Vélemény

Tamás Ervin: Jobbító DNS

Két hír a közelmúltból:

1. Kenderesi Tamás, az olimpiai bronzérmes úszó összesen 523 000 forinttal segítette azt a négygyerekes családot, amelynek a Tolna megyei Decsen porig égett a családi háza. Kenderesi szintén a megyéből, Aparhantról származik. A tavalyi riói olimpián viselt melegítőjét jótékony célra ajánlotta fel, a 205 ezres végső licithez a húszéves versenyző saját pénzéből ugyanannyit adott. Felhívására adakoztak még, így jött ki a több mint félmilliós összeg.

2. A háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinka csatlakozott a Mol csapatához. Az együttműködési megállapodás értelmében ezentúl a Mol-csoport támogatja a világ egyik legjobb sportolóját. Az úszónő felajánlott egy aláírásával díszített, válogatott úszósapkát a Mol-csoportnak. A tárgyról készített képet a Mol-csoport kiteszi a Facebook-oldalára, és ha 25 000 lájk érkezik a posztra, akkor a Mol hárommillió forinttal támogatja a Gézengúz Alapítvány kisgyermekeken segítő hidroterápiás módszerét.

Lehet, hogy csak én veszem észre a két felajánlás közti különbséget, lehet, hogy ez az alig észrevehető eltérés csak engem zavar, mindebből mélyreható következtetéseket nem szabad levonni. Mégis, én ezt a mentalitásbeli differenciát lényegesnek tartom, s bár csodálom Katinka bátorságát, mármint hogy nem fut el a konfliktusok elől, sőt a düh még nagyobb teljesítményre sarkallja, ám amikor azt mondja, ő elsősorban másokért ütközik, nem hiszek neki. Előfordul, hogy céljai egybeesnek másokéval, de legtöbbször magának követel kiváltságot, különleges bánásmódot. A FINA-vezetéssel való ütközése is elsősorban anyagi természetű, amelyhez most neves társakat állított maga mellé, a társaság joggal akar nagyobb beleszólást az őket, pontosabban pénztárcájukat érintő döntésekbe. (Érdekes módon az amerikai úszócsillagok legtöbbjét hidegen hagyja a világkupa pénzdíjas versenysorozata, ott rigorózusabbak a szabályok, mert aki egyetemi sportoló, ösztöndíjat kap, s nem indulhat ilyenen.) Úgy látszik, hogy bizonyos szervezetek másutt is szívesen nélkülözik a konzultációt az érintettekkel, falba csak akkor ütköznek, ha azok érdekérvényesítő képessége és harciassága összeér, úgy, mint Katinka esetében.

Fotó: Facebook / Kenderesi Tamás

Mindenesetre a legkülönbözőbb szakmák spílereinek e tárgyban megosztott panaszait ritkán kíséri ekkora ujjongás. Nem áll mögéjük a Mol sem, amelynek vezérigazgatója az ünnepélyes bejelentés alkalmából kifejti, milyen imponáló, ha valaki a jobbításért vállalja a konfliktusokat, s ez a hozzáállás ott rejlik a „Mol-DNS-ben” is. Másutt azonban mintha hiány volna ebből a DNS-fajtából. Az akciók, nekigyürkőzések java hiábavaló, mert sem a fellépés ereje, sem a belső kohézió, a társadalmi szolidaritás nem akkora, hogy garantálja a sikert. Katinka és párja szintén nem a párbeszéd híve, szinte kizárólag proklamációkkal, nyílt levelekkel kommunikál. A hazai vizeket szinte azonnal zavarossá tette, a FINA-nak pedig a közelgő budapesti vb és tisztújítás idején nyilván nem hiányzik az úszófenoménekkel való háború. Mi, szurkolók azért dörzsöljük a kezünket, mert Katinka helyettünk győzhet egy olyan csatában, amelynek helyébe oly sokszor odaképzeljük magunkat. Közben mellékessé válik az a nemzeti sajátosság, hogy Hosszúék szabadon keverhetik össze az állam jótéteményeit a szponzorok nagyvonalúságával, valamint az amatőrségen már rég túllépett versenysport díjesőjével, amely már messze nem a vitrinekben mutatható érmekről, serlegekről szól. Katinka páratlan teljesítményét persze meg kell fizetni, nem érheti őt kritika azért, mert „szabadságharca” elsősorban a pénzről szól. A baj az, hogy ebben a szemforgató magyar világban elmosódnak, egymásba érnek a különböző juttatások, előnyök és kiváltságok, s ha ebben az állam, a politika szintén képmutató és ködösít, a térfoglalásnak, a birtokháborításnak, mások igazságtalan kiszorításának nincsenek határai. (Hosszúék esetében bőven találkoztunk ennek konkrétumaival.)

Fogalmam sincs, hogy az úszók közül hányan várják keserű szájízzel a versenyeket, mennyien nézik idegenkedve Katinkáék medencén kívüli mozgását, másokat kiszorító mohóságát, valamint hogy a FINA diplomatamosolyú főnökei mennyire vannak torkig a hazai szövetség elegánsnak aligha nevezhető torzsalkodásával. A költséges magamutogatást körülöleli a növekvő káosz, ami nem vet jó fényt ránk, holott minden az arculatjavítás jegyében zajlik.

De térjünk vissza a tréningruhához és az úszósapkához. Hasonlítsuk össze Kenderesi Tamás gesztusát Katinka Mol-pénzen kifundált marketingadományával, talán így láthatóbbá válik, miről szólt a publicisztika.