Elsőre nem arattak világsikert, kétszer kellett háziasítani a vadmacskákat

június 19. 21:31

Kétszer szelídítette meg a vadmacskát az ősi ember, egyszer a Közel-Keleten, egyszer Egyiptomban - állapította meg a téma eddigi legnagyobb léptékű genetikai kutatása.

A közel-keleti termékeny félhold, a mezőgazdaság bölcsőjének lakói lehettek az elsők mintegy 9 ezer éve, akik a vadmacskát sikerrel háziasították, néhány ezer évvel később a macskák az ősi Egyiptomból terjedtek el a hajózási útvonalak mentén. Ma az Antarktisz kivételével minden földrészen élnek - írta a BBC hírportálja.

Közel-keleti vadmacska példánya
Fotó: Thinkstock

A kutatók úgy vélik, a vadmacska a gabonaraktárak köré gyűlő egerek miatt közeledett a földművesekhez. „A mai macskákban mindkét területről származó állatok génjei megtalálhatók” - mondta Eva-Maria Geigl, a Nature Ecology & Evolution című szaklap friss számában ismertetett kutatás vezetője.

Mielőtt az ember teljesen háziasította volna, évezredeken át patkányfogónak használta a macskát a hajókon és a gazdaságokban. „Mondhatnánk, hogy a macskák választották az ember társaságát, de a kapcsolat mindkét fél számára haszonnal járt" - magyarázta Geigl, a párizsi Jacques Monod intézet kutatója.

Genetikai bizonyítékok arra utalnak, hogy a macskát ott háziasították először, ahol a mezőgazdaság elkezdődött: a Közel-Keleten. A földművesek voltak az elsők, akik a vadmacskát a házhoz szoktatták, majd - akár szándékosan, akár véletlenül - magukkal vitték az utazásaikra. A háziasítás második hulláma az ősi Egyiptomban ment végbe. A macskák a Római Birodalom idején terjedtek el Európában, majd a vikingek korában ennél is messzebbre jutottak. Az egyiptomi macska DNS-ét egy viking kikötőben is megtalálták, ami arra utal, hogy az állatokat észak-európai kereskedelmi hajóutakra is magukkal vitték a tengerészek.

Meglepő, hogy a cirmos bundájú macskák csak a középkorban jelentek meg. A DNS-vizsgálat alapján a jellemző mintázatot okozó génmutáció Nyugat-Törökországban jelent meg a 14. században. Az ezt követő évszázadokban, amikor a macskák értékét inkább a szépségük, mint a hasznosságok jelentette, a cirmosok elterjedtek az egész világon. „Fajták kitenyésztéséről alig beszélhetünk a 19. századig, ellentétben a kutyákkal. A macska már a kezdetektől hasznos volt, vagyis nem volt min változtatni” – mutatott rá Geigl.