Kasza László: Levelet kaptam Orbántól
Jelentem, konjunktúrám van. Először Orbán Viktortól kaptam levelet „Tisztelt honfitárs!” megszólítással és a kéréssel, hogy regisztráltassam magam a jövő évi választásokon való részvételre. Aztán a Nemzeti Választási iroda vezetőjétől, Pálffy Ilonától hozott vaskos levelet a posta. Benne részletes tájékoztatás válaszborítékkal, hogy hol, mikor regisztráltathatom magam, és aztán hol szavazhatok.
Meglepett a személyem iránti hirtelen érdeklődés. Hivataloséknak ugyanis évek óta nem létezem. Főleg, hogy a miniszterelnök „tisztelt honfitársának” nevez. Ez új titulusom. Voltam már kormányfő szemével nézve Rákosi idején „osztályidegen”. Ötvenhat után Kádár először „disszidensnek”, majd „hazaárulónak” nevezett. Később megenyhült, és lefokozott „idegenbe szakadt hazánk fiává”. Az utóbbi években az aktuális diktátortól visszakaptam a „hazaáruló” címet. És most tessék, ugyanaz az ember „tisztelt honfitársának” nevez. Érdemes volt 80 évet élni. Más kérdés, hogy a magyar adófizetőknek is megér-e a felcsúti gavallér költekezése 77,6 millió forintot, amibe ez a levélkampány kerül, és amit természetesen ők fizetnek.
A miniszterelnök figyelmessége annak a több százezer lehetséges választónak, külföldi magyarnak szól, akiktől azt várja, hogy jövőre az ő javára billentik majd a választás kimenetelét. Nem tagadom, van bennem káröröm. Hiszen ez azt jelenti, hogy a Fidesz nem biztos a győzelmében, küzd még a mi, külföldi magyarok szavazatáért is. Persze mindenekelőtt az elszakított területeken, Erdélyben, a Vajdaságban, a Felvidéken élőkről van szó, ők jelentik a tömeget. De úgy látszik, még ránk is szüksége van, akik szanaszét élünk a világban.
A Fidesz felismerése, hogy a határon kívül élő magyarok szavazata mit jelenthet számára, nem új. Már a 2006-os választások előtt felvetette Mikola István, hogy a határokon túl élő magyaroknak állampolgársággal együtt szavazati jogot is kell adni. Ezzel – így Mikola – a Fidesz húsz évre bebetonozná hatalmát. A jelek szerint igaza lehet. Amikor kormányra kerültek, megadták az állampolgárságot a határon túli magyaroknak a szavazati joggal együtt. Ráadásul aki nem támogatta ezt, azt kockáztatta, hogy közvetve a Fideszt támogatja, hiszen magára haragítja, lényegében a politikai ellenségévé, értsd, Fidesz-pártivá teszi a határon kívüli magyarokat. Ez történt. A 2014-es választásokon szavazó külföldi magyarok 95 százaléka a Fidesz-re voksolt.
Gyurcsány Ferenc pártja, a DK most aláírási kampányt indított, hogy ne szavazhassanak azok, akik „soha nem éltek Magyarországon, és nem viselik szavazatuk következményeit”. Érdemben szerintem tökéletesen igaza van. De a kérdés újbóli felvetése részben más formában kontraproduktív, megint csak a Fidesz politikáját támogatja.
Gyurcsány javaslata azért káros, mert egyrészt szembefordítja az anyaországban élő magyarokat az elszakított területek magyarságával, másrészt mert erősíti, támogatja az idegengyűlöletet.
Ugyanakkor nem értek egyet ebben az ügyben Tamás Gáspár Miklóssal sem. Szerinte kicsinyes szűkkeblűség megtagadni a szavazati jogot a kettős állampolgársággal rendelkező külhoni magyaroktól, mert ez is erősíti mindkét félben az összetartozás érzését. Nem. Azt gondolom, azoknak van igazuk, akik a szavazati jogot az adózáshoz kötik. Ott szavazok, ahol adózom. Vagy fordítva: ott adózom, ahol szavazhatok, vagyis beleszólhatok abba, hogy mire költik a pénzemet.
Ne tekintsék szerénytelenségnek, hogy amint kezdtem, saját példámmal fejezem be gondolatfuttatásomat. Magyarországon születtem, magyar az anyanyelvem, magyar kultúrkörben nőttem fel. Hatvan éve élek külföldön. Kettős, magyar és német állampolgár vagyok. A rendszerváltás óta van bejelentett budapesti lakásom. Tehát minden feltétellel rendelkezem ahhoz, hogy jövőre szavazzak Magyarországon. Nem fogok. Hiába keresztelt át a miniszterelnök hazaárulóból „tisztelt honfitársává”, tartom magam ahhoz a demokratikus elvhez, hogy ott szavazok, ahol adózom.
Így aztán összetéptem és papírkosárba dobtam Orbán és Pálffy Ilona levelét is. Maradok a miniszterelnök szemében hazaáruló.
