Itthon

„A Fidesz lemond ezekről a rétegekről” – Szikra Dorottya szerint enyhíteni kell a nőkre nehezedő nyomást

Nem akkor szül a magyar anya több gyereket, ha sokáig otthon maradhat a kicsivel, hanem akkor, ha minél könnyebben visszatalál a rugalmas munkaerőpiacra – állítja Szikra Dorottya. A szociálpolitikus a most bejelentett népesedéspolitikai intézkedések között nem talált olyat, amelyiktől nőhetne a születések száma. Ez csak termékenységkozmetika. A szakember szerint pusztán családpolitikai intézkedésekkel nem fog sikerülni a kormány által 2030-ra kitűzött cél, a 2,1-es termékenység elérése. Önmagában a népesedéspolitika ahhoz is édeskevés, hogy az 1,8-es rátát elérjük: szükség van egészségügyi beru­­há­­zásokra és tudatos be­­ván­­dor­­láspolitikára is.

– Orbán Viktor egy sor intézkedést jelentett be azzal a céllal, hogy 2030-ig a magyar nők „sza­­po­­rod­­hat­­­nékja” olyan nagy legyen, hogy a termékenységi arányszám a jelenlegi 1,5-ről 2,1 százalékra emelkedjen. Van ebben a csomagban új elem?

– Engem az lepett meg elsősorban, hogy

a sajtó úgy tálalta a bejelentést, mint valami meglepetést, holott a csomag egyrészt korábbi intézkedések kiterjesztését, másrészt olyan apró javaslatokat tartalmaz, amelyektől nem várható a születések számának jelentős növelése.

Nem találtam egyetlen olyan elemet sem benne, amely komoly sikerrel kecsegtetne.

– Százmilliárdos tételről beszél a kormány.

– Ami nincs nevesítve a jövő évi költségvetésben.

– A gazdaság növekedése megteremti a csomag fedezetét – a nemzetgazdasági miniszter szerint.

– Lehet, az viszont biztos, hogy a javaslat a korábbi családpolitikai irányt viszi tovább, aminek lényege, hogy a jó munkaerő-piaci helyzetben lévő családokat támogatja. Például a családi adókedvezménnyel: minél magasabb jövedelme és ezzel párhuzamosan minél több gyereke van valakinek, annál nagyobb mértékben. Ezzel szemben azokat kihagyja ebből az intézkedési tervből is, akik rossz munkaerő-piaci helyzetben vannak, és a családjukban senkinek sincs stabil, jól fizető állása.

– El lehet érni ilyen mér­nökös­ködéssel azt, hogy csak bizonyos rétegekben szülessenek gyerekek?

– Kapitány Balázs és Spéder Zsolt demográfus elemzése éppen erről szól. (Lásd korábbi cikkünket – a szerk.) Ők arra a következtetésre jutottak, hogy a családi adókedvezménynek volt pozitív hatása az iskolázottabb, magasabban kvalifikált családok esetében a harmadik gyerek megszületésében. Ugyanakkor ez egy vékony réteg. Velük semmiképpen sem fogja a kormány azt a célt elérni, hogy 2,1 százalék legyen a termékenységi ráta.

Fotó: Kovalovszky Dániel

– Miközben rengeteget áldoz erre a költségvetés.

– Igen, óriási a ráfordítás mértéke. A családi pótlék összege nagyjából 300 milliárd forint évente, amit a családi adókedvezmény költsége kezd megközelíteni. Szociálpolitikusként éppen attól féltem, hogy az adókedvezmény lassan kiszorítja a minden gyereknek járó családi pótlékot.

– A Tárki kutatói, Gábos András és Gál Róbert Iván, illetve Kézdi Gábor egy korábbi tanulmányban azt vizsgálta, milyen hatása van a családtámogatásoknak, valamint a nyugdíjkiadásoknak a termékenységre. Az 1951 és 2006 közötti időszakot elemezve arra jutottak, hogy kimutatható ugyan mérsékelt hatás, de a pozitív összefüggést nem szabad túlértékelni, annyira komplex jelenségről van szó.

– Amikor 2006-ben a családi pótlék összegét az akkori kormány megkétszerezte, annak az intézkedésnek a gyerekszegénység csökkentése volt a célja, az akkor hatalmon lévő szo­­cia­­lista–liberális-koalíció nem a demográfiai folyamatok befolyásolásában gondolkodott. Az 1990 óta eltelt időszakot elemezve a kelleténél élesebb választóvonalat látok a szocialista–liberális kormányok és a konzervatív kormányok családpolitikai céljai között. Míg az előbbiek negligálták a demográfiai célokat, és jó esetben a gyerekszegénységre koncentrálnak, a Fidesz első, második és harmadik kormánya kizárólag a demográfiai kérdésekre összpontosít, és a gyerekszegénységet hagyja figyelmen kívül. Ahogy az 1998 és 2002 közötti Fidesz-kormány, a mostani is kimondja, hogy el akarja választani a családpolitikát a szociálpolitikától. Ez azt jelenti: a szociálpolitika a szegénység enyhítésére való, amit a Fidesz egyfajta szegénypolitikaként értelmez. Ezzel szemben a családpolitikával kizárólag demográfiai célokat akar elérni, de csak azoknál a társadalmi rétegeknél, amelyeknél a gyerekvállalást hasznosnak tartja. Ezek az iskolázott, Balog Zoltánt idézve: a „terheket cipelni képes” családok.

– Nem lenne értelmesebb, ha a most még terheket cipelni képtelen családok gyerekeinek segítene a kormány, annak érdekében hogy terheket cipelni képes felnőttekké váljanak?

– Az európai szociális modellt és általában az európai jóléti államokat tekintve történt egy fordulat a kétezres évek közepe felé. Ennek lényege, hogy azt, aki nehéz helyzetben van a munkaerőpiacon, munkanélküli vagy valamilyen fogyatékossággal él, egyrészt adminisztratív eszközökkel, másrészt szociális munkával, a társadalmi befogadást megkönnyítő programokkal kell segíteni. Erre szolgál a strukturális alapokból erre a célra elkülönített pénz, amely Magyarországra is befolyt.

A Fidesz lemond ezekről a rétegekről. Megszüntette azokat a programokat, amelyek a tartósan munka nélkül élőket, a megváltozott munkaképességűeket elindították a munkaerőpiac irányába.

Helyettük a közmunkát nyújtja.

– Ez a Fidesz sajátos útja, vagy ez jellemzi a konzervatív kormányokat más országokban is?

– George W. Bush utolsó intézkedése az volt, hogy a gazdasági válság begyűrűzését és mélyülését követően kiterjesztette a munkanélküli-járadékos időszakot hat hónapról kilenc hónapra. Azért, mert belátta, hogy amikor gazdasági válság van, segíteni kell a munkanélkülieket. Megszabta, hogy amikor a hosszú távon munkanélküliek aránya meghatározott százalék alá csökken, akkor ki lehet vezetni ezt az intézkedést, ami meg is történt tavaly.

Konzervatív politikus is beláthatja, hogy a gazdasági folyamatok emberek tömegeit tehetik munkanélkülivé, és az államnak szerepe van a negatív hatások mérséklésében. Például a munkanélküli-járadékos időszak meghosszabbításával, mert az érintettek ez alatt össze tudják szedni magukat, munkát tudnak keresni, be tudnak iratkozni tanfolyamra. Ebben van az államnak szerepe.

De kanyarodjunk vissza a családpolitikához: Lengyelországban 2016-ban indították el az 500 złoty plusz nevű programot. Ennek keretében bevezették a náluk korábban nem létező univerzális családi pótlékot, magas összeggel, mintegy 35 ezer forintos értékben. Az első gyerek után csak akkor kapják a családok, ha szegények, de a második, harmadik, sokadik gyerek után jövedelmi helyzettől függetlenül jár. Az intézkedést egyrészt azzal indokolják, hogy a nőknek legyen lehetőségük otthon maradni a gyerekekkel, két-három gyerek esetében a támogatás összege kitesz egy fizetést. Másrészt hangsúlyozottan a gyerekszegénységet szeretnék tovább csökkenteni. Ebben gondolkodik az elég szélsőségesen konzervatív lengyel kormány is. Megértette, hogy a lengyel gazdaság akkor lesz erős, ha alacsonyan tartják a szegénység mértékét, ha befektetnek a jövőbe.

– A bölcsődei szolgáltatás még mindig sok helyen elérhetetlen, pedig a nők gyerekvállalási kedvét pozitívan befolyásolja, ha tudja, képes lesz dolgozni gyerek mellett is.

– A bejelentett csomag egyik legfontosabb eleme a bölcsődefejlesztés. Eddig is jelentősen bővítette a kormány a bölcsődei férőhelyeket, de az európai céltól, miszerint a három év alatti gyerekek harmada járjon bölcsődébe, még mindig messze vagyunk. De ahhoz képest, hogy 2009 környékén 10-11 százalék volt ez az arány, most pedig 16 százalék, ez komoly fejlődés. A szocialista–liberális kormányok szégyene, hogy nem ők tették meg ezt a lépést. A foglalkoztatás felfuttatásában gondolkodó liberálisok vagy a szegénység enyhítésében gondolkodó szociáldemokraták számára a bölcsőde mindenképpen fontos ügy kellene hogy legyen. De nem volt az. A Fidesz eleinte azt a konzervatív elvet hangoztatta, hogy az anyák lehetőleg otthon neveljék az első három évben a gyereküket, de

2014 óta már a „választás szabadságáról” beszél a kormány, abba jobban is illeszkedik a bölcsődei fejlesztés, amelyet megvalósít. Fontos az a januári rendelet, amely kimondja, hogy minden egyes településen, mérettől függetlenül, kötelező lesz létrehozni bölcsődét akkor, ha ezt legalább öt szülő kéri, vagy akkor, ha van negyven, három év alatti gyerek. Ez tényleg növelheti a bölcsődés gyerekek arányát és segítheti a nőket a munkaerő-piaci részvételben. A nagy kérdés az lesz, hogy az uniós pénzből megépített bölcsődéket hosszú távon hogyan finanszírozzák.

Sok kistelepülésen jelenleg azért nincs bölcsődei szolgáltatás, mert az állam mintegy 40 százalékát állja a költségeknek, az összes többit az önkormányzatoknak kell kipótolniuk. Ha ezt is melléteszi a kormány a minőségbiztosítással együtt, akkor azt mondom, ez nagyon pozitív intézkedés. Ugyanakkor nagy a veszélye, hogy ha több lesz a gyerek, nem a gondozók létszámát növelik majd, hanem engedélyezik a nagy csoportlétszámot.

– Ezt a megoldást látjuk a közoktatásban is: nincs elég tanár, ezért inkább engedélyezik a képzettség nélküli pedagógusok alkalmazását.

– Ez a veszély fenyegeti a bölcsődéket már most is. A szakszervezetektől úgy tudom, hogy jelentős munkaerő­­hiánnyal küzdenek ezek az intézmények még a nagyobb városokban is. Nemcsak képzett kisgyerekgondozót, de szakácsot, dadust sem találnak. Részben a kivándorlás, részben a drámaian alacsony keresetek miatt.

– A gyes meghosszabbítása jó lépés volt?

– A Fidesz politikai oldalról kétszer is leütötte azt a magas labdát, hogy a szocialista–liberális kormány korlátozta a fizetett gyermeknevelési szabadságot, és ők visszaállították. A Fidesz a „gaz liberálisok” ellenében „az anyák megmentőjeként” tüntette fel magát: ez történt a Bokros-csomag után, 1998-ban, majd 2010-ben is, amikor a Bajnai-kormány által két évre csökkentett gyest visszaállították három évre. Ez a politikai oldal. Ami a családokat illeti: tényleg nagy érvágás egy szegény, munkaerőpiacról kiszorult nőnek, ha két évre csökkentik a gyest, hiszen ellátás nélkül marad. Többnyire olyan nők vannak hosszan gyesen, akiknek rossz a munkaerő-­piaci pozíciójuk.

– Viszont csaknem tíz éve változatlan a gyes és a családi pótlék összege.

– Így a reálértékének egynegyedét veszítette el. A segélyek befagyasztása egy világgazdasági válság kellős közepén nagyon rossz lépés volt. A Fidesznek már könnyű volt ezen az úton továbbhaladnia.

És hiába mondja az ellenzék, hogy „miért nem emelitek”, mert a Fidesz visszamutogathat, hogy „ti kezdtétek”. A kormány két tűz közé szorult. Biztosítja a gyerekek hároméves koráig a gyest, a kétéves gyedet és a legkisebb gyerek nyolcéves koráig járó gyetet is, ugyanakkor érzi a nyomást az Európai Unió, illetve a magyar gazdaság felől is, hogy a nőket mégiscsak a munkapiac irányába kell terelgetni.

A demográfusok, ha részlegesen is, de sikert értek el: a döntéshozók 2014-re megértették, hogy a gyerekvállaláshoz szükséges a nők munkapiaci biztonsága. Átment az a gondolat, hogy nem attól szül a magyar anya több gyereket, ha otthon marad. Minél inkább lehet dolgozni, és ehhez rugalmas munkaerőpiac is kell, annál inkább szülnek a fejlett országokban a nők. Ha enyhül a nőkre nehezedő nyomás a tekintetben, hogy minden otthoni munkát ők végezzenek, az is segíti a gyerekvállalást.

 

Fotó: Kovalovszky Dániel

– De a hosszú gyes nem erre ösztönöz.

– Magyarországon más a fejlődési irány, mint Amerikában vagy egyes nyugat-európai országokban. Nálunk a gyes 1967 óta létezik, teljesen beivódott az emberek tudatába, nehezen kirobbantható onnan. Mentálisan és a szociálpolitika rendszerében is nagyon stabil ellátási forma, amihez nem könnyű politikailag hozzányúlni. Az erre 1985 óta ráépülő gyed kapcsán találta ki a Fidesz, hogy behozza a gyed extrát, azaz ha a gyerek féléves kora után az anya visszamegy dolgozni, akkor a gyed teljes összegét továbbra is kapja.

Ez egy végtelenül pazarló, perverz megoldás, hiszen a gyedet arra hozta létre a jogalkotó, hogy a munkából való kiesés idejére kompenzálja a kieső bért. Most kompenzálják a kieső bért, miközben nem esik ki az anya munkabére, hiszen dolgozik.

A környező országok rendszereiben a nők megválaszthatják, hogy magasabb összegű munkabérpótló anyasági ellátást igénylenek rövidebb ideig, vagy alacsonyabb összegű támogatást, de hosszabb ­ideig. Ebből is látszik, lehetne ezeket az ellátásokat jobban összehangolni, rugalmasabbá tenni. Itt nem ez történt. Egyre többen használják a gyed extrát, ami nagyon népszerű. A női munkavállalásban látszik a hatása is: bár a kisgyermekes anyák foglalkoztatottsága európai összehasonlításban még mindig nagyon alacsony, de elkezdett növekedni.

Szikra Dorottya

szociálpolitikus, a Magyar Tudományos Akadémia főmunkatársa, az ELTE Társadalomtudományi Kar szociális munka és szociálpolitika tanszékének habilitált docense. Kutatási területei a szociálpolitika-történet, az összehasonlító szociálpolitika és a családpolitika. A Családpolitikák változóban címmel, 2010-ben megjelent tanulmánykötetében hat ország családtámogatási rendszerét hasonlította össze.

 

– Nem bizarr, hogy a demográfiá­­val kizárólag a születés kapcsán foglalkozik a kormány, miközben Magyarországon korábban halnak meg az emberek, mint a hason­­lóan fejlett országokban, és az egészségben töltött évek tekintetében is rosszabbul állunk?

– Az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevők szembesülnek azzal, hogy ez a terület mennyire lepusztult, óriási forráskivonás történt. Nincs beruházás az oktatásba sem, és az sem érdekes, mi van a felnőttekkel, akik a gyerekeket nevelik. Ez disszonáns és nem is logikus. Gazdasági fejlődés szempontjából ez zsákutca.

– És akkor még nem beszéltünk a demográfia alakulásának új aspektusáról: a kivándorlásról. Ha a közszolgáltatások színvonala rossz, ha nincs jövőképük a fiataloknak, akkor nem maradnak Magyarországon, így aztán lehet, hogy az áhított gyerekek megszületnek, de egy részük később elhagyja az országot.

– Jelentős százaléka a gyerekeknek ráadásul nem is Magyarországon születik. A kivándorlás 2012 környékén lódult meg. Én úgy gondolom, hogy ebben nagy szerepe volt a jóléti rendszerek leépítésének. Egyértelműen látszik: először a fiatal szakmunkások hagyták el az országot. Éppen ők voltak azok, főleg a férfiak, akiket a legérzékenyebben érintett a gazdasági válság. Az egyébként nem túl hosszú, kilenc hónapig tartó munkanélküli-járadékos időszakot az Orbán-kormány három hónapra csökkentette. Az a réteg indult el külföldre, amelynek a közmunka nem volt vállalható. Mások az iskolarendszert és az egészségügyet érintő rombolás miatt mennek el. Hasonlóan rövidlátó politika az érettségizettek számának csökkentése, az egyetemre kerülés lehetőségei­­nek szűkítése.

– Az egyik oldalon van egy összefüggő rendszert építő kormányzati szándék, a másikon pedig az a réteg, amely sokat profitál a támogatásokból, aztán a gyerekét kimenekíti az országból.

– Az igazi tömeg az alsó középosztályból megy el, bár kétségtelenül a felső középhez tartozó családok közül is távoznak.

– Az ön által is említett Kapitány–Spéder-tanulmányban a kutatók azt állítják, hogy a kívánt termékenységi arányszám elérése külső segítség nélkül nem teljesíthető. Azaz „fiatal korstruktúrájú” bevándorlók beengedésére is szükség van. Mi erről a véleménye, figyelembe véve, hogy Orbán egyetlen bevándorlót nem hajlandó befogadni?

– Hiszek a két kutatónak: csupán családpolitikai intézkedésekkel nem fog menni a 2,1-es termékenység elérése. Ahhoz is édeskevés a népesedéspolitika, hogy az 1,8-es rátát elérjük.

Szükség van egészségügyi beruházásokra és igenis szükség van tudatos bevándorláspolitikára is.

Ez számomra egyértelmű.