Krajczár Gyula: Irmáék
A hurrikán vagy a tájfun, legyen Irma vagy Harvey, Noru vagy Hato, nem válogat. Már a hírére emelkedni kezdenek az árak, majd az elképesztő sebességű szél elmozdít mindent, ami elmozdítható, a víz eláraszt mindent, ami elárasztható. Lefekszik a teljes infrastruktúra. A legnagyobb kérdés, menni vagy maradni. Már aki elmehet.
Fotó: MTI/AP
Mert a hurrikán vagy a tájfun egyébként nagyon is válogat. Időnként egyes szigeteket teljesen, a szikláig letarol. Semmi nem marad. S a kis karibi vagy csendes-óceáni szigetek lakói számára egyáltalán nem valós lehetőség az evakuálás. Ahogy sokszor az újjáépítés sem. A szegény, rossz infrastruktúrájú, gyenge technológiával épített vidékeken teljesebb a pusztítás s kilátástalanabb az újjáépítés.
Az esélyek egyenlőtlenek, ez tényleg a való világ. Kelet-Ázsiában mindig kisebbek a károk, mint Dél-Ázsiában, s az Egyesült Államoknak mindig jobb a sajtója, mint a karibi szigeteknek. Van, akinek elég csak bezárkóznia, s van, akinek ugyanabban a városban elfújja a szél a teljes egzisztenciáját. Van, ahol óriási lendület követi a helyreállítást, s van, ahol csak elvegetálnak a következő hurrikánig.