Tudás

Újabb leletek támasztják alá a Neander-völgyiek kannibalizmusát

Belgiumi barlangok mélyén kutatók bizonyítékot leltek rá, hogy a Neander-völgyiek nemcsak állatokkal, hanem alkalmanként egymással is táplálkoztak.

A helyszínen mintegy 40 ezer éve élt újszülött, egy gyermek és négy felnőtt vagy fiatal ősember csontjait lelték fel, rajtuk olyan vágások és törések, mintha valaki a csontvelőhöz szeretett volna hozzájutni. A szerzők szerint vitathatatlanul kannibalizmusra utalnak a nyomok – írja a hirado.hu.

A Goyet-nél található barlangokban fellelt csontok a Neander-völgyiek létezésének utolsó szakaszából származnak, abból az időből, amikor a Homo sapiens kezdte el felváltani őket. Kannibalizmusukra utaló nyomokat eddig csak Dél-Európában, pontosabban Spanyolországban, illetve Franciaországban leltek fel.

A Goyet-barlangokat a kőkorszaktól lakták. Titkaikat a 19. század közepén kezdték el feladni Edouard Dupont-nak hála, aki 1867-ben több másik barlanggal együtt feltérképeztek őket és rengeteg csontot, valamint eszközt gyűjtött be.

A Királyi Természettudományi Múzeum igazgatójának felfedezései azonban több mint egy évszázadig a múzeum archívumában maradtak, mígnem 2004-ben egy antropológus Neander-völgyi állkapocstöredékre bukkant az egyik fiókban. A kutatók azóta igyekeznek lajstromozni a töredékeket, melyeket Dupont állati csontoknak vélt.

A friss kutatásban az Helene Rougier vezette nemzetközi csapat bebizonyította, hogy a Goyet-barlangokban fellelt csontok alapján a Neander-völgyiek kannibálok voltak.

Hasonló módon törték fel az emberi csontokat, mint ahogyan a barlang szájánál fellelt rénszarvasokét vagy lovakét, azért, hogy hozzáférjenek a velőhöz. A szerzők következtetései szerint egyes Neander-völgyiek a barlangban pusztultak el, mások pedig elfogyasztották őket. A csontok egy részéből eszközöket is készítettek.

A kannibalizmus oka egyelőre rejtély, mint az is, hogy mennyire volt elterjedt az ősembereknél.