Kultúra

Puritánság és kultúrsokk – A kapolcsi varázslat

A kapolcsi völgyélet egyik legfontosabb velejárója a sátor: kénytelen-kelletlen ott kell aludni. A fesztivál történetének kezdete óta a helybéliek saját lakásuk udvarán sátorhelyeket adnak ki a fesztiválozóknak. Érkezésünkkor az Ábrahám család udvarán már alig voltak szabad helyek. A család két autista gyermeket nevel. Az édesanya, Erika szerint minden évben több mint kétszáz ember fordul meg náluk a fesztivál ideje alatt. A sátorhely ára szinte jelképes, ezer forint éjszakánként, és az ár tartalmazza a végtelen kedvességet, szeretetet és azt, hogy itt-tartózkodásom alatt családtaggá fogadtak. Az időjárás már nem volt ennyire kegyes: sokszor zuhogott az eső vagy épp rákvörösre égetett a nap. De a gyönyörű táj és a jobbnál jobb programok végül feledtették a sátorba besurranó bogarakat és a viszontagságos időjárást is.

Koncertek, versek, komolyzene és un­­derground, színház, festmények, humor, meditáció, kreatív gyermek- és felnőttprogramok, népi motívumok és modern kultúra. Kakaós palacsinta és bundás kenyér a kék abroszos parasztházban – ezzel az étlappal csábítja a kultúrára és házias ízekre éhes budapesti nőt a hegyek között megbújó, mesébe illő kis falu.

A fesztivál egyik legnépszerűbb kulturális színtere a Kaláka versudvar. Hetedik éve egyfajta központ ez itt, ahol megfér – mi több, tökéletes összhangban él együtt – zene és vers, népzene és rap, világzene és blues, sőt még a klasszikus zene és a krónikás ének is.

FOTÓK: LACZKÓ KORNÉL

Babiczky Tibor és Both Miklós zenés versimprója, amelyet Lackfi János moderált, méltán kapott itt helyet. A Kaláka versudvar honlapján így jellemezték a produkciót:

„A Babiczky–Both-páros felülmúlha­­tat­­lanul riposztol, évődik, zsörtölődik, passzolgatja a labdát a színpadon. Közben balladák, szomorkák, dalok, prózák, játékok, egzotikus népek hagyományának mélységes kútjában találjuk magunkat. Megrendülés és kacagás egy pohárban.”
És ha már Kaláka, gyerekkorom egyik legmeghatározóbb karaktere, Gryllus Vilmos, illetve a Vigyázat, az előadás humort tartalmaz! abszurd műsor előadója, Dolák-Saly Róbert sem hiányozhatott az udvarból.

Harcsa Veronika is hozta a tőle megszokott szintet. Kedvenc zenekaraival együtt pezsgő hangulatot varázsolt a szelíd falusi színpadra; megfordultak udvarán a magyar dzsessz legjelesebb képviselői, sztárvendégek és dj-k. Az esti koncertek mellett napindító jógával és kávéval várta a reggeli érdeklődőket.

A kapolcsi FolkUdvar is elmaradhatatlan eleme a fesztiválnak. Közel hozza bárkihez a népművészetet ez a hely. Hiszen sokkal könnyebb még a modern tánchoz szokott szemnek is ráhangolódni a hagyományos koreográfiára, ha már-már személyessé alakul a kapcsolat a táncosokkal. Ha előttünk forog a szoknyájuk, és ha olyan érzésünk van, mintha csak ránk néznének előadás közben – ettől mintha kicsit mi is ott lennénk velük, a színpadon.

„Térj be a FolkUdvarba, ha a múltat nem csak a múzeumi tárlókból és könyvekből akarod megismerni, ha át akarod élni te is, milyen a saját népdalainkat hajnalban énekelni, önfeledten népzenére mulatni. Táncolj, alkoss, beszélgess, bulizz velünk egész nap, és ne felejtsd el megkóstolni a hagyományos ízeket sem.” Így invitált a házigazda, azaz a Magos Együttes, Nagy Albert és zenekara, a Parapács Zenekar és a Zagyva Banda.

Számos új színpad is volt idén Kapolcson. A Szimpla Lemming Program például egyedi, különutas zenekaroknak ad találkozóhelyet. Közösen zenélnek délutánonként, esténként koncertet adnak, olykor meghökkentenek egyediségükkel.

A fesztivál talán legkisebb udvara, a Mókus udvar, az egyik kedvencem. Számomra ez a teljes kikapcsolódás, elvonulás helyszíne. Mint a FolkUdvarban, itt is mintha együtt al­­kot­­nánk a színészekkel, zenészekkel, slam­­költőkkel.

A Magyar Nemzeti Filmarchívumnak is kiemelt helye van a Művészetek Völgyében. Ki ne emlékezne a régi, egykor sokat idézett tévéreklámokra? Itt újranézhetők azok is. A dokumentumfilmekkel, filmhíradókkal és a régi kedvenc magyar rajzfilmekkel is könnyen és tartalmasan telik az idő.

És persze a színházról se feledkez­­zünk meg, hiszen enélkül nincs nagyüzemi kultúrafogyasztás és nincs Mű­­vészetek Völgye sem. Népszerű és ismert előadásokat kínált a Magyar Nemzeti Színház. Bemutatták a Liliomfit, a Rómeó és Jú­­liát, az Ördögűzőket vagy a Betyárjátékot. Utóbbi, Ferenczi György szavaival élve, olyan, „mint egy élő videoklipszerű, zenés film”. Ugyanis ebben a mozaik­­szerű előadásban nincsenek valódi párbeszédek. Tánc viszont annál inkább: Kovács Norbert Cimbi és társai virtuóz néptánca vonzza a színpadhoz a látogatókat.

A kapolcsi katolikus templom a komolyzenéé lett erre a hétre. A Völgykomolyzene és Virtuózók programon pályakezdők is kaptak teret a neves hazai és külföldi művészek mellett. Telt házas, meghitt hangulatú kultúrtalálkozók voltak ezek is.

Mindezek mellett éjszakánként a Panoráma Nagyszínpad előtt gyűlt össze a legnagyobb tömeg, külföldi és hazai, underground és mainstream együttesek váltották egymást. A Pink Martini Feat China Forbes nyitóbulija után a hazai Anna and the Barbies, a Kiscsillag, a Péterfy Bori és a Love Band, a Vad Fruttik, a Szabó Balázs Bandája csak fokozta az őrületet.