Lakner Zoltán: Baráti tűz
Hosszú utat tett meg Karácsony Gergely. Politikusi szerepvállalása előtt elismert közvélemény-kutatói, egyetemi oktatói tevékenysége mellett Horn Gábor tanácsadója volt a Miniszterelnöki Hivatalban, amíg fennállt az MSZP–SZDSZ-koalíció. 2010-től az identitását az MSZP-vel és az SZDSZ-szel szemben megfogalmazó LMP kampányfőnöke és képviselője lett. 2013-ban társaival együtt új pártot alapított, mert az LMP többségével ellentétben az MSZP-s és SZDSZ-es támogatással utolsóként miniszterelnökké választott Bajnai Gordonban látta a Fidesz leváltásának, egyúttal az MSZP és Gyurcsány Ferenc visszaszorításának lehetőségét. Az Együtt–PM aztán szövetségre kényszerült előbb az MSZP-vel, majd Gyurcsány Ferenccel is.
A 2014-es önkormányzati választáson Karácsony összefogásjelöltként győzelmet aratott Zuglóban, az önkormányzatot szocialista és fideszes támogatással vezeti, ilyenek a helyi viszonyok. Eközben megkezdődött az általa társvezetett Párbeszéd önállósodási kísérlete, aminek az eredménye egy karakteres 21. századi program, ám a pártot érdektelenség övezi. Karácsony rokonszenvvel fogadta Botka László fellépését, de inkább a saját pártja miniszterelnök-jelöltjeként igyekezett javítani a Párbeszéd ismertségét és alkupozícióját. Botka visszalépése után a Párbeszéd visszatért az Együtthöz, választási párt alapítását tervezték Karácsony listavezetésével. A múlt héten a polgármester-társelnök bejelentette: mégiscsak az ellenzéki pártok közös listájára lenne szükség. Az MSZP szombati rendezvényén ehhez azt is hozzátette, csak hívják, és ő jön, legyen szó az együttműködés bármilyen formájáról. Az MSZP elnökségének hétfő esti döntése szerint Karácsony lehet a párt miniszterelnök-jelöltje.
Ilyen hosszú úton ellenségeket is gyűjt az ember.
A választmányi ülést követően néhány órával került fel egy hangfelvétel az internetre, amelyen Karácsony arról beszél, kár volt hagynia rábeszélni magát a miniszterelnök-jelöltségre, az egésszel annyit ért el, hogy a Párbeszéd nulláról egy százalékra jött fel, közben meg ezer dolga lenne Zuglóban. Igaz, úgy is értelmezhetők a mondatai, hogy politikai belátásból olyan szerepet vállalt, amelynél kényelmesebbet is el tudna képzelni.
Karácsony saját közlése szerint tudja, de nem mondja el, ki készíthette titokban a felvételt, azt azonban egyértelművé tette, hogy a szavai barátinak gondolt körben hangzottak el. Igaz, éppen Karácsony mozgása a politikai térben az egyik olyan faktor, amely időről időre átrendezi a barátságok határvonalait. Ezzel együtt a demokrata ellenzéki pártok csupán a szövetségkötés mikéntjéről vitatkoznak egymással, a közöttük lévő feszültség a közös megoldás kihordását kíséri.
De ezt csak viccnek szántam.
Valójában a túlélésért folytatott élet-halál harc tanúi vagyunk. Elképesztő energiákkal manipulálják az ellenzéki pártok saját támogatóikat annak érdekében, hogy maguknak biztosítsák a kisszámú megszerezhető pozíciót.
Vegyük példaként a mostani helyzetet. Karácsony alappal láthatta úgy, hogy az Együtt–PM tervezett választási pártja az ötszázalékos bejutási küszöb átlépésére sem lesz alkalmas. Visszatért tehát az MSZP-vel kötött szövetség gondolatához, annak ellenére hogy ez pont ugyanaz az MSZP, amelynek egy része tevőleges, a másik passzív szerepet játszott Botka jelöltségének szétzúzásában. Viszont a szocialistáknak éppen ezért szükségük van egy új jelöltre. Karácsony MSZP-hez érkezésének lehetősége az ellenségévé tette az Együttöt, valamint az LMP-t és a DK-t, amelyek egyaránt az ellenzék fő ereje akarnak lenni, nem érdekeltek sem egy magára találó szocialista pártban, sem konkurens miniszterelnök-jelöltek sikerében. Az összefogást mindig is ellenző LMP-hez bevallottan kötődő Reflektor blog nyomban találó idézetgyűjteménnyel illusztrálta Karácsony változékony politikáját. A mindenkor leghangosabban összefogáspárti DK-hoz nem bevallottan hű blogok ugyanezt tették, elmulasztva Gyurcsány Ferenc összefogásálláspontjának módosulását megemlíteni. Jellemző az is, hogy az őszödi igazságbeszéd „hobbiblogoló” rajongói nem háborodtak fel egy ártó szándékkal kiszivárogtatott titkos hangfelvétel manipulatív szándékán, inkább Karácsonyt ekézik.
A végső csavar az, hogy Karácsony esetleges érkezése a lista élére az MSZP-ben sem vált ki osztatlan örömöt. A szocialisták vezetői ugyanis, hogy úgy mondjam, nem hozzák a számokat. A pártnak egyre kevesebb parlamenti hely megszerzésére van esélye, így minden „külsős” érkezése egzisztenciális fenyegetés, miközben a szövetségesek felmutatása elemi politikai kényszer.
Élhetünk a gyanúval, hogy még Karácsony MSZP-n belüli támogatóinak egy része is úgy képzeli a dolgot, hogy majd miután egy kicsit felhúzta a listát, szépen ott marad Zuglóban polgármesterkedni, legfeljebb egy párbeszédes beül a képviselői helyére. Ám vannak, akiknek még ez is sok, mert olyasvalakit szánnak az élre, akit könnyebben irányíthatónak vélnek.
Arról ne is szóljunk, hogy egy esetleges MSZP–Párbeszéd közös listának figyelnie kellene a bejutási küszöbre. Feltehetően azonban a Párbeszéd nem akar egymaga összeszorulni az MSZP-vel, habár sok választása most már nem maradt. Így viszont tényleg az a vége, hogy mindenki külön listán indul, és a túlélésért való rettegés meg a hátsó udvar uralmáért folytatott harc közepette kellene megegyezni az egyéni kerületek koordinálásáról.
Ideje szembenézni azzal, hogy ez a ciklus az úgynevezett demokrata ellenzék számára az MSZP-vel való leszámolásról szól, amihez asszisztálnak azok a szocialista politikusok, akik azt hiszik, marad bármi a kezükben, ha egy szétvert, lerabolt párt uraivá válnak. Nem az MSZP-t kell sajnálni, hanem azt, hogy ennyi az ambíció minden vetítés és öblös hangú szövegelés ellenére, s hogy az ellenzéki politikusok – tisztelet a kivételnek – a kisebb rosszra hivatkozva zsarolják ki híveik szavazatát a saját túlélésük érdekében. Közben pedig felszámolják a kormány- és rendszerváltás szellemi, szervezeti és morális esélyét.
