolva a szociális elégedetlenség első számú pártjává válhasson.
Sőt még többről van szó: a Jobbik a biztonsághiánytól szenvedők pártja akar lenni. Nem a legszegényebbeké, hanem azoké, akik meglévő vékonyka egzisztenciájukat, ingatag megélhetésüket, a munkahelyüket, a nyugdíjukat, a gyerekeik jövőjét, a személyes biztonságukat féltik, állandóan attól tartva, hogy kicsúszik a lábuk alól a valamennyire szilárd talaj.
Forrás: Vona Gábor Facebook-oldalaMárpedig ez a fajta biztonsághiány a jelenkor egyik legalapvetőbb életérzése. Különösen igaz ez az átmenetországokra, ahol a személyes élet tapasztalatai közé tartozik az egzisztencia megrendülése, az egyenlőtlenségek drámai növekedése, a biztosnak hitt életpályák kilátástalanná válása.
Mivel a bizonytalanság általános érzés, biztonságot ígérni valóban néppárti stratégia. A kérdés az, hogy ezt mi módon próbálja egy politikai erő elérni: a szegénység és az egyenlőtlenség iránti küzdelem révén, több és jobb demokráciával vagy pedig azon az áron, hogy egyesek biztonsága érdekében másokat végleg kirekeszt a biztonság reményéből is.
A Jobbik béruniót, a devizahitelesek helyzetének rendezését és egyebeket ígér egyfelől, másfelől viszont a büntető-fegyelmező szegénypolitika híve, polgármesterei az „érpataki modellt” kultiválják. Menekültügyben a szélsőséges kormánypolitikával a Jobbik csak annyiban vitatkozik, hogy melyikük mondta először azt, legyen kerítés, és ki tudna több bevándorlót bármi módon távol tartani. Bár a jobbikos pártvezetők mérsékelték, átalakították hangvételüket,
a cigányság és a zsidóság elleni támadásokat nehéz volna és nem is szabadna feledni.
Ilyesmit az emberek felnőttkorban aligha nőnek ki, ha most Vona „partnerséget” ajánl is a magyarországi kisebbségeknek.
Nem tudjuk, az MSZP mennyit tart meg a Botka-programból, amely a szociális elégedetlenséget az egyenlőtlenségek csökkentésével akarta mérsékelni. Az azonban várható, hogy az erről szóló kampány arcának eltűnésével az elmúlt hónapokban amúgy is elhalkult üzenet még kevésbé lesz érzékelhető. Itt a Jobbik nagy lehetősége, amit ráadásul a választási kampány kapujába érve kapott, hogy a baloldali szavazókat azzal kecsegtesse: nála találhatnak új otthonra.
Vonának azon liberális szavazók számára is van üzenete, akik elgondolkodtatónak tartják a Jobbikra is kiterjedő választási-alkotmányozó szövetségről szóló ötleteket. A független intézmények, a fékek és egyensúlyok helyreállítását ígéri most nekik az a politikus, akinek pártja széles rétegeket zárna ki a választójogból, és aki Orbánt megelőzve állította: „Nem vagyunk demokraták abban a liberális értelemben, amiben manapság ezt értelmezik”.
A Jobbik arra számít, hogy az Orbán-ellenesség nettó győztese lehet. Mivel eddig egyetlen egyéni választókerületet tudott csak megszerezni, a bármi áron a Fidesz ellen szavazni akaró, a győzelemre esélyes jelöltet kereső szavazók voksai a Jobbikot a korábbinál szinte biztosan kedvezőbb helyzetbe hozhatják.
Végső soron pedig a „néppárti” Jobbik új centrumot hozna létre, amely az „érdemeseket” támogató állami beavatkozás, az „érdemtelenek” kirekesztése, a nacionalizmus, a tekintélyelvű kormányzás és a manipulált népakarat politikája köré épülne. A magyar társadalom attitűdjeit ismerve ez sajnos sokak számára csábító keverék lehet.
Szándékolatlanul is ezt támogatja, aki akár csak alkalmilag Vona mellé áll, naivan azt képzelve, hogy ő fogja a Jobbikot használni, és nem fordítva történik majd.
