Az utolsó szó jogán Geréb Ágnesről

2018. február 5. 08:12

Azt hittem, már minden lényeges indokot elmondtam arról, miért tartom törvényesnek és megalapozottnak Geréb Ágnes büntetését. Ám mert a Geréb Ágnes büntetése című cikkben személyesen is megszólíttattam, úgy gondoltam, még egyszer, ezúttal tényleg utoljára megpróbálom cáfolni a cikk néhány állítását, illetve rámutatni az abban lévő csúsztatásokra.

Először is egyáltalán nem mellékes, hogy miért csak most került pont egy 2003-as és 2007-es ügy végére. Félrevezető önmagában azt írni, hogy a Fővárosi Ítélőtábla most ítélte el Geréb Ágnest. Ezt az ítéletet ugyanis 2012-ben hozta meg a bíróság, és azért került sor most az akkori ítélet „helybenhagyására”, mert Geréb Ágnes perújítást kért. Az eljárás során pedig nem tudott olyan bizonyítékokat felmutatni, amelyek alapján fel kellenne őt menteni vagy lényegesen más büntetést kellene kiszabni.

Súlyos és igaztalan állítás, hogy „Geréb Ágnes nem részesült tisztességes eljárásban”. Olyannyira abban részesült, hogy az eredeti, másodfokú ítélet számos, szám szerint hat strasbourgi bírósági döntést is citált annak igazolására, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága is kimondta, a bizonyítékok szabad mérlegelése a hazai bíróságok joga, és nem sérül a fegyveregyenlőség elve azért, mert a bíróság nem tartja szükségesnek valamennyi mentő tanú, szakértő megjelenését.

Nem felel meg a tényeknek Ónody-Molnár Dóra cikkének az az állítása, hogy „a bíróság nem volt kíváncsi azok véleményére, akik láttak már életükben kórházon kívüli szülést”. A bíróság a tárgyalás anyagává tette, vagyis okirati bizonyítékként felolvasta a külföldi szakértők véleményét. Csupán személyes megidézésüket nem tartotta indokoltnak, de írásos véleményüket ütköztette a hazai orvosszakértők véleményével, vagyis ezeket a bizonyítékokat is mérlegelte. Részletesen ki is fejtette az ítéletben, miért nem fogadta el a külföldi szakértői véleményeket. A cselekmények Magyarországon történtek, amelyekre a magyar jog vonatkozik, vagyis a hazai protokollt kell betartania mind az orvosnak, mind a bábának. Ezek a protokollok pedig nem úgy szólnak, ahogyan azt a cikk sugallja, hogy például a gátmetszés minden esetben kötelező lenne, ám ha a baba elakad a medencecsontnál, akkor a szakma szabályai szerint kötelező a gátmetszés alkalmazása. Ezt bizonyítja az is, hogy míg Geréb nem tudta kiszabadítani a magzatot a szülőcsatornából, ez a kórházban is csak a gátmetszés alkalmazását követően sikerült. Csak akkor már késő volt.

Ónody-Molnár Dóra szerint nem mellékes körülmény, hogy az ítélet egy olyan nő ellen született, aki „a férfiak által uralt, hálapénzzel teletömött nőgyógyász szakma megkövesedett világa ellen küzd a pályájára lépése óta”. Majd azt állítja, hogy „kórházban dolgozó szülészorvosok súlyos, halált okozó gondatlanság miatt sokkal enyhébb elmarasztalást kaptak – ha kaptak egyáltalán”.

Ezt az állítást egyetlen konkrét adat sem támasztja alá. Számos büntetőügy zajlott és zajlik foglalkozási szabályokat megszegő orvosok ellen. Legutóbb éppen három év hat hónapot kapott egy orvos foglalkozási szabályainak megszegése miatt. A cikk szerzője összekeveri az úgynevezett „orvosi műhibát” a foglalkozási szabályok megszegésével. A műhiba – például egy téves diagnózis felállítása – nem bűncselekmény, ha az orvos minden foglalkozási szabály betartása mellett tévedett. Ilyenkor legfeljebb a kórházat lehet kártérítésért perelni.

Csúsztatás az a felvetés, amely szerint „ha kiderülne, hogy felesleges a műtét, a gátmetszés, a folyamatos orvosi beavatkozás, akkor minek fizessünk átlagosan 100-150 ezer forintot terhességenként?”. Már csak azért is, mert Geréb Ágnes sem ingyen vezette le a szüléseket, neki is fizetni kellett. Egyrészt a tanfolyamokért, másrészt magáért a szülésért. Vagyis nehezen vádolhatók az orvosszakértők azzal, hogy véleményüket anyagi megfontolás indikálta volna.

Tény, hogy az állam alkotmányos mulasztást követett el, amikor nem szabályozta az otthon szülés feltételeit, és ezt csak 2011-ben tette meg. Ez azonban nem ment fel senkit az alól, hogy a meglévő hazai szakmai protokollt betartsa és ne veszélyeztesse mások életét, testi épségét külföldi gyakorlat és szokások alapján.

Dr. Sándor Zsuzsa

 

Válasz dr. Sándor Zsuzsának

Sándor Zsuzsa volt bíró, publicista azt jelezte, hogy nem szólal meg többet Geréb-ügyben, ami nyilván nem jelenti azt, hogy ez a vita ezzel lezárul. Ezért megpróbálom újra elmondani, miért nem fair az, ami Geréb Ágnes szülésszel, független bábával történt.

Azt írja Sándor Zsuzsa, hogy „súlyos és igaztalan” az az állításom, hogy „Geréb Ágnes nem részesült tisztességes eljárásban”, hiszen a bizonyítékok szabad mérlegelése a hazai bíróságok joga, amelyek eldönthetik, kit hallgatnak meg tanúként, és kit nem, kinek a véleményét csatolják az okirati bizonyítékok közé. Sándor Zsuzsa hangsúlyozza, hogy a bíró megindokolta, miért nem fogadta el a külföldi szakértői véleményeket. A cselekmények Magyarországon történtek, amelyekre a magyar jog vonatkozik, vagyis a hazai protokollt kell betartania mind az orvosnak, mind a bábának.

Igen ám, csakhogy a szóban forgó időszakban nem volt hivatalosan elismert szakmai protokoll az otthon szüléssel kapcsolatban – éppen ez a lényeg. Méghozzá azért nem volt, mert a szabályozást egyik kormány sem fogadta el – az európai bíróság szerint ezzel megsértve azoknak a nőknek a jogait, akik az otthon szülést választanák. Az otthon szülés bábai modellje és a kórházi szülészeteket uraló hagyományos orvosi modell két külön szemléletmód, két külön protokoll, végső soron két külön szakma. Az otthon szüléseknél nem alkalmazható egy az egyben a kórházi protokoll, a bábákon emiatt nem is lennének számon kérhetők a kórházi szülészetek szakmai szabályai. Ezért lett volna kulcsfontosságú olyan országok (Anglia, skandináv országok, Kanada stb.) szakértőinek bevonása a perbe, ahol az intézeten kívüli szülés szabályozott, szakmai protokolljai és felelősségi körei tisztázottak és egyértelműek.

Sándor Zsuzsa arra hivatkozik, hogy a bíróságnak joga van ahhoz, hogy a bizonyítékokat szabadon mérlegelje. Rendben van. De miért gondoljuk azt, hogy közelebb vagyunk az igazsághoz, ha a bizonyítékokat csak az egyik szakmához tartozó szakértők véleménye alapján értelmezzük? Nem lenne megnyugtatóbb, ha a bíró azonos súllyal vette volna figyelembe azokat a szakmai véleményeket is, amelyek nem eleve ellenségesek az otthon szülés gyakorlatával? Vagy egyáltalán ismerik ezt a gyakorlatot?

Sándor Zsuzsa szerint számos büntetőügy zajlott és zajlik foglalkozási szabályokat megszegő orvosok ellen. Biztosan bennem van a hiba, hogy én e „számossággal” nem találkozom, csak szökőévenként néhánnyal, és mivel igen kivételesnek tűnnek, ezért kapnak az ilyen esetek kitüntetett figyelmet. Olyan azonban biztosan nem fordult elő, hogy, miután tragédia történt egy szülésnél, az orvost bilincsbe verve tuszkolják a rendőrautóba. Geréb Ágnessel ez történt.

Még egy megjegyzés: a hetek óta tartó vita kiváltó oka ugyan egy bírósági ítélet, de érezni lehet, hogy a heves és személyeskedésektől sem mentes egymásnak feszülés valódi mozgatója más: annak rögzítése, hogy ki milyen pozíciót foglal el az otthon szülés versus kórházban szülés vitájában. Ez igen elkeserítő, mert ezek szerint még mindig nem jutottunk el ahhoz a konszenzushoz, hogy az otthoni szülés választása az anya joga.

Ónody-Molnár Dóra