Egy auschwitzi rab eddig sosem olvasott feljegyzéseit sikerült helyreállítani
A III. Krematórium épületének helyeMarcel Nadjari dermesztő részletességgel mesélte el, hogyan küldtek gázkamrákba több ezer zsidó embert naponta – idézte a férfi feljegyzéseit a BBC.
Az 1944-ben 26 éves férfit a bosszúvágy hajtotta, amikor belement abba, részt vegyen a Sonderkommandóban, a nácik mocskos húzásában, amely zsidó rabokat kényszerített arra, hogy elkísérjék társaikat a gázkamrákba, elégessék el a testeket, majd a hamut szórják a folyóba. Hallotta ugyanis más görög zsidóktól, hogy édesanyja, apja és testvére már meghaltak a haláltáborban.
– Sokszor gondoltam arra, véget vetek az egésznek, de az hajtott, egyszer meg kell bosszuljam a halálukat és ahhoz életben kell maradnom. Akartam és továbbra is akarok élni, hogy megbosszuljam anyám, apám és kedves testvérem halálát – írta feljegyzéseiben Nadjari.
Maga is tudta, hogy csak idő kérdése, mikor végzik ki őt és a Sonderkommando többi tagját. Ezért 1944 novemberében becsomagolta 13 oldalnyi feljegyzését, majd a hármas számú krematórium mellett elásta. A termoszt, amely a jegyzeteit rejtette 36 évvel később egy lengyel diák találta meg.
– A krematórium egy nagy épület széles kéménnyel és 15 kamrával. A kert alatt két óriási pince van, az egyikben levetkőznek, a másik a halálkamra. Ahogy háromezren bementek, beindították a gázt. Hat-hét perc szenvedés után meghaltak – írta Nadjari, aki azt is megemlítette, hogy a németek csöveket is tettek a kamrába, hogy az zuhanyzónak tűnjön.
Nadjari végül túlélte a koncentrációs tábort, 1951-ben megnősült és New Yorkba költözött, szabóként kezdett el dolgozni. Feleségével két gyerekük született, a kislányt húga után nevezték el. Nadjari 1971-ben, 53 évesen halt meg, kilenc évvel azelőtt, hogy a lengyel diák rátalált volna naplójára.
A helyreállított feljegyzés lapjaiA technológia fejlődésével nemrég sikerült a papírra írt szöveget 100 százalékosan elővarázsolni. Egy hónappal ezelőtt, a müncheni kortárs-történeti múzeumban állították ki. A feljegyzést ide kattintva lehet megnézni az Institut für Zeitgeschichte München–Berlin honlapján.
