Demszky Gábor: Davos üzenetei Uszkára

2018. február 28. 07:39 - szerző: Demszky Gábor

Úgy alakult, hogy az idei világgazdasági fórum napjait az ukrán–magyar–román hármas határ közelében, Uszka községben töltöttem. E határszéli falu apraját-nagyját, egész társadalmát évtizedek óta ismerem. Ma a Batár-patak mentén élő közösség több mint kilencven százaléka romának vallja magát.

Négy évtizede az arány fordított volt, de munkaalkalom híján a fiatal magyar családok már a nyolcvanas évekre elköltöztek. A boltos és a falugondnok, a református templomot takarító nyugdíjas asszony és a református gyülekezetbe járó idősebb özvegyasszonyok, nos, ők az itt maradt magyarok.

Uszkán a roma családokba beházasulók nem romák – az ilyen házasságok viszonylag gyakoriak – szinte kivétel nélkül romának vallják magukat, ami azt jelzi, hogy a többségében már roma társadalom vonzó és befogadó közösséget kínál. Ráadásul ha közelebbről megvizsgáljuk, kiderül, az itt élők közül szinte kivétel nélkül mindenki a Mursa-Orgován família, egy óriásira növekedett, nagy család tagja.

A munkaképes korú felnőttek kivétel nélkül közmunkások. 160 uszkai közmunkás monoton, fegyelmezett rendben reggel fél kilenctől délután négyig teszi a dolgát. Hat brigádba osztva munkálkodnak. Elsősorban a vízelvezető árkok tisztaságáért felelősek, a közterületeket takarítják, fát vágnak és füvet nyírnak. A tavalyi évig az ebből a munkából származó havi 54 ezer forint és az egyéb szociális juttatások jelentették a biztos jövedelemforrást.

2015-ben a fehérgyarmati kormányhivatal szerint Uszkán 25 ezer forint körül volt az egy főre jutó átlagjövedelem. Ez az összeg ma is körülbelül ugyanennyi.

Mélyszegénység, perspektívátlan periféria, amelyből a tavalyi évig nem látszott semmiféle kiút.

Ám fordulat következett be. Tavaly és idén is megjelentek a határszélen az Audi győri leányvállalatának képviselői – idén már 47 munkaképesnek látszó férfit és asszonyt beszéltek rá, hogy vállaljanak munkát a cégnél. Az Audi buszain vitték őket Győrbe, és alkalmassági teszteket töltettek ki velük. A buszt látva óhatatlanul a hetvenes-nyolcvanas évek ingázásának képei jelentek meg előttem. Akkor farmotoros Ikarus buszok szállították Székesfehérvárra a munkaképes uszkai férfiakat, hogy az M7-es autópályát építsék.

Idén keveseknek sikerült a teszt. A többség dolgavégezetlenül jött haza, és mi mást tehetett volna, megint közmunkára jelentkezett.

Itt mondom el, hogy miért fontosak a Davosban tartott világgazdasági fórum témái az uszkai romák jövője szempontjából. Egy olcsó, ukrán székhelyű internetszolgáltató jóvoltából a felújított idősotthon kényelmes vendégszobájában olvastam a Die Zeit című német hetilap honlapján a vezércikket, amelynek címe sokatmondó: Die Kassenlose Gesselschaft, vagyis A pénztárgép nélküli társadalom. „Minden, ami digitalizálható, az digitalizálva lesz. Ez az információs társadalom alaptörvénye” – írják a lap szerkesztői. Hozzáteszik, minden olyan, kézzel végzett műveletet és eljárást, amit képes gép elvégezni, azt előbb vagy utóbb gépek fogják végezni.

13106.jpg

A jövő elkezdődött. A honlap arról tudósít, hogy Seattle-ben az Amazon megnyitotta az első olyan szupermarketet, amely teljesen automatizált. Kassza és eladók nélkül működik. A vásárló bejelentkezik a kártyájával, leveszi a polcról az árut, és kisétál. Szenzorok és kamerák regisztrálják, mit vett. Az Amazon pedig a mobiltelefonra küldi a számlát.

Néhány bekezdéssel lejjebb az áll: a GM autókonszern Davosban is bejelentette, hogy a következő évben piacra dobja az első kormány- és vezető nélküli gépjárművét. Az elektromos meghajtású Chevrolet Bolt pedig pedálok és kézifék nélkül jelenik meg a piacon. Képzeljük el, amint a kormánykerék és pilóta nélküli gépkocsiban egy teljesen automatizált robot utasává válunk. Ebben a „szép új világban” átalakulnak a felelősségi viszonyok, a büntetőjogi normák, mert az emberre szabottak egyszerűen alkalmazhatatlanná válnak. Itt vannak előttünk karnyújtásnyira az embert helyettesítő szoftverek vezérelte robotok. A mesterséges intelligencia és automatizáció által felpörgetett és átalakított világ hajnalán vagyunk.

Milyen lehetőségeket teremt mindez az információs társadalomból eddig szinte teljesen kiszorultak, a rosszul képzettek és ráadásul periférián élők, az uszkaiak számára? Azok számára, akik több mint egy évtizede a minimálbér alatti jövedelemből élő közmunkások. Az ország legkeletibb csücskében a helyzetük a rendszerváltás óta reménytelennek látszott.

Ám ez az új világ számukra is új lehetőségeket kínál, amelyeknek még csak a kezdetét látjuk. Nemcsak az Audi munkaerő-toborzásai jelzik ezt. Tavaly óta egy uszkai brigád júniustól decemberig egy Sopron melletti süteménycsomagoló üzemben dolgozik, és a moson-szolnoki munkásszállón lakik. Szezonmunkára szerződtették őket. Társaik pedig egy Budapest közeli üzemben az Audi számára üléseket gyártottak.

Kovács Zoltán, aki jelenleg egy uszkai integrációs felzárkóztató képzés résztvevője, elmeséli, hogy az Audi idén már másodjára kezdett munkástoborzásba. Az első csoportban tavaly húszan voltak, a betanulási időre 750–950 forint közötti munkabért kaptak, továbbá közétkeztetést. Akárcsak ingázó apáik és nagyapáik, ők is munkásszállón laktak, és busszal vitték őket a munkahelyükre. Kovács Zoltán, aki arra a legbüszkébb, hogy már kétszer elolvasta a Bibliát, azzal kezdte az Audinál, hogy az összes uszkai jelentkező helyett kitöltötte valamennyi tesztet. A csalás hosszú ideig nem derült ki. Volt, aki 300-350 ezer forint bruttó bért kapott. Ám amikor Kovács Zoli felesége megbetegedett, és ő vele együtt hazaköltözött, az egész rendszer összeomlott. „Féltek a precíziós gépektől, és azt mondták, hogy az ő számukra túl magasak a követelmények. Feladták, és hazajöttek.”

Az idén az Audi másodjára próbálkozik. A tesztek kitöltése után az uszkai jelentkezők közül most csak a fiatalokat tartották meg. Végül negyvenhétből csak tizenegyen maradhattak. „Aki gyógyszert szedett, azt eleve elküldték” – mondja Zoli. Ő is részt vesz az uszkai idősotthon nagytermében tartott többhetes kompetencia-tanfolyamon, ahol állampolgári ismereteket, álláskeresési alapismereteket és konfliktuskezelést tanulnak. A tanfolyamvezető a szomszédos, tiszabecsi általános iskola igazgatója. Helyettese szerint „a közmunkából nehéz lesz átevezni a szabad munkavállalás vizeire, aki ehhez a fizetett semmittevéshez szokott, nehezen bírja a terhelést és a rövid pihenőidőt, egyáltalán, a jó állóképességet követelő fizikai munkát”.

Az elmúlt években számos kertészeti, szobafestő, mázoló, házibeteg-gondozó és tucatnyi egyéb jártasságot nyújtó OKJ-tanfolyam indult Uszkán. Ám az ezeken a kurzusokon szerzett tapasztalatot eddig kizárólag otthon hasznosították.

Hamar kiderült, hogy az itt szerzett végzettségről szóló papír a munkaerőpiacon semmit nem ér. De feltalálták magukat. Megtanultak egymástól palántázni, fóliázni, csepegtetős technikával uborkát termeszteni.

Az ebből származó jövedelem nélkül, ami egy nyári szezonban 50 000 és 800 000 forint közötti sávban mozog, a gyerekek iskoláztatását sem tudnák megoldani. Az uborkatermesztés „uszkai áldás”, mondják, ezen kívül csak a község 4,5 hektárnyi földterületén folytatnak intenzív gazdálkodást.

L. Ritók Nóra szerint „a magyar állam soha nem nézett szembe az integráció feladatával, nem készített számvetést, mert itt nem lehet gyors sikersztorit felépíteni” (Megéri segíteni, 168 Óra, 2018. január 11.). Az Igazgyöngy Alapítvány vezetője szerint „egy Uszka méretű, 500 fős falu életének átalakításához három főállású szakember már a siker reményében láthat hozzá. Kell valaki, aki tanodát szervez, gyerekekkel foglalkozik, vagy felnőttekre koncentráló közösségfejlesztő, és egy olyan szakember, akinek az energiáit a munkahelyteremtés köti le.” Egyetértek a kitűnő szakemberrel, aki azt is kiemeli, hogy ezek az erőfeszítések megtérülnek, és nincs is más kiút. Amúgy Uszkán kéttucatnyi roma fiatal jár középiskolába vagy szerzett az elmúlt években érettségit, ketten pedig főiskolára járnak. Sértő-Radics István a térség egyik legsikeresebb polgármestere, aki eddig is mindent megtett azért, hogy Uszkán a tanodaprogram mellett a legjobb felnőttképzés folyjon, hogy legyen a faluban a munkaerőpiac változásaira érzékeny képzési program, és legyen értelmiség, amely megszervezi ezeket a programokat.

De miről szóljon a képzés, ha az a cél, hogy összhangba hozzuk ezt a perifériát a globalizált információs társadalom elvárásaival? Nem tudom, mi a megoldás, de azt igen, hogy a nagy német cégek példáin ennek a szép új világnak az árnyoldalai is látszanak. Vegyük a Mercedes legújabb modelljét. A csúcsmodellek értékesítésére kiképzett eladók, ha belépünk az üzletbe, a legújabb 7G-Tronic+Automatic modell bemutatását tartják a legfontosabbnak. Szinte követhetetlen technológiai csúcsokra viszik fel a vásárlót. Ám ugyanezek az eladók nem tudnak arra a kérdésre válaszolni, hogy miképpen kapcsolható össze a hagyományos mobiltelefon a szuperdigitalizált autócsodával. Erre a feladatra a cég vezetői szerint a több tízezer alkalmazottat külön meg kell tanítani. A Mercedes tízezernyi alkalmazottjának képzési igénye jó példa arra, hogy mekkora változásokat hoz és milyen lehetőségeket teremt a digitalizálás.

Jada Ma, az Alibaba konszern alapítója azt mondta Davosban, hogy az elkövetkezendő három évtizedben 800 millióval kevesebb álláshelyre lesz szükség. A digitalizálás és automatizálás a német munkahelyek 42 százalékát veszélyezteti. Csak Németországban 16 millió munkavállaló elbocsátása várható.

Ebben az új korszakban mindenkinek érdemes feltenni azt a kérdést, hogy mely munkakörök nyújtanak még jövőt és perspektívát.

Az emberiség legújabb kori történelmében a foglakoztatás területén az ipari forradalom hozta a legnagyobb változásokat. Ma már tudjuk, hogy akkor az új technológiák miképpen teremtettek új munkahelyeket. Most még nincs ismeretünk arról, hogy az automatizálás és digitalizálás következtében eltűnő 800 millió munkahely miképp pótolható. De abban Davosban mindenki egyetértett, hogy az informatikai kor követelményeinek megfelelő képzési és foglalkoztatási politika nélkül nem fog menni.

Jó hír, hogy az uszkai önkormányzat most nyert el egy nagyobb pályázati összeget, amit tanodaprogramra és felnőttoktatásra is fordíthat. Az újonnan induló felzárkóztató és felnőttképzést, amelynek a programját egy nyíregyházi szakember, Kóka Ágnes állította össze, megfelelő informatikai háttérrel és digitális ismeretekkel rendelkező tanerőkkel fogják elindítani az Uszkán élő Mursa Mariannával együtt, aki a Református Teológiai Akadémia végzős hallgatója.