Andor László: A szabadulószoba kijárata

2017. december 28. 07:04 - szerző: Andor László

Az LMP karácsonyi nagygyűlésének nyitó zeneszáma az LGT legendás dala, a Mindenki volt. Egyik strófája segít megérteni az ellenzék helyzetét: „És mindenki hagyná a másikat, hogy énekeljen úgy, ahogy szívéből fakad. És mindenki várná a pillanatot, mikor együtt fújhatjuk a dallamot.” A társadalom változást áhító nagyobbik fele fogyatkozó türelemmel nézi, hogy az ellenzéki formációk mindegyike úgy énekel, ahogy a szívéből fakad, és nagyon várja a pillanatot, amikor végre együtt fújják a dallamot.

2017 legfontosabb hazai politikai eseménye Botka László miniszterelnök-jelöltsége, majd visszavonulása volt. Akárhogy alakul a jövő évi választás, ennek az epizódnak a jelentősége nőni fog, mert Botkának a lényeget tekintve igaza volt.

A társadalomnak az a része, amelynek meg kellene mozdulnia a kormányváltáshoz és a demokratikus fordulathoz, karakteres szociáldemokrata programmal mozgósítható. A program az igazságosság, az esélyegyenlőség, a méltányos közteherviselés, a magas szintű foglalkoztatás, a szociális párbeszéd, a fejlesztő és gondoskodó állam, valamint a szorosabb európai integráció gondolatára épül. Botka ezt képviselte. Bár az MSZP távol áll korábbi sikereinek megismétlésétől, egykori győzelmei bizonyítják, hogy a társadalomban erős a támogatottsága a szociáldemokrata programnak. Ezért veszik át egyes elemeit más pártok, a Fidesz és a Jobbik is.

Fotó: Bazánth Ivola

Botka elvetélt kampánya esélyt adott az MSZP-nek az újjáépüléshez, egyúttal az ellenzék egészének a kormányzati alternatíva megformálásához. Csakhogy hiányzott a partnerek fogadókészsége, s ez az MSZP vezetőit is elbizonytalanította. A féltucatnyi formáció valójában kétfrontos harcra törekedett: egybemosta a 2010 előtti és utáni rendszereket, egyformán elutasítva e két időszak képviselőit. A kétfrontos harc félsikert hozott: az MSZP-t meggyengítette, a Fideszt viszont erősítette, hogy legerősebb baloldali kihívóját sarokba szorították.

Tűrhető választási eredményt persze egy több kisebb pártból álló csoportosulás is kimatekozhat magának, de ez a lehetőség nem győzi meg azt a félmillió embert, aki egyértelmű alternatívára vár. Viszont talán megmozdulnak, ha egységes kihívót látnak egy karakteres személy vezetése alatt.

Botka erre tett kísérletet. Visszavonulása újabb hullámvölgybe lökte az MSZP-t, a legnehezebb helyzetbe mégis a törpepártokat hozta. Számukra három lehetőség maradt: kétoldalú megállapodást köthetnek egy listaképes párttal, dönthetnek úgy, hogy a választást kihagyják, és szavazóiknak valamely másik demokratikus pártot ajánlják, vagy önkéntes kamupárttá válnak, vagyis támogatóikat szavazatrontásra, a bejutási küszöb alatt elvesző voks leadására veszik rá.

Kérdés, ki milyen gyorsan tud leszállni a döglött dakota lóról, és olyanra átnyergelni, amely jó irányba tart. A politikai szabadulószobának van kijárata, ennek megtalálása azonban a felek között maximális együttműködést igényel. Vannak könnyebb és nehezebb kérdések, ezek egy részét nem is a vezetők, hanem az egyes választókerületek polgárai fogják megválaszolni. Ilyen a Jobbikhoz való viszony: eldönti az idő, hogy átváltozása kozmetikai, plasztikai vagy genetikai jellegű. Bizonyos azonban, hogy jelenleg a baloldali választóközönség jelentős része nem tudja elfogadni, hogy egy szélsőjobboldali eredetű párt képviselje az európai alternatívát az épülő pártállammal szemben. Baloldali vezetésű, a jogállam iránt egyértelműen elkötelezett koalícióra van szükség.

A NER világa a pártállami táplálékláncon kívül rekedő többség számára élhetetlen, perspektívátlan a jogállamiság végzetes meggyengülése, a minőségi közszolgáltatások privilegizált rétegek általi kisajátítása, az EU peremére sodródás és a fokozódó kivándorlás miatt. Ezeket a folyamatokat ma még megakaszthatja, vissza is fordíthatja az ellenzék.

A kudarc nem az, ha nem győznek, hanem az, ha meg se próbálnak együtt fellépni a fordulat érdekében.