Most, hogy hazament, lehet, hogy azonosították a Mikulás medencecsontját
A gyerekek nagy barátja, a Mikulás-figura kialakításához mintaként szolgáló myrai püspök, Szent Miklós 343-ban hunyt el a mai Törökország területén. Maradványait a 11. században helyezték el az olaszországi Bariban egy templom kriptájában.
Halála után sorra épültek a neki ajánlott templomok, mindenki az ő valamelyik ereklyéjére áhítozott, olyannyira, hogy ma már annyi helyen őriznek Miklós-ereklyéket, hogy az már gyanús. Kérdés tehát, vajon melyek származhatnak valóban tőle.
Mint a 24.hu írja, ennek próbáltak meg utánajárni a legmodernebb technika bevetésével az Oxfordi Egyetem kutatói, akik elsőként egy Szent Miklósnak tulajdonított medencecsont-töredéket vetettek alá komolyabb vizsgálatnak. E darab utolsó beazonosítható otthona Franciaországban volt, de most éppen az Illinois államban élő Dennis O’Neill atya tulajdona.
Különlegességét pedig az adja, hogy a Bariban, Miklós hivatalos nyughelyén őrzött maradványoknál a medence hiányos. A radiokarbonos vizsgálat pedig bebizonyította: a lelet valóban a szent korából származik.
Azt tehát még nem tudjuk, hogy valóban a Mikulás medencecsontjához van-e szerencsénk, de az ő idejéből, ez biztos. És fontos is, mert már sok neki tulajdonított ereklyéről kiderült: későbbi „hamisítvány”.
A következő lépés az lesz, hogy DNS-teszteknek vetik alá az egy korból származó maradványokat. A cél meghatározni, melyek származnak ugyanazon személytől, illetve van-e hasonlóság köztük és a Bariban őrzött maradványok között.
