Vélemény

Szüdi János: A nyelvvizsga­sorompó

Rétvári Bence megbízható főember. Lám, milyen jól megvédte a kormány legaljasabb intézkedéseinek egyikét, azt, hogy 2020-tól megkövetelik a középfokú nyelvvizsgát a felsőoktatási alapképzésbe lépéshez. Az államtitkár szerint kellő időt – öt kerek esztendőt – hagytak a felkészülésre a tanulónak. A baj csak az, hogy nem a tanulónak, az államnak kellene felkészülnie arra, hogy mindenkinek megadja a lehetőséget – az iskolai oktatás keretei között – az idegen nyelv elsajátításához. A tanuló felkészülési ideje se több, se kevesebb nem lett. Ha sikerült olyan középiskolát találnia, amelyben az általános iskolában megkezdett első idegen nyelvet is oktatják, akkor nyolc éve, ha nem sikerült, akkor négy éve volt és van a felkészüléshez. Sok egyéb tényező is befolyásolja azonban a felkészülés eredményességét. Mindenekelőtt hogy megvan-e az ismereteket átadó pedagógus, rátermett-e, a iskolák fel vannak-e szerelve a megfelelő eszközökkel. Van-e lehetőség a nyelvet kisebb csoportokban tanulni?

Régi probléma, hogy az idegen nyelv tanítása többnyire eredménytelen. A magyarok többségének a mai napig esélye sincs, hogy megközelítse az uniós célkitűzést, hogy az anyanyelvén kívül beszéljen legalább még két másik élő nyelven. Egyetlen idegen nyelv elsajátítása is hiú ábránd az iskolai felkészítés mai keretei között.

A probléma összefügg mindazzal, amit feltárt a PISA-mérés. Az a tanuló, aki nem érti a magyar szöveget, hogy értené az idegen nyelvűt? Miután a kormányzat eljutott annak beismeréséig, hogy a sebtében összetákolt követelményrendszer rossz, s nekilendült összetákolni egy másikat, elvárható lenne annak beismerése is, hogy a tanuló felelős a legkevésbé azért, amiért képtelen egy pohár vizet kérni a határon túl. Eddig a pontig azonban ez a kormány sosem fog eljutni. Ehhez ugyanis fel kellene ismernie, hogy az iskolai felkészítésnek nem a kötelező tantervek kötelező bebifláztatására kellene épülnie, hanem a tanulói kíváncsiság felébresztésére és kielégítésére. Nincs szükség ezért adott időpontra elsajátítandó kötelező tananyagra. Az iskoláknak fejlesztési célokat kell meghatározniuk: legyen birtokában minden tanuló meghatározott időpontra az értő írás, olvasás, számolás képességének. Sajátítsa el az idegen nyelvű kommunikáció képességét. A célok eléréséhez vezető utat, az egyes évfolyamok tananyagát és követelményeit az iskola határozhatja meg, figyelembe véve az állami vizsgák követelményeit.

A 2003-ban kiadott Nemzeti alaptanterv ezért kulcskompetenciákat és kiemelt fejlesztési feladatokat határozott meg. A közoktatásról szóló törvény a nyelvtanulás feltételeinek megteremtéséhez előírta, hogy kötelező a nyelvi előkészítő évfolyam (közismert nevén 0. évfolyam) megszervezése, ha arra igény mutatkozik. 2011-ben minden megváltozott, a kompetenciaalapú oktatás tantervi rendszere – a hétmilliárdért kifejlesztett tankönyvekkel együtt – a szemétkosárba került. A törvényből kimaradt a nyelvi előkészítő évfolyamok igény szerinti megszervezésének kötelezettsége. Szigorították a két tannyelvű iskolák létesítésének, működésének feltételeit. A kötelező kerettanterv, a tanfelügyelet bevezetése, a tankönyvpiac megszüntetése nem kedvez az egyénre szabott, játékra, énekre épülő új nyelvtanítási módszerek alkalmazásának.

Miért kell a nyelvvizsga? Talán azért, mert a 2005-ben bevezetett szabályozás szerint addig nem adható ki az oklevél, amíg nem mutatják be a nyelvvizsga-bizonyítványt. Sokan nem tudják teljesíteni ezt a követelményt. Lehetett volna ebből persze másmilyen következtetést is levonni. Újra lehetett volna például értékelni ezt az előírást, abból kiindulva, hogy a nyelvtudás nélkülözhetetlen érdeke annak, aki jó állást szeretne. Rá lehet bízni ezért mindenkire, szerez-e nyelvismeretet. A nyelvtudás egyébként sem azonos a nyelvvizsgával. Aki beszéli és érti a nyelvet, nem biztos, hogy nyelvvizsgát is tud vagy akar tenni. A munkáltatók általában a nyelv gyakorlati alkalmazását és nem nyelvvizsga-bizonyítványt kérnek.

El kellett volna jutni aztán ahhoz a felismeréshez, hogy az államnak sokkal többet kell tennie a nyelvtudás megszerzéséhez szükséges feltételek javítása érdekében. A közoktatásról szóló törvény például korábban az iskola kötelezettségévé tette, hogy adjon segítséget az angol nyelv elsajátításához, ha ezt a tanuló igényli. Ez lehetett tanóra, szakkör, önképzőkör, egyéni tanulás támogatása. Ehhez módszertani segédletek készültek. E kötelezettség is megszűnt. De vissza lehetne állítani a felsőoktatási intézmények idegennyelv-oktatási és -vizsgáztatási jogát és kötelezettségét is. Az bizonyos, hogy a felsőoktatási intézménybe történő belépés feltételeként megkövetelt középfokú nyelvvizsga az oktatáshoz való szabad hozzáférés jogát korlátozza. Ezért haladéktalanul meg kell szüntetni!

Mi célt szolgál e kormányzati intézkedés tűzön-vízen át hajszolása? Mint minden, a tanuláshoz való szabad hozzáférést gátló intézkedés, ez is azt kívánja elérni, hogy a felsőoktatásba csak a kiváltságos rétegek gyermekei juthassanak be. Az irány világos. A végrehajtás jó ütemben halad. A tankötelezettség idejének csökkentése és ezzel párosulva az iskola felvételi kötelezettségének megszüntetése, a gimnáziumi felvételi eljárás átalakítása mind-mind azt a célt szolgálja, hogy csak az elit családok gyermekei jussanak érettségihez.

Az alapvető jogok biztosa több mint negyven oldalon taglalja jelentésében, hogy „mindaddig, amíg a nyelvvizsgára való iskolai felkészítés tárgyi és személyi feltételei hiányoznak, az oktatáshoz való joggal összefüggő visszásságot eredményez a nyelvvizsga megkövetelése a felsőoktatási felvételhez”. Ezért javasolta: a kormány tegyen intézkedéseket a nyelvtanulás személyi és tárgyi feltételeinek javítására, és a rendelkezések bevezetését halassza el.

A jelentés nem tér ki arra, hogy ez a szabályozás ellentétes a felsőoktatásról szóló törvény rendelkezéseivel. E szerint az alapképzésre és az osztatlan képzésre történő felvétel feltétele az érettségi vizsga sikeres teljesítése, továbbá feltétele lehet a meghatározott szintű nyelvtudás. A felvételi követelmények – így a nyelvtudás – előírása viszont a felsőoktatási intézmény joga. Arról pedig a kormány döntött, hogy 2020-tól az alapképzésre és az osztatlan képzésre csak az a jelentkező vehető fel, akinek legalább B2 szintű, általános nyelvi, komplex nyelvvizsgája vagy azzal egyenértékű okirata van. Ilyen joga azonban nincs a kormánynak. A kormány arra kapott csak felhatalmazást, hogy meghatározza egyes alapszakokhoz az érettségi vizsga teljesítésének követelményeit a felsőoktatási intézménybe történő felvételhez. Az alapvető jogok biztosának az Alkotmánybírósághoz kellett volna fordulnia.

A 2017-ben összehívott Diákparlament ötven pontban fogalmazta meg, mit követel a kormánytól, az oktatásirányítástól. Ezek a követelések nem tartalmazzák a nyelvvizsga kötelező felvételi feltételként való eltörlését. Remélhetően ennek oka nem a közömbösség, hanem „csupán” a figyelmetlenség. Az alapvető jogok biztosa által közzétett jelentés és az államtitkári nyilatkozat után senki nem állíthatja többé, hogy nem tudott a kormány tervéről. A választókon múlik, megvalósul-e.