Kultúra

Szántó T. Gábor: 1945 és más történetek (Az igazság kedvéért)

Amikor a rendelőbe ért, Daninak be kellett vennie egy nyugtatót. Félt, hogy a fúrásnál megszalad a keze. Az anyjával érkezett ijedt fiú lyukas fogát hamar betömte, még egy műanyag katonát is adott neki. Volt egy doboza a szekrényben apró gyerekjátékokkal: katonákkal, kisautókkal, üveggolyókkal, színes pingponglabdákkal. Ahogy benyúlt, egy pillanatra a filmfelvételek jutottak az eszébe a hullákkal, az összegyűjtött ruhákkal, cipőkkel, szemüvegekkel. Korábban soha nem gondolt a hasonlóságra.

Odahaza első útja a pincébe vezetett. Enni vitt neki. Hanyatt feküdt az ágyon, a plafont bámulta, miközben halkan szólt a tévé.

Csúnyán meg fogják ütni a bokájukat, szólalt meg az öreg, ahogy elé tette a tálcát.

Megdöbbent, de a hang kijózanította. A vénember nem tiltakozott, nem háborodott fel, hogy tévedés történt, nem mentegetőzött a tettei miatt, nem káromolta és szidalmazta őket, hanem az erőszak magabiztosságával fenyegetett.

Dani ebben a pillanatban biztos volt benne, hogy megtette mindazt, amivel vádolták.

A lapok rövid hírben közölték, hogy a nemrég emberöléssel és emberiségellenes bűncselekmény elkövetésével vádolt, de bizonyítékok hiányában felmentett idős férfi eltűnt otthonából. A tévéhíradók lecsaptak a hírre, és a családnál tudakozódtak, felidézve a nemrég zajlott per eseményeit. Vizsgálat indult, közben a legkülönbözőbb sajtóhíresztelések kaptak szárnyra: a volt csendőr a felzaklató élmények hatására elbujdosott, zárt osztályra került, családja rejtette el a sajtó ostroma elől. A család részéről mindenesetre az emberrablás lehetőségét és a bosszú gondolatát is felvetették a sikertelen jogi eljárással összefüggésben, de csak a szélsőjobboldali lapok adtak hitelt ezeknek a híreszteléseknek, és nyomban vérdíjat is kitűztek az emberrablók fejére. A jutalmat „az ártatlanul megvádolt szegény idős bácsi” hollétét felderítőknek kínálták. A rendőrség, nyom híján, egy helyben topogott.

András, Dani rockzenész bátyja, az egész terv kiötlője izgatottan követte az fejleményeket. Dani tőle hallott a tévériportokról, az internetes híradásokat maga is látta. Leginkább a vérdíj zaklatta fel. Etette az öreget, kimérte a gyógyszereit, és bár viszolygott tőle, mosta szennyesét, új alsóneműt és inget is adott neki. András ragaszkodott hozzá, hogy a börtön körülményeinek megfelelő módon tartsák: se jobb, se rosszabb helyzete ne legyen.

Daninak kellett néhány hét, hogy megszokja: rajta kívül van valaki a házban. Hédi fel akart jönni hozzá újra, s nem mindig az ő bérelt lakásában találkozni. Egy idő után nem tudta tovább húzni a dolgot. Közel egy hete nem voltak együtt, ilyen hosszú idő nem telt még el két szeretkezésük között. Hédi egy ízben már ugratta is a korával, rosszul esett neki. Egy este, amikor a lány nem játszott a színházban, korábban találkoztak. A városban sétáltak, a lány kihívóan vonzó miniszoknyát, fekete, ujjatlan garbót, tűsarkút viselt. Egy military shop előtt mentek el. Dani megtorpant, az ajtó melletti állványon lógó kínálatot bámulta. Orosz usanka, amerikai gyalogosoknál viselt, csákószerű khaki vászonsapka, tengerészgyalogosoknál rendszeresített barett, fülvédős motoros bőr fejfedő függött a fogasokon, de Dani egy SS-tányérsapka karimáját csippentette ujjai közé. Hédi is közelebb lépett, és döbbenten nézett rá.

Te felvennél egy ilyet?
Hülye vagy? nézett rá elvörösödve Dani.
Azt hittem éppen, hogy te… harapta el a lány a mondatot.
Mit hittél?
Hogy te… hogy a te családod éppen hogy…
És te? suttogta Dani. Te felvennéd?

Tulajdonképpen azt akarta kérdezni, mi a helyzet a lány családjával, de fejében gyors egymásutánban kergették egymást a képek: a tányérsapka, a dokumentumfilm kockái, az öreg a pincében.

És Hédi családja? Vajon ők mifélék? Mit csináltak a háború idején? Sose gondolt erre korábban. Pusztán az érzéseinek mélyén gomolygó bizonytalanságtól és bizalmatlanságtól agresszívvé vált. Furcsa módon meg is kívánta a lányt.

Na, felvennél egy ilyet? provokálta.

Fojtott hangjától és az izgalomtól Hédinek nyelnie kellett. Mintha megérezte volna, hogy a férfi mire gondol.

Miért, te akarnád? suttogta Hédi, aki nyitott volt, kíváncsi, és amennyit Dani tudott róla, kapcsolataival és a szexszel is lázadt szűklátókörű családja ellen, akik a színészi pályától is tiltották. Dani előtt is volt már egy-két pasija, akik kiverték volna a biztosítékot, mesélte egyszer becsípve, de máskor nem hozta szóba a témát, Dani pedig nem bánta, hogy nem beszélgetnek családjaikról.

A zsebébe nyúlt, gyors mozdulattal fizetett, és viszolyogva kérte a nagydarab eladót, akit felnyírt kopasz feje miatt nácinak gondolt, hogy csomagolópapírba és nejlonszatyorba is tegye be a tányérsapkát. A zacskón a bolt emblémája, két egymást keresztező géppisztoly és egy sisak látszott, ezért amint kiléptek, összegyűrte és a hóna alá szorította.

A karcsú Hédi belekarolt és a fülébe súgott.
Ha akarod, felveszem, megkötözhetsz, és azt tehetsz velem, amit akarsz.

Forró érzések öntötték el, legszívesebben már ott a testébe markolt volna, de újra arra gondolt, vajon mit tehettek a nagyszülei a háború idején. Vágy és indulat keveredett benne még akkor is, amikor hazaértek, és ellenőrizte a pincében a kempingágyon alvó öreget.

Amikor felment a lakásba, Hédi ott állt vele szemben, miniszoknyában, tűsarkú cipőben, szőke hosszú haját készségesen a tányérsapka alá simítva. Apró melleinek bimbói az izgalomtól és a tavaszesti hűvöstől keményen meredeztek. Kikapcsolta és leengedte a szoknyáját, bugyiban állt. Dani felizgult a látványától.

Hédi odanyúlt a derékszíjához, kikapcsolta, kihúzta az övbújtatóból, kettőbe hajtotta, összefogta és csattintott vele. Szigorú arcot vágott, majd Dani felé nyújtotta a derékszíjat, engedelmesen megfordult, és hátratett kezét összekulcsolta.

Attól fogva felváltva viselték a tányérsapkát. Hédi együttérzést akart mutatni. Amúgy sem állt tőle távol némi mazochizmus, alávetette hát magát Dani akaratának, azonosult a szerepével, bármi volt az.

***

Részlet a szerző 1945 és más történetek című kötetéből, amely a Könyvfesztiválra jelenik meg a Noran Libro Kiadónál. A könyv címadó történetéből a szerzővel közösen írt forgatókönyvük nyomán Török Ferenc rendezett nagyjátékfilmet 1945 címmel. A film Miamiban a legjobb történetelbeszélés díját kapta, a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Panorama programjában közönségdíjat nyert el, és április 20-tól látható országosan a mozikban. A könyv bemutatóját április 21-én 16 órakor tartják a Millenárison, az Osztovits Levente teremben a szerző, a film rendezője, valamint a film főszereplői, Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter jelenlétében. Ezt 17 órakor dedikálás követi a Noran Libro–Kossuth Könyvkiadó standján.