Bősz Anett: Három T a hitéletben

2017. november 14. 08:24 - szerző: Bősz Anett

Nem hittük volna, hogy a 2017-es év még az állam és az egyház szétválasztásáért folyó küzdelemmel telik majd itthon, de ahogyan sok mindenben, ebben is tévedtünk.

Mielőtt bárki elbizonytalanodna, a hiba Orbán Viktor készülékében van.

Neki olyan készüléke van, amely a neki tetsző egyházak állammal való összefonódását, a nem tetszőknek pedig a megszűnését idézi elő. Ha ez nem lenne elég fölháborító, akkor hozzátehetjük, hogy jelen pillanatban az egyházi és a világnézetileg semleges iskolák diákjai között fejenkénti támogatásban csaknem háromszoros a különbség, az előbbiek javára.

Ha egy európai ország nem a déli határon épített kerítés, Esztergom, Biharkeresztes és Hegyeshalom között terül el, akkor elkötelezett a gondolat, a lelkiismeret és a vallásgyakorlás szabadsága mellett. A nyugati világban pontosan tudják, hogy nem szabad különbséget tenni az emberek között meggyőződésük, hitük vagy vallásuk szerint. Az elmúlt években az Orbán-kormány olyan törvényeket és intézkedéseket hozott, amelyek szembemennek az egyház és az állam szétválasztásának demokratikus elvével. Miközben például a római katolikus és a református egyház kiemelkedő támogatáshoz jutott, a Magyar Evangéliumi Testvérközösségtől és más egyházaktól még a jogállásukat is megvonták, önkényesen.

Ilyen körülmények között nem alakul ki valódi hitéleti autonómia, az egyházak pedig örökké a kiszolgáltatottjai vagy éppen a hű kiszolgálói, elkötelezettjei lesznek a hatalomnak.

A probléma többrétű. Az egyik, hogy jelenleg teljesen átláthatatlan az egyházak finanszírozása. A kormánynak tetsző és nem tetsző egyházak között vastag törésvonal választja el egymástól a „támogatott”, a „tűrt” és a „tiltott” kategóriákat.

A Liberálisok szerint négy alapproblémát kell megoldanunk, hogy ez a lehetetlen helyzet megszűnjön. Első lépésként a kormányváltást. A másik három azt célozza, hogy átláthatóvá és korrektté tegyük az egyházak finanszírozását. El kell érnünk, hogy minden egyház annak függvényében részesüljön támogatásban, hogy híveinek száma hogyan alakul, hányan vannak, akik támogatják az adott egyház társadalomért tett szolgálatait, és ezért készek anyagilag is áldozni.

Fotó: kormany.hu/Botár Gergely

Első lépésként kiterjesztenénk az adófizetők jogosultságát a személyi jövedelemadó felajánlása terén, és a jelenleg az egyházak és a civil szervezetek számára felajánlható egy-egy százalékot két-két százalékra növelnénk. Ezzel nemcsak az egyének önrendelkezése növekedne, de átlátható formába terelnénk a finanszírozást is. Az új rendszer nélkülözhetetlen eleme, hogy minden 16 év feletti ember támogathasson egyházakat, hiszen a vallásgyakorlók, az egyházakat támogatni kívánó emberek többen vannak az országban, mint adófizetők. Emiatt a 16 éven felüli diákok, valamint a nyugdíjasok az előző évi átlagfelajánlással megegyező és pénzre természetesen semmilyen más módon nem váltható kupont kapnának, amelyet felajánlhatnának az egyházak számára.

A második lépés, hogy az adóbevalláskor nem nyilatkozó adóalanyoknak biztosítsuk a lehetőséget, hogy a felajánlani kívánt összegről december 31-ig nyilatkozhassanak. Ezzel kiterjesztenénk azt az időszakot, amikor a döntést meghozhatják az emberek, és a civileket, egyházakat sem hoznánk olyan helyzetbe, hogy minden támogatásuk egyetlen, néhány hetes, tavasz végi nagy hajrában dőljön el. Különösen fontos ez most, a digitális adóbevallásra való átállás évében, amikor sokan az új rendszer miatt nem ajánlottak fel egy százalékokat, mert nem tudták még kezelni a rendszert.

A harmadik eleme a rendezésnek, hogy a világnézetileg semleges és az egyházi iskolák finanszírozásában meg kell szüntetni a különbségtételt. Az egyházi iskolába járó gyerek ma 2,7-szer értékesebb a magyar állam számára, mint állami iskolába járó társai, és oktatáskutatók úgy számolnak, hogy jövőre ez a különbség a 3,6-szeresére emelkedik. Ha eltekintünk a gyakorlatban is súlyos következményekkel járó, jogi szabályozásokban is megmutatkozó különbségtételtől, ez a szám akkor is drámai, különösen a szűkülő továbbtanulási lehetőségek fényében.

Ideje olyan országban élni, ahol minden ember, függetlenül a vallásától vagy éppen vallásgyakorlásának hiányától, jogi értelemben egyenlő,

és ahol az államilag finanszírozott intézmények fejenkénti keretösszegeiben sincs különbség gyerek és gyerek között. 2017-ben ez tényleg minimum. Minden más ebből következne.