Vélemény

Szabó Brigitta: Kolhozba, nyuggerek!

A kormány utálja nyugdíjasokat, nyűg a nyakában, csak viszik a pénzt, megtöltik a kórházakat, túl sokan vannak, haszontalanok. Ez nem új, eddig is tudtuk, hiszen évek óta folyamatosan születnek az idős embereket megalázó intézkedések. Gondoljunk csak a legutóbbiakra, mint a szülőtartás, vagy hogy 75 év feletti bizonyos rákos betegeket már nem is próbálnak meggyógyítani. Kósa Lajos és Harrach Péter továbbmentek, a napokban benyújtott törvényjavaslatuk szerint közérdekű nyugdíjas-szövetkezetekben dolgoztatnák az időseket. Vagyis lehetővé tennék számukra, ha akarják, meg bírják.

Nem kell mást csinálni, mint alapításkor vagyoni hozzájárulást adni a szövetkezet működéséhez, majd dolgozni. Ha mindez eredményes lesz, akkor a tagok kaphatnak élelmiszert vagy utalványt, amit a szövetkezet által előállított dolgokra válthatnak be bizonyos összeghatárig, adómentesen. A megkeresett pénz többi részét közösségi alapba teszik, amit a tagok a maguk vagy a velük közös háztartásban élő közeli hozzátartozójuk szociális, egészségügyi, oktatási, kulturális jellegű szükségleteinek kielégítésére használhatnak fel.

Fotó: Fortepan

Emlékszünk a szovjet kolhozokra? Az emberek „önként” beadták a közösbe a termelőeszközeiket meg az állataikat, ezekkel művelték az állami földet, majd mindezért saját maguktól, a közösből fizetést kaptak. Rákosi Mátyás egy 1948-as beszédében megmondta, ő nem akar mást, mint hogy a paraszt „ismerje meg és tanulja meg, hogy a kolhoz ugyanúgy magasabb mezőgazdasági termelési formát és kultúrát jelent, mint ahogy a szocializált, államosított ipar magasabb termelési forma, mint a kapitalista kizsákmányolásé”.

Kósa Lajosnak és Harrach Péternek is megvan az előbbihez hasonló, „új idők járnak” típusú magyarázata, szerintük a mai gazdaságok és társadalmak keresik és eltérő eredménnyel, de működtetik azokat az eszközöket, megoldásokat, szabályozási modelleket, amelyek a foglalkoztatási és a szociál­­politikai gondokat megoldhatják.

Valójában azonban pótcselekvés, terelés, hárítás, álmegoldás megint.

Először is mit akarnak megoldani? A munkaerő-piaci problémákat? Lassan már nincs, aki dolgozzon Magyarországon. A 40 év alattiak úgy menekülnek az országból, mint egy süllyedő hajóról. Mennek az orvosok, de megy a segédmunkás is. Mennek a frissen végzettek, mennek a kisgyerekes családok, és ha tehetik, mennek utánuk a nagyszülők. Az ittmaradó nyugdíjasok nem pótolhatják a fiatalokat. A tapasztalataikat át tudják adni, s valóban vannak olyan munkakörök, amelyeket nyugdíjkorhatár feletti idős emberek kiválóan be tudnak tölteni, de jellemzően nem ezekből van hiány. Hanem kőművesből meg ápolóból.

Volt pár éve egy kismintás kutatás Budapesten, olyanokat kérdeztek, akik nem dolgoznak aktívan, munkahelyen. Kiderült, hogy háromból egy nyugdíjas végzett valamilyen önkéntes vagy karitatív munkát, s háromból ketten legalább havi 60 órát áldoztak a családjukra. A legtöbb nyugdíjasnak tehát bőven van mit csinálnia.

A jövő borús. Előrejelzések szerint 2060-ra az EU-ban egy fiatalra két idős ember jut majd. Vagyis tényleg nem mindegy, hogy a kormányok vissza tudják-e terelni az ötven év felettieket a munkaerőpiacra. Ehhez azonban az EU nem a kolhozokat javasolja, hanem az élethosszig tartó tanulást. Mivel a digitalizáció felszámolja az életkor miatti törésvonalakat, a nyugdíjasokat el kellene kezdeni megtanítani a digitális nyelvre, s ha már ismerik, képesek lesznek bent maradni a munkaerőpiacon.

De ha nem a munkaerőhiány megoldása a szóban forgó fideszes törvényjavaslat célja, akkor mi?

Az átlagos nyugdíj 114 000 forint, de a nyugdíjasok között van, aki kétmillió forintból él, s van, aki tízezerből. Az idős emberek csaknem fele a létminimum alatt tengődik. Kifizeti a rezsit, azt eszik, amire telik, de a pénz minőségi életre nem elég. Rossz vicc, hogy a kormány szerint az internet vagy a csirkehús áfájának csökkenése növeli a nyugdíjak vásárlóerejét. Aki ma minimálbéren él, mintegy másfél millió ember, alig több mint ötvenezer forint nyugdíjra számíthat időskorára. Borítékolható a nyugdíjasszegénység meredek növekedése, valamint a népességfogyás és az átlagos életkor meghosszabbodása miatt a rendszer finanszírozása sem tartható fenn sokáig a jelenlegi formában.

A közérdekű nyugdíjas-szövetkezetek ötlete semmi másról nem szól tehát, mint megúszni a valódi, hosszú távon ható, rendszerszintű változtatásokat.

Ez a Fidesz-modell.