Itthon

Milliárdokból kongó betonteknők – Hogyan tovább a stadionépítési láz után?

Magyarországon előállt az a fura helyzet, hogy a felújított stadionokba kevesebben járnak, mint a lerobbant régiekbe. De a nézői statisztikákkal amúgy is gondok vannak. A 444.hu újságírói múlt februárban vették a fáradságot, és megszámolták, hányan voltak a stadionokban egy adott fordulóban. Gyakorlatilag minden nézőt lefotóztak. Elképesztő hamisításokra derült fény: a klubok statisztikájában szereplő szurkolók harmada fantomnéző. Mintha a stadionpénzekért lobbizó klubok sejtenék: valami nincs rendben. Ráadásul az igazi gond nem az új arénák felhúzása, hanem a pályák fenntartása. Erre nem jelölt meg forrást a mániákusan építkező kormány.

– Mert nem akarom, hogy üresen álljon ez a gyönyörűséges stadion – ezért utazott Miskolcról Felcsútra az elragadtatott szenvedéllyel beszélő siltes sapkás úr. Orbán Viktorért és a pályáért szorított, mert szereti a szépet. A hangulat apokaliptikus volt. A miniszterelnök kedvelt csapata, a Puskás a kiesés kapujában állt. A Pancho arénában hangolt a közönség, az Orbán–Mészáros-páros a VIP-páholyban lazított.

– Remélem, kiesnek – mosolygott egy kerékpáros sportturista, aki kárörvendeni jött Felcsútra. – És azt is remélem, hogy ezt az abszurd arénát alapanyagáron eladják majd a MÉH-nek. És a helyét is beszórják sóval.

2016 áprilisát írtuk. A feszültség tapintható volt. Vezetett a Felcsút a Honvéd ellen, ezzel bennmaradásra állt. Ám odaát, Dunaújvárosban (az MTK átmeneti otthonában) gólt szerzett a Vasas. A Felcsút csillaga leáldozott az első osztályban. A díszhelyen végül már csak Mészáros gazda ült magába roskadva. Orbán távozott.

A Pancho arénát a nagy testvér, a Videoton használja, míg saját, székesfehérvári stadionja megújul. A bajnokikat 1400 szurkoló látogatja. A Videoton közönsége az NB I-es átlag felét teszi ki.

– A nézőszám csalóka dolog. Van, ahol a bérleteseket is beleszámolják a statisztikába, mondván, ha megvették a jegyüket, lélekben akár ott is lehetnének – mondja Dénes Ferenc sportközgazdász, aki 1999 és 2002 között az Orbán-kormány sportminisztériumának helyettes államtitkára volt.

Fotó: Kovalovszky Dániel

Amikor Orbán 2009-ben a győztesen megvívott BL-selejtező után a Puskás stadion kezdőkörébe lépett és a mámoros debreceni közönségnek ígéretet tett: jövőre, ha ők nyernek (mármint a Fidesz), Debrecen „rangjához illő” nívós stadiont kap, még kevesen sejthették, hogy az új politikai korszak fő témája a stadionépítés lesz.

A szellemet visszazárni a palackba már nem lehet. Mert mire föl kap új „ékszerdobozt” Debrecen, ha Szombathelynek vagy Diósgyőrnek nem jut ilyesmi? A Fradival is kezdeni kell valamit, mégiscsak a magyar futball lelke. És a szálak már Kozármislenyig vezetnek, ők is kaptak 440 milliót a kétezres arénára, pedig a csapat meccseit jobb napokon is csak kétszáz ember látogatja. Plusz ott van Kisvárda, Seszták miniszter – a tao-program atyja – csapatával, vagy Mezőkövesd, Tállai András gárdája. A kövesdi arénára egymilliárdot adott az állam. 2014 nyarán a rendkívüli tartalék terhére utaltak 400 milliót, annak örömére, hogy a csapat feljutott. Míg az utalással bíbelődtek, a kövesdiek kiestek. Az újbóli feljutáskor be kellett fejezni a 4300 férőhelyes stadiont. A költségátcsoportosítás stadionügyekben amúgy sem ritkaság. Ősszel például kiderült, hogy az épülő Videoton-pályára szánt pénzt – a beruházó nem jön ki 12,8 milliárdból – az Országvédelmi Alapból fogják 3,3 milliárddal kiegészíteni.

Debrecenben provokáció a 21 ezres, 13,5 milliárdos stadiont leszólni. A nagyerdei pályát imádják, annál kevésbé látogatják. A csapat a sereghajtók között vánszorog. A nézőszám csak a megnyitón járt csúcsra. Azóta apad. Győrben is inkább átok, mint áldás az impozáns ETO Park. A Tarsoly-csoport formailag ebbe fektette (volna) a betétesektől begyűjtött pénzt. A csapat harminc év után bajnoki címet szerzett, de az összeomlás után alig tudta befejezni a bajnokságot.

Fotó: Bazánth Ivola

A NER a versenysport fejlesztését stratégiai célnak tekinti. 2016 őszén akadt bajnoki forduló, amikor a stadionépítési láz annyira elhatalmasodott, hogy hat, otthon játszó OTP Bank ligás csapatból négy nem használhatta oroszlánbarlangját. A Szombathely (15,2 milliárdért 8500-as arénát kap) Sopronban fogadta a Debrecent. Az Újpest (600 milliós alkalmi felújítás) Kecskeméten látta vendégül a Mezőkövesdet. A Diósgyőr pályája is megújul, 11 milliárdos állami hozzájárulással 15 ezres stadiont kap. Mezőkövesden fogadták a Paksot, 1800 néző előtt. A Videoton sem Fehérváron, hanem Felcsúton győzte le a Deutsch Tamás által elnökölt MTK-t, épül ugyanis a 14 ezres stadionja (15 milliárd).

Szöllősi György, a Nemzeti Sport fős­­zerkesztője többször panaszolta: mennyire kellemetlen az indulat, ami a magyar futball kudarcait – politikai okból – övezi. Tény: van káröröm. Aki a focilázzal szembeszáll, nemzetietlennek nyilvánítják. De a tavalyi Eb-részvételt kísérő hangulat bizonyítja, hogy a futballtól elidegenedő társadalmat az apró siker is elképesztő mértékben megmozgatja. Orbán pedig érzi, ez politikai aranytartalék. És túlmegy a határon is: Bácskatopolya, Eszék felé indul a pénz. Topolyán futballakadémia és négyezres stadion épül a szerb harmadik ligának.

Dénes Ferenc a beáramló pénz ellenére is a futballt félti.

– Nem az a baj, hogy nyakló nélkül ömlik a versenysportba a pénz. A gond az, hogy nincs kitalálva a rendszer. Ez nem úgy megy, hogy öntjük a betont, és előttünk áll a ház.

Ha megépült valami, azt illik rendben tartani. Fizetni a rezsit, nyírni a füvet, kifesteni az illemhelyeket. A debreceni stadion működési, fenntartási költségei évente százmillióra is rúghatnak. Ön­­magában az is kérdés, ki tartja fenn a stadiont. Az egyik modell szerint a klubé a pálya, ők fizetik a rezsit. Vagy: a stadiont bérbe adja az önkormányzat a klubnak. A harmadik lehetőség, hogy minden eseménynek külön gazdája van, innentől kezdve mindegy, hogy virágkiállítás vagy foci van a programban, az esemény menedzseli önmagát. Ez máris három gazdasági modell, eltérő pénzügyi eredménnyel. Debrecenben ma két stadiongazda van, az egyetem és az önkormányzat. Mindkettővel kitűnő az együttműködés, a Loki viszont folyamatosan hanyatlik. Nyomasztó a kontraszt a játék minősége és a pálya látványa között. Lehet bármilyen a stadion, ha nincs benne futball. A nagy építkezésre még a Loki is csak ráfaragott.

 

A legendás falelátó

Pályák régen is épültek, többnyire lassan és a közönség, a futballkultúra igényeihez igazodva. A Ferencváros eleinte a Soroksári úton, a Medicorral átellenben fekvő telken kialakított földes-homokos pályán játszott. A tribün helye adott volt, maga a vasúti töltés. A szervezők levertek néhány cölöpöt, deszkákat szereltek rájuk, és megvolt az ülőhely. Az egyik kapu mögött lévő kétemeletes bérház tűzfala „rúgófal” volt, a másik mögött iskolaépület állt. Az öltöző (egy 6×8 méteres terem) a pálya nyugati részén volt. Benne egyetlen fali csap, fürdésre ott volt a szabadtéri zuhany. A pálya befogadóképessége 1500 fő lehetett.

MTI Fotó: Bojár Sándor

1910. december 25-én jelent meg az első fénykép az épülő Üllői úti pályáról. 1912 februárjában avatták fel az első magyar stadiont. Az FTC már túl volt első nemzetközi sikerein, a híres német túrán, amelyen tönkreverte a Vilmos-korszak legjobb német csapatait, 7-2-re legyőzve az akkori német bajnokot. 1920 után a pálya a B tribünnel bővült, klubház épült, az angol rendszerű, fedett, falelátós stadion 1929-re nyerte el klasszikus alakját. 1947 májusában az állóhelyek kanyarulatában lévő tribünrész leszakadt, de mindenki élve megúszta. A faalkotmány ekkorra elöregedett, 1962-ben lebontották, megígérve, hogy hamarosan újat építenek. Ám a klub 1974-ig sínylődött pálya nélkül. Minden idők második legjobb Ferencvárosa az Albert-korszakot a Népstadionban töltötte el. Az 1974-ben átadott betonteknő befogadóképessége az állóhelyek megszűntével 29 ezerről 17 500-ra apadt. De ez is nagy volt. A legendás falelátós stadion negyvenezres közönsége előbb 12 ezerre, majd nyolcezerre csökkent. A mai Groupama Aréna, amely 22 ezer nézőt képes befogadni, csak a válogatott mérkőzéseken telik meg.

 

A kérdés ettől kezdve az, ki fogja Kisvárda és a többi város arénáját rendezvényekkel, koncertekkel megtölteni. Jegyárakból fenntartani a betonmonstrumokat lehetetlen. Állagmegóvás címén átveszi majd a létesítményeket az állam?

Fürjes Balázs kiemelt beruházásokért felelős kormánybiztos persze optimista. Lapunknak azt mondja: bár látja, hogy a jelenleg épülő nagyobb sportlétesítmények nem mindig képesek saját bevételeikből működni, ezeket nem is üzleti célból építi az állam. Mások viszont megállnak majd a lábukon. Ez függ az adott gazdaság érettségétől, erejétől és a stadion méretétől is. Nyilván jobb eséllyel indul egy húszezres stadion, mint egy ötezres vidéki pálya, és az sem mindegy, mennyire gondoltak a tervezéskor arra, hogy a létesítmény képes legyen bevételt termelni. Egy-egy népszerű hazai csapat eleve biztosíték erre, mert garantált az évi harminc meccsnap.

Szakértők két létesítményről állítják, hogy gazdaságosan fenntartható. A 15 éve épült Papp László Aréna sikeresen csábítja a magánszereplőket. De a Groupama Aréna is úgy-ahogy önfenntartó lehet. Fürjes a rentábilis működésre esélyesnek látja a nagyobb vidéki városok épülő stadionjait. Szerinte a sóstói és a diósgyőri pályának is vannak lehetőségei. A Puskás Ferenc Stadion más kategória: igaz, a legnagyobb popkoncertek ide jönnek majd, fenntartásához az államnak is hozzá kell járulnia. Azért a Puskásban egy 1600 fős konferenciaterem és a névadót bemutató múzeum is helyet kap.

MTI Fotó: Beliczay László

Persze a stadionok léte nem garancia a jobb focira. A valódi siker inkább olyan, mint az angol kiscsapaté, a Leicester ­Cityé, amely a BL legjobb nyolc csapata közé jutott. Dénes Ferenc szerint a profi futball világában a jelenlegi anyagi kondíciók mellett nem fogunk boldogulni.

– Az lenne a siker – mondja a sportközgazdász –, ha a 20 ezres stadionban 13 ezres átlagnézőszám mellett 4000 forintos jegyárakkal az üzemeltetési költségek fedezhetők lennének, és a stadiont tizenöt évente saját erőből felújíthatnák a klubok.

De ez álom. Inkább az a veszély fenyeget, hogy a szociális problémák kiéleződésével a labdarúgás is bűnbak lehet. Rendszerek jönnek, rendszerek mennek, ám a pályák, az üresség betonhodályai a nyakunkon maradnak. Mi sem könnyebb, mint rámutatni a frissen felhúzott arénára: erre tapsoltátok el a pénzünket?

 

Politikai drog

A magyar közönség Trianon óta elfogadja, hogy a sport minden rendszerben a nemzeti önfelmutatás szimbóluma. Politikai drog. Most a Felcsútnak (és a vidéki felső középosztálynak) áll a zászló. 1940-ben az ősalapító MTK-t törölték a hazai labdarúgásból a zsidótörvények miatt. A negyvenes években a csepeli Weiss Manfréd FC-t a háború és a hadiipar fellendülése repítette az élre. 1948-ban, a sport szovjetizálásakor a klubokat állami szervek alá rendelték, átnevezték, vezetőiket lecserélték.

A hazai közönség azóta is számon tartja az erőszakos politikai szponzorokat. Farkas Mihályt, Rónai Sándort a Honvéd háttértámogatójaként, Puskás nagy barátjaként ismerik. Kádár még angyalföldi párttitkárként már csak hivatalból is Vasas-meccsekre járt, és ezt a szokását első titkárként is megtartotta. A nyolcvanas évek embere, Berecz János Honvéd-imádó volt – ez meglátszott a bajnoki eredményeken. Münnich Ferenc a Ferencváros elnöke (valójában felügyelője) volt. 1963-ban a bontakozó Albert-kultusz és a Ferencváros tizenhárom év szünet után újra elnyert bajnoki címe a politikai enyhülés jelének látszott.

A futballfeudalizmus rendszere azóta is óraműpontossággal működik. Az üzlet résztvevői szoros állami felügyeletet (és félállami pénzt) követeltek. Sejthető volt, hogy Orbántól ezt meg fogják kapni. Szima Gábor, aki sok pénzt költött a Lokira – a NER-től kaszinót kapott.