Külföld

Ez tényleg a hasznos hülyék korszaka

Ilyesmi még sohasem történt. Korábban elképzelhetetlennek tűnt, hogy az egyetlen világhatalom, az Egyesült Államok demokratikus választásait egy külföldi állam saját érdekében befolyásolja. A CIA, az FBI és a tizenhat, felderítéssel foglalkozó amerikai szervezetet tömörítő National Intelligence Council vezetői mégis egyetértenek: 2016-ban bekövetkezett, ami korábban csak politikai krimiszerzőknek juthatott eszükbe. Orosz állami intézmények álhírek terjesztésével, különböző amerikai szervezetek számítógépes rendszerei­­be való behatolással, majd adataik nyilvánosságra hozatalával gyengítették az esélyes elnökjelölt, Hillary Clinton kampányát, és ezzel Donald Trump esélyeit javították. Az új amerikai elnökre Vlagyimir Putyin árnyéka vetül.

„Meg kell törnünk a globális híráram ellenőrzésének angolszász mo­­no­­pó­­liu­­mát.” Így nyilatkozott az orosz elnök 2013-ban a Russia Today (RT) tömegkommunikációs konglomerátumnak. A Kreml nem sajnált pénzt, paripát, fegyvert erre a célra, és ma már jelentős eredményeket mutathat fel – jelen van minden lényeges partnerország hírpiacán.

Igaz, az orosz hírgyáraknak van egy fontos megkülönböztető sajátosságuk. Nem zavartatják magukat a tényektől. Míg a világ nagy hírügynökségei abból indulnak ki, hogy a hír szent, a vélemény szabad, addig az oroszok számára csak az fontos, hogy az érdekeiket szolgáló információ minél gyorsabban minél nagyobb közönséghez jusson el. Nem baj, ha az üzenet hamis, a lényeg, hogy elhiggyék, a világhálón csak a klikkelések száma fontos.

Az amerikai elnökválasztási kampány idején az utasítás az volt, hogy az orosz dezinformációs gépezet mi­­nél rosszabb színben tüntesse fel Hil­­lary Clintont, Putyin kemény kri­­tikusát, aki nem rejtette véka alá, hogy szerinte a Kremllel szemben a kemény kéz politikáját kell követni.

Clinton bűnöző, aki maroknyi bankár kezére akarja játszani Amerikát, ráadásul titkolja halálos betegségeit – ezt az üzenetet közvetítették Oroszországban létrehozott honlapokról a trójai vírusokkal foglyul ejtett zombihálózatok számítógépei ezerszámra. És ezt ismételték kiképzett és fizetett trollok, a Facebook és számos weboldal fórumainak provokátorai. Hangjukat felerősítették a hasznos hülyék – ahogy Lenin nevezte el a bolsevikok nyugati híveit –, akik a közösségi médiában továbbadták a nekik tetsző vagy egyszerűen csak érdekes, szokatlan híreket.

A kutatók visszafejtették azoknak az üzeneteknek az oroszországi eredetét, amelyeket a közösségi média előfizetői fiókjainak ezrei néhány központból, szinkronizáltan közvetítettek. Találtak kétszáz olyan, a választási kampány idején létrehozott – részben amerikainak látszó – orosz weboldalt is, amelyek rendszeres közössége legalább 15 millió amerikaiból áll, ők bizonyosan több mint 213 millió letöltést kezdeményeztek.

A gyakran valós információk közé kevert álhírek forrása általában két állami szervezet, az RT-konglomerátum és a Szputnyik hírügynökség. Jellemző, hogy Clinton szeptember 11-i rosszullétéről a legnagyobb olvasószámot a szenzációs körítéssel tálalt orosz eredetű tudósítások váltották ki, amelyeket aztán hullámokban követtek Clinton állítólagos súlyos betegségeiről szóló álhírek. Az orosz dezinformátorok életközösséget alakítottak ki szélsőjobbos amerikai portálokkal. Jellemző, hogy a ­Daily Beast elnevezésű amerikai honlap eredeti híre a demokrata jelölt halálos betegségéről 1700 előfizetői fiókban 30 ezer olvasást élt meg. Ugyanez a sztori az orosz hálózat erősítésében 90 ezer fiókban nyolcmillió letöltést produkált. Hasonlóan népszerűnek bizonyult a fizetett Trump-ellenes tüntetőről szóló álhíradás vagy a kom­­bináció, hogy Washington katonai támadásokra készül, melyeket Oroszország nyakába akarna varrni.

A választói akaratot a dezinformációs kampánynál is agresszívebb módon befolyásolta, hogy orosz hekke­­rek behatoltak a demokrata párt nemzeti bizottságának információs rendszerébe és a Wikileaksen keresztül publikálták az ott talált e-maileket. Emiatt a testület elnökének, Debbie Wassermann-nak le kellett mondania, mert bebizonyosodott: Clinton jelöltségét úgy támogatta, hogy közben háttérbe szorította demokrata ellenlábasát, Bernie Sanderst. Az amerikai történelem első esélyes női jelöltjének ennél is nagyobb kárt okozott, amikor nyilvánosságra hozták kampányfőnöke, John Podesta levelezését azokkal az ellentmondásos kijelentéseket tartalmazó beszédekkel együtt, melyeket Hillary Clinton jó pénzért, üzletemberek előtt mondott. A jelölt szerint alulmaradásának igazi oka azonban az volt, hogy korábban nem ismert elektronikus üzenetei kerültek elő közeli munkatársa elhidegült férjének számítógépéről, és ezért James Comey FBI-főnök a választások előtt 11 nappal felújította a Clinton elleni, korábban már lezárt vizsgálatot. Igaz, Comey ezt két nappal a voksolás előtt visszavonta, de már késő volt: sok százezren gondolhatták, hogy a magánszerverek korábbi használatától kezdve már elég volt Hillary gyanús, „kabátlopási” ügyeiből.

MTI/EPA/Jim Lo Scalzo

A közvélemény csak több mint egy hónappal a választások után tudhatott meg részleteket arról, hogyan is kerültek a dokumentumok a Wikileakshez. A CrowdStrike információbiztonsági cég kimutatta, hogy a demokrata párt országos bizottságának számítógépét annak a vírusnak egy változatával törték fel, amelyet az orosz katonai hírszerzés, a GRU korábban az ukrán hadsereg ellen vetett be. A Fancy Bearnek elnevezett orosz hekkerkülönítmény a vírus korábbi formájával hatolt be abba a mobiltelefonos rendszerbe, amellyel az ukránok D30 típusú, régi tábori tarackjaik nehézkes kézi irányzását segítették. Így persze a lövegek helyének pontos meghatározása már nem volt gond: a tarackok 80 százalékát az oroszok néhány nap alatt megsemmisítették. „Hátborzongató belegondolni, hogy ugyanazok avatkoztak be az amerikai elnökválasztásba, akik korábban ukrán katonák megölésében segédkeztek” – fogalmazott Dmiri Alperovitch, a CrowdStrike alapítója.

A Politico magazinban mindennek kapcsán súlyos kérdésekre követelt választ az apai ágon magyar származású Evelyn Farkas, az amerikai védelmi minisztérium Oroszországgal és Eurázsiával foglalkozó volt helyettes államtitkára, jelenleg az American Security Project elnevezésű agytröszt kutatója. Farkas szerint nem kétséges, hogy az oroszok szándékosan segítették Trump kampányát, de mindez csak a jéghegy csúcsa. A szakértő szerint a titkosszolgálatoknak még a megválasztott elnök beiktatása előtt nyilvánosságra kell hozniuk, amit tudnak Trump és orosz oligarchák, orosz bankok kapcsolatairól. A leendő elnök fia korábban maga hencegett: csak úgy dől a pénz a család oroszországi vállalkozásaiból. De mennyi pénzről van szó? Egyáltalán miből fizette ki Trump korábbi adósságait? Mivel tartozik, és kinek? Ezekre a kérdésekre követel választ a volt Pentagon-vezető, és hozzáteszi: lehet, hogy a megválasztott elnöknek azzal kell fizetnie, hogy Amerika a jövőben ne lépjen fel túl határozottan, ha Oroszország katonai kalandokba kezd? Lehet, hogy leáll majd a NATO-bővítés? Lehet, hogy Amerika végleg magára hagyja majd Ukrajnát és Grúziát? Lehet, hogy Bassár el-Aszad hatalmon maradhat? Lehet, hogy Európa országainak eztán egyedül kell biztonságukról gondoskodniuk, ami a NATO gyengüléséhez, az EU-n belüli ellentétek további éleződéséhez vezethet? Lehet, hogy belefér majd, hogy Moszkva biztonsági erőket küldjön majd a balti államokba, úgymond az ottani orosz lakosság védelmében? Evelyn Farkas azt követeli, hogy a titkosszolgálatok még január 20-a előtt pontosan tisztázzák, Oroszország hogyan avatkozott be az amerikai választásokba. Tudott-e arról Trump és stábja, hogy a megválasztott elnök vagy cégei kaptak-e pénzt vagy közvetett gazdasági segítséget az oroszoktól?

Valószínűtlen, hogy a volt helyettes államtitkár egyeztetés nélkül fogalmazta meg követeléseit. Ezt sugallja Obama elnök ismételt ígérete arról, hogy még a beiktatás előtt az eddigieknél részletesebb jelentést hoznak nyilvánosságra. Trump orosz kapcsolatairól egyébként az újságolvasó az újabb jelentés nélkül is sokat tudhat. Az ingatlanmágnás a nyolcvanas évek végén, még a szovjet időkben alapozta meg oroszországi üzleteit, és minden idők leginkább oroszbarát amerikai elnökjelöltjeként kampányolt. Szergej Ribakov orosz külügyminiszter-helyettes nem kis büszkeséggel nyilatkozott arról, hogy Moszkva rendszeres kapcsolatban állt a kampánystábbal. Trump nyilatkozott az RT-állomásnak, sőt annak egy ünnepségére társműsorvezetőnek elküldte nemzetbiztonsági tanácsadóját, Michael Flynn tábornokot. Ezen senki sem akadt fent, viszont Paul Manafortnak, Trump egyik fő kampánymenedzserének le kellett mondania, amikor fény derült arra, hogy Oroszországban és Ukrajnában szervezett bűnözőkkel üzletelt. Ilyen gyanú viszont nem vetül az Exxon cég elnök-vezérigazgatójára, a külügyminiszternek jelölt Rex Tillersonra, aki korábban gyakran konzultált Putyinnal, az orosz elnök még ki is tüntette. Tillerson súlyos dollármilliárdokat keresett cégének Oroszországban.

Hogy mit szól az orosz befolyásról szóló hírekhez Trump? Először csak legyintett rájuk és szinte szó szerint ismételte az orosz külügyminiszter szóvivőjének szavait: az egész csak a titkosszolgálatok egymás közötti marakodásáról szól, ezek politikailag motivált nyilatkozatok. December végén azonban már nem volt ilyen határozott. Azt a bölcsnek épp nem nevezhető kijelentést tette, miszerint „a számítógépek nagyon bonyolulttá tették az életünket. A komputerkorszak következménye, hogy senki sem tudja pontosan, hogy mi történik.” Trump – most először – viszont nem zárta ki annak lehetőségét, hogy meghallgassa az ügyről titkosszolgálati vezetők jelentését.

Amit jól tenne. Elvégre nem árt tájékozódnia arról, mit várhat az Obama által beígért jelentéstől. Ami előre árnyékot vethet egész elnökségére. Milliók szemében az első és száz éve a legfontosabb lehet azok közül, akiket az oroszok – Lenin óta – hasznos hülyékként tartanak számon.