Itthon

A kormány győzelmi jelentései ellenére sok szegény gyermek maradt ebéd nélkül nyáron

A kormány kiemelt célként jelölte meg a gyerekek szünidei étkeztetésének megoldását. Bár nincs ember, aki ne értene egyet ezzel, ráadásul rendelkezésre álltak a beígért források is, a kormányzati győzelmi jelentésekkel szemben továbbra sem sikerült megoldani, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek naponta jóllakjanak.

A nyár elején Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár büszkén számolt be arról, hogy a szünidei gyermekétkeztetést tovább szélesíti a kormány. Idén 208 ezer hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyerek részesülhet az iskolai szünetekben is napi egyszeri ingyenes étkezésben, ha ezt a szülők igénylik. A hátrányos helyzetű gyermekek szün­­idei étkeztetése 2016-tól az önkormányzatok kötelező feladatai közé tartozik, e célra idén 6,67 milliárd forintot fordított a kormány. A probléma az, hogy a pénz nem mindig oda került, ahova kellene, sokszor nem ért el a mélyszegénység bugyraiba.

Kiss Anikó képzőművész, a Szociális Cso­­magküldő Mozgalom alapítója hetente többször is adományokkal járja az országot. A nyári étkeztetéssel kapcsolatban az egyik legelszomorítóbb tapasztalata egy Miskolc melletti településhez kötődik, ahol az önkormányzat a szociális étkezést nyomásgyakorlásra használta: így presszionálta a roma szülőket, hogy az integrált óvodából a nemrégiben nyitott telepi szegregált óvodába írassák át a gyerekeiket.

Fotó: Bazánth Ivola

L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány életre hívója és igazgatója a berettyóújfalui kistérségben – az alapfokú művészeti oktatáson túl – számos szolgáltatással próbál segíteni a mélyszegénységben élő családoknak.

– Azt láttam a környékünkön, hogy azok a szülők, akik igényelték, megkapták a nyári étkezést. Sajnos azonban nehézséget okozott, hogy a szabadnapokon és hétvégenként az önkormányzat nem biztosította ezt a szolgáltatást. Több család is jelezte, hogy az ételek mennyiségével és minőségével is akadt probléma. A közeli településen szervezett Erzsébet-táborban láttuk, hogy ott mennyivel jobb minőségű ételeket ettek a gyerekek. Ínycsiklandó, gusztusos saláták, hamburgerek, gyümölcs, rizskoch. De az Erzsébet-táborba, legalábbis a mi környékünkről, nagyon kevés szegény gyerek jutott el. Nem is értem, miért kommunikálja a kormány azt, hogy ezt a tábort hátrányos helyzetű gyerekeknek szervezték – mondja L. Ritók Nóra. Azért hozzáteszi, hogy minden probléma ellenére a nyári étkezés sokkal inkább elért a rászorulókhoz, mint télen a szociális tűzifa.

Lázi István Benő emberi jogi aktivista alsózsolcai és sajókazai tapasztalatait osztja meg lapunkkal.

– Sajókazán a cigányteleptől távol eső iskolába kellett bemenni az étkezésért. Szerencsétlen volt a helyszín kiválasztása, hiszen a több kilométeres távot nem minden szülő tudta legyalogolni, különösen a negyvenfokos kánikulában. Alsózsolcán ezzel szemben két helyen osztottak ételt, így azt mindenki a hozzá közel eső intézményben tudta átvenni, ami emberségesebb megoldás volt – meséli. Az viszont átgondolatlanságról tanúskodott, hogy a becsomagolt ebédeket csak 12 és délután 2 között lehetett átvenni, ami a közmunkán lévő szülőknek lehetetlenné tette, hogy maguk hozzák el az ételt. Ahol nem volt az ételért küldhető nagyobb testvér, ott sokan ebéd nélkül maradtak.

– A nyári szünidő előtt sok szülő kapott olyan nyilatkozatot, amelynek kitöltésével kellett igényli a nyári étkezést. Csakhogy a szülők egy része nem tud kitölteni egy ilyen nyomtatványt. Ez már eleve akadályozta, hogy a legrászorultabbak megkapják az ételt. Nem értem, miért kell külön nyilatkozatokat bekérni ezektől a családoktól, hiszen a gyerekeik a tanév alatt eleve jogosultak az ingyenes étkezésre – mondja Sztojka Katalin, aki kalocsai tapasztalatairól beszél. Az emberi jogi aktivista szerint hétvégente hidegcsomagot, konzervet lehetett volna adni a hátrányos helyzetű gyerekeknek.

Frusztráltak

A családsegítő és gyermekjóléti szolgáltatás integrációjának és az ellátórendszer kétszintűvé történő átalakításának tapasztalatai címmel készített tanulmányt a Tárki Társadalomkutatási Intézet a szolgáltatás átalakításának tapasztalatairól. A 2017 tavaszán publikált friss kutatásból egyebek mellett kiderül, hogy az olyan feladatok, mint például a szegény gyerekek nyári étkeztetése, miért állítja az önkormányzatokat nehezen megoldható feladat elé. A szociális ellátórendszerben ugyanis az egyik legsúlyosabb probléma a munkaerőhiány. A családsegítő központok egy része még a költségvetési törvényben leírt létszámot sem tudja felvenni. A rendszerben dolgozók – a kutatás szerint – egyöntetűen állították, hogy a súlyos létszámhiányon csak a bérrendezés segíthetne, az üres álláshelyeket a szociális munkások rendkívül alacsony bérezése miatt nem lehet betölteni. Általános nézet, hogy a szociális munkások, az ellátórendszerben dolgozók hasonló anyagi problémákkal küzdenek, mint a klienseik, ami – a munkaerőhiányon túl – számos frusztráció forrása. Kétségtelen az is, hogy a szolgálatok integrációjával bekövetkező létszámhiány alaposan megemelte a szociális munkások egy főre jutó esetszámát. Ezek az okok mind-mind meghúzódhatnak annak hátterében, hogy nem sikerült a legelesettebb családok nyári étkezését úgy megoldani, hogy ne maradjon nélkülöző gyerek.

 

A szociális munkások segítségének hiá­­nya sok helyen okozott nehézséget. A családok egy része ugyan összeállt, egymást segítve próbálták megszervezni, hogy minden rászorulóhoz eljusson az étel, de ez helyi szinten kizárólag az adott közösség erején múlt.

– A telepen élő romák nehezen oldották meg, hogy bejussanak a városközpontba az ételért, különösen a forró nyári napokon. Képzeljük csak el, sok anyuka, kicsi, karon ülő gyerekkel, babakocsit tologatva volt kénytelen több kilométert gyalogolni. Ezt nem mindig sikerült megoldani. Tényleg a legrászorultabb, legkiszolgáltatottabb családok maradtak így ki a szolgáltatásból – teszi hozzá Sztojka Katalin.

Berki Judit szociálpolitikus, esélyegyenlőségi szakember a bátonyterenyei kistérséget jól ismerve számol be a tapasztalatokról:

– Sok helyen azért maradtak ki a gyerekek az étkezési lehetőségből, mert pont a nyári időszakban történt a rendszeres gyerekvédelmi kedvezményre való jogosultság felülvizsgálata. Amíg nem született meg az új határozat, nem volt jogosultság, ebből adódóan étkezés sem.

Berki Judit hangsúlyozza, akadtak települések, ahol minden nehézség ellenére sikerült megoldani, hogy az összes rászoruló gyerek kapjon étkezést a nyári időszakban.

– Olyan településekről is tudok azonban, ahová utazni kellett volna az ebédért, ám a rászoruló családokat nem segítették a falubuszok. Többféle módon vették igénybe a szolgáltatást a családok: volt, ahol ételhordóban vitték el az ételt, máshol helyben fogyasztották el az ebédet. Fontos, hogy a nyári gyermekétkeztetés összehangolt tevékenység legyen egy településen, ne az utolsó pillanatban készüljenek fel rá, hanem kezdjék meg ezt a munkát az iskolai időszak utolsó két hónapjában. Üljenek le a gyermekvédelmi jelzőrendszer helyi szakemberei, és hangolják össze a tennivalókat. Nézzék át, hány rendszeres gyerekvédelmi kedvezményre jogosult gyermek van a településen, mikor járnak le a jogosultságot igazoló határozatok, mely családoknál kellene falubusszal segíteni az ételhordásban.

Mindez azt mutatja, mennyire esetleges még egy ilyen nem túl bonyolult kormányzati program végrehajtása is. A szegény gyerekek egy része éveken át a kormányzati pénz hiánya miatt maradt ki a szünidei ingyenes étkezésből, illetve azért, mert az önkormányzatoknak külön pályázniuk kellett a forrásokra. Idén nem a pénzen, hanem az átgondolatlanságon és a szociális munkások hiányán múlt, hogy még mindig nem jutott minden gyerek ebédhez a szünidőben.