Ceglédi Zoltán: Aprajafalva dilemmája

2017. július 13. 08:41 - szerző: Ceglédi Zoltán

A teljes népesség 16 százaléka közepes vagy annál nagyobb valószínűséggel szavazna egy LMP–Momentum–Együtt–Párbeszéd közös listára a Medián szerint. Gondolkodjunk egy kicsit!

Először a szükséges elhatárolás: ma nincs ilyen lista, a szándék sem egyöntetű, minden csak feltételezés. De a 16 százalék, az sok lenne. Masszív, országos politikai erő. Releváns parlamenti jelenlét, és végre friss levegő, sőt kereszthuzat az MSZP–DK-csatározásokat befogott orral szemlélőknek. Nem mellesleg Aprajafalva egyes lakóinak utolsó vagy „az” esélye arra, hogy magasabb szintre emeljék politikai jelenlétüket. Szaladjunk végig gyorsan a lehetséges résztvevőkön!

Fotó: Fekete István

Vannak, akiket hosszú ideje, növekvő csalódottsággal taszigálok, hogy tessék önálló pártként működni. Az Együtt megpróbálta, de egyelőre nem sikerült, a Párbeszéd pedig soha, egy másodpercig sem gondolta magáról, hogy valódi párt lenne, azaz több egy újabb összefogósdi egyik eleménél. Ideje ezeket beismerni.

A Momentum szépen indult, de nem tud jövő tavaszig elműködni a Nolimpia lendületével. Ha már nem megy ki az országos hírportál a bácsbokodi rendezvényükre címlapon tudósítani, akkor az is csak egy olyan harmincfős vidéki lakossági fórum, amit a többi párt is abszolvál hetente. Eddig komoly hátszéllel hajóztak, mint kábé az LMP 2010-ig, de ők már nem tudnak ráülni egy összerogyott liberális párt árván maradt bázisára. Ha nincs új téma vagy az elsüllyed, mint az újabb népszavazási kezdeményezéseik, úgy radikálisan szűkülnek a megjelenések. Szó se róla: ha van vagy lesz olyan hangulat, hogy minden „nem MSZP-s és nem DK-s” szavazó feléjük induljon meg, lehet esély küszöb fölé kerülni. De öt-hat párt ugyanazt a szűk, 8-10 százalékos sávot akarja bejátszani, és könnyen mind körön kívül maradhatnak. És még egy: a Momentumnak az eddig visszakézből kiosztott pofonok meg sem közelítik azt, amire a kampányban számíthatnak, akár minden irányból.

Ugyanez a dilemmája az LMP-nek, azzal a különbséggel, hogy míg a Momentum már majdnem létezik, az LMP még majdnem, ha értik, mire gondolok. Maradtak Schrödinger macskapártja, alkalmilag, alulról nyalva a küszöböt. Senki nem azért alapít pártot, hogy a harmadik választásra is csak egy, nagy szerencsével elérhető minifrakciót tudjon ígérni. Az LMP nyolc év alatt egy centivel sem került közelebb ahhoz, hogy a Fidesz váltópártja legyen. Sem a zöld, sem a szirizás hullám nem emelte magasra, és 2018 csatájában már nem lesz privilégiuma a fehér kocka, nem lesz egyértelmű alternatívája a fiatal, urbánus, liberális szavazóknak. Ugyanakkor ha Schiffer Andrást elzárják egy lefüggönyözött szobába a Kuncze-formájú vudubabájával és két doboz gombostűvel, már simán kompatibilisnek tűnnek a többi szereplővel.

Valószínűleg ez az a pillanat, amikor komolyan meg kell fontolni, hogy összetolják a bútort. Az MSZP és a DK egymást gyalulva sikeresen vadítják el maguktól a szavazókat, mindkét párt támogatottsága érdemben csökkent, ahogy az esélye is annak, hogy közös listára üljenek. A külön MSZP-vel és külön DK-val viszont az Új Pólus (szépen kérem, ha összeállnak, találjanak rendesebb nevet) simán versenyképes lehet. Igen, egy ideális világban a pártok megadják a lehetőséget a polgároknak, hogy rájuk és csakis rájuk szavazzanak. Ha az említett politikai szereplők közül legalább hárman őszintén hiszik és tudják, hogy jövő tavaszra képesek az önálló bejutáshoz szükséges támogatást összekaparni, és meg is teszik, én leszek a legboldogabb. Rühellem az összefogósdit. Ha viszont nem biztosak ebben, akkor technikailag ez az a pont, az utolsó esély, hogy még összerakjanak egy szabadságot, Európát, toleranciát, emberséget, tisztességet hirdető választási pártot.

Vagy jövő tavasszal a többségüktől elbúcsúzunk. Tiszta helyzet, annak is van előnye.