Bősz Anett: Kell-e állami bérplafon?

2017. augusztus 21. 09:05 - szerző: Bősz Anett

A Magyar Liberális Párt közleményben tudatta, hogy nem ért egyet az állami cégvezetők bérplafonját célzó népszavazási kezdeményezéssel, ezért nem is támogatja. Nehéz az ilyen helyzet, mert míg minden erőnkkel azon kell dolgozni, hogy az ellenzék különböző pártjai végre egymásra találjanak és együtt tudjanak működni a 2018-as választásokon, meg kell tudnunk szólalni olyan ügyekben is, amelyekben nincs köztünk egyetértés. A bérplafon kérdése ilyen ügy.

Tény, hogy a Fidesz úgy játszik az állami cégvezetők és tisztségviselők fizetésével, ahogyan éppen aktuális érdeke kívánja. Addig, amíg a jelenlegi ellenzék által kiválasztott – vagy a jelenlegi ellenzékkel csak rokonszenvező – emberek töltötték be ezeket a pozíciókat, sürgős volt nekik kétmillió forintban maximálni a fizetésüket.

 

A legszemléletesebb példa: a korábbi, kétmilliós korlátozás még Simor András jegybankelnöksége alatt lépett életbe, utódja, Matolcsy György viszont már boldogan viszi haza ennek a két és félszeresét. Nincs tehát következetesség, nincs szó arról, hogy valamifajta igazság/egyenlőség keresése vezérelné a kormányt – holott az egyébként bérből és fizetésből élők keresete uniós összehasonlításban versenyképtelen. A másik oldalhoz tartozókat nem akarták díjazni, a sajátjaikat igen. Nem is akárhogyan. Ez valóban súlyos probléma. Világos, hogy a témát nem lehet az épp hatalmon levők moralitására bízni. Vita tárgyát képezhetné, hogy hogyan lehetne létrehozni erre stabil, jól működő szabályozást.

A javaslat – a mindenkori köztársasági elnök bérét nem haladhatja meg az állami cégvezetők fizetése – a problémát leegyszerűsíti. Csakhogy az elnöki juttatások jóval bővebbek a másfél milliós nettó jövedelemnél. Ha Áder János a neki járó szolgáltatásokhoz piaci alapon szeretne hozzájutni, legalább még egyszer ennyit kellene keresnie. Az államfő papíron nem büszkélkedhet ugyanis kiemelkedő fizetéssel, de a látszat csal. Így aztán nem pusztán az államfő jövedelmének méricskélésével verjük át önmagunkat, de a bérplafonról való népszavazással is.

A piacon működő cégek ennél magasabb bérezésben gon­­dol­­kodnak, és nem azért, mert a köztársasági elnök által használt ingatlanokat, ingóságokat és személyzetet kívánják biztosítani a vezetőiknek, hanem azért, mert tudják, hogy a legversenyképesebb munkaerőt meg kell vásárolniuk, sokszor borsos áron. Ha ők nem teszik meg, megteszi más, és ők a mezőny végéről nézhetik a dobogós piaci helyekért folytatott küzdelmet.

Az állami cégek vezetőit nem így választják ki, holott így járna a legjobban ez az ország. Ha a bérplafont bevezetnék, az elméleti esélye is elveszne annak, hogy itthon valaha rátermett, megfelelő szakmai előképzettségű, tehetségű és motivációjú emberek töltsék be az állami cégek vezető pozícióit. Sőt! Olyan abszurd helyzet állna elő a bérplafon alkalmazásával, hogy egy magasabb beosztásban dolgozó informatikust vagy projektmenedzsert egyetlen esetben tudna alkalmazni a vállalat: ha nekik magasabb fizetést adna, mint a cég vezetőjének. Másképp nem találnának ezekre a helyekre embert, hacsak nem ismét kontraszelekcióval.

A Liberális Párt ezzel a kezdeményezéssel nem tud azonosulni. Olvasatunkban egy ilyen szabályozás az ország érdekei ellen való. Ha nem volna elég a súlyos kontraszelekciós hatás, számolnunk kell azzal, hogy a csekély fizetés mellett megjelennek majd a „juttatások”. A jelenlegi magas korrupciós ráta nem azon keresztül valósul meg, hogy néhányakat hivatalosan túlfizetnek – bár teljesítményük ismeretében az is arcátlanság –, hanem úgy, hogy meg sem próbálták megtalálni a helyükre a legalkalmasabbakat. Azokat, akik a piac­­gazdaság körülményei között is megállnák a helyüket. Az szabadítaná el igazán a korrupciót, ha az állami cégek vezetőinek fizetését egy tollvonással a felére vagy a harmadára csökkentenék, és kreatív ötletek egész garmadája szabadulna el, hogy miként lehetne megoldani a „bérkiegészítést”.

Nincs szükség ilyen játszmákra, nem kéne tovább rontanunk a helyzeten: elemi érdeke ennek az országnak, hogy az állami vállalatok vezetőinek fizetése versenyképes maradjon. Az összeférhetetlenségi szabályozásokról és az antikorrupciós intézkedésekről pedig leülhetnénk egyeztetni. Ideje, hogy normális keretek közt működjön Magyarország. Ezt számos intézkedés szolgálhatná, a bérplafon azonban bizonyosan nem.