Vélemény

Tamás Ervin: A részvétel a fontos

Minden valószínűség szerint Budapest nem kapja meg az olimpiarendezés jogát. És nem csak azért, mert barátunk, az Orbán-vircsaft igyekvő lengyel másolója és rajta kívül még sokan Párizst preferálják, bár szembeszökő, hogy a barátságnak, íme, milyen jól meghúzhatók a határai. A magyar miniszterelnök sejti ezt, s miközben milliárdokat és fáradságot nem kímélve mindent megtesz a győzelem érdekében, kommunikációs csapata már gőzerővel készül az elutasításra.

A CÖF – biztos, ami biztos – azon munkálkodna, hogy akár visszamenőleg is módosítsák a népszavazáshoz leadandó kötelező aláírások számát, látszik, hogy nincs beavatva a háttérben folyó munkálatokba, s azt sem veszi észre, hogy Orbán milyen visszafogottan nyilatkozik a referendum kérdésében. Úgy akarja beállítani, neki majdnem mindegy, meglesz-e a kellő számú szignó, arra törekszik – bárhogy alakul –, hogy a legkisebb presztízsveszteség nélkül kerüljön ki a záráskor.

Ha a momentumosoknak a hitelesítések után is sikeres az akciójuk, lesz referendum, ha nem, még akkor is lehet egy számára kedves konzultáció. Mindenesetre ismét sikerült mozgósítania híveit, s még azokat is elbizonytalanította, akik nem kedvelik, mivel közülük sokan úgy látják, hogy az ilyen gigantikus esemény megrendezése hírnévvel, haszonnal jár. Épülünk, szépülünk, s majd csak útját lehet állni a tervezett költségek megugrásának és a korrupciónak. Bienerth Gusztáv régi cége, a PwC ehhez szép pénzért szállította a redukált számokat, az pedig, hogy ma az úszószövetség élén többek közt ő szembesül az idei vb előre nem kalkulált milliárdjaival, semmiség – egyik adat nem következik a másikból.

Fotó: Bruzák Noémi / MTI

A Medián közvélemény-kutatása szerint a többség ugyan ellenzi a budapesti olimpiát, ugyanakkor a finisben izzadságos munkával zajlik az aláírásgyűjtés, s hogy mennyi indulat forr a levegőben még az ilyen „politikamentes” kampány időszakában is, arról naponta számolnak be a kitelepülők. Ha pedig a kikövetelt népszavazás a kellő részvétel hiányában eredménytelen vagy esetleg az olimpiát igenlők győznek, lesz ám haddelhadd.

Amilyen üdvrivalgással fogadták a kormány elszánt kritikusai a Momentum megjelenését, mára közülük jó néhányan kiábrándultak a fiatalokból, állítólag azért, mert a szervezet párttá alakulása és vezetőinek egyes szövegei nem tetszenek nekik, mögöttük a Fideszt vélik felfedezni. Ha így lenne (de nincs így), azon sem lenne mit csodálkozni, mert mostanában a politika minden mozzanata a kormánypárti kulisszák mögötti tervezett tevékenységre, pénzmozgásra utal, s addig-addig elemezzük, amíg ki nem derül, hogy figuráinak keze ott pihen a közélet összes vezérlőpultján. Sajtóbandériumuk, megsemmisítő osztagokkal megerősítve, egyre kiterjedtebb. Ez alkalmanként mintha földöntúli erőt is kölcsönözne nekik, ami növeli a félelmet vagy az apátiát, a tehetetlenség érzetét. Gyanúnk ráadásul gyakran be is igazolódik, ha pedig elvétve szükséges, Orbán ösztönösen képes apró korrekcióra, gesztusra, hogy kivonja a szelet az ellenzék nem éppen dagadó vitorláiból.

A kormányzás sebei a tömegek számára ritkán tárulnak fel a maguk valójában. Mehet számolatlanul a pénz Topolyára, a Felvidékre, Izsákra vagy a kivételezett polgári kör számlájára, ki lehet egyenlíteni állami pénzből a romaügy ellopott millióit – elég mondjuk a Csiki sör védelméért riadót fújni, máris a feledés homályába vesznek a szélbe szórt milliárdok. Mindazon kérdésben, amelyben némi szervezett ellenállás mutatkozik, könnyen Soros-hívővé, háttérhatalmak zsoldosává, hazaárulóvá, listás szereplővé lesz az ember: bátor volt, kiábrándult lesz. Lassacskán összeállítható egy futsalcsapat azokból a civilekből, akik megtapasztalhatták, milyen érzés megbélyegzettnek lenni. A DK bele-beleordít a süket csendbe, a szocialisták kacskaringós megalkuvásai, remegő álláspontváltozásai pedig szinte beismerik, hogy sok van a rovásukon, ráadásul a 4-es metróról szóló OLAF-jelentés 2018-ig muníciót fog adni a métely megszemélyesítéséhez. Az igazságon túli politizálás paneljei itt készülnek az orrunk előtt.

Minden további nélkül le lehet mondani a 24-es olimpiáról. Egy álmot ismét összetörtek az álnok huhogók. Az ellendrukkerek. Az egységbomlasztók. A kishitűség vámszedői. Miattuk fordult el tőlünk a NOB. De nem a világ! Nincs hátrálás, jelentkezni fogunk még a jégteke-világbajnokságra, a darts-Eb-re is, az akadékoskodókat pedig elsöpri a népharag. Mert azért lesz reklámkampány, nem maradnak el az akciók, prezentációk, amelyek emelik Magyarország imázsát, újabb lendületet adnak Budapest turizmusának fellendítéséhez. Fürdeni fogunk a hírnévben, wellness for president!