Vélemény

Marosán György: Az új köz­ellenség

A miniszterelnök most látta elérkezettnek az időt, hogy leszámoljon az újabb, hazánkra leselkedő ellenséggel, az auto­­nóm civil szervezetekkel. Ahogy Németh Szilárd mondta: „A Soros-birodalom álciviljeit azért tartják fenn, hogy a nagytőkét és a politikai korrektség világát átnyomják a nemzeti kormányok felett. Ezeket a szervezeteket minden eszközzel vissza kell szorítani, és azt gondolom, hogy el kell takarítani.” Holott Soros György bűne mindössze annyi, hogy segíteni igyekezett a diktatúrák szorításából szabadulni akaró társadalmaknak. Közép-Európától a posztszovjet térségig támogatta a demokráciáért küzdőket. S éppen ez az, ami kiütötte a biztosítékot. Oroszországban, Üzbegisztánban, Kazahsztánban, majd Türkmenisztánban is felléptek az általa támogatott szervezetek ellen.

Fotó: Kovalovszky Dániel

Egy évezrede bölcs és szent királyunk mindent elkövetett, hogy bennünket, magyarokat ide, Európához kössön. Miniszterelnökünk most inkább azon munkálkodik, hogy Kelet felé mozdítsa el az országot. Persze ha rápillantunk a térképre, hazánkat éppen Európa szívében láthatjuk. Mi van azonban, ha valóságos helyzetünk nem esik egybe földrajzi pozíciónkkal? Ez a probléma, Ady Kompországáé, amely „legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza”, több mint egy évszázada merült fel, hogy majd a nyolcvanas évek értékszociológiai vizsgálataiban bukkanjon fel ismét.

A kutatók a világ száznál több társadalmát vizsgálva alkottak értéktérképet, amely megmutatta az országok helyét, elhelyezve őket a hozzájuk az értékek szempontjából legközelebb álló többiek között. A többször megismételt vizsgálat szerint Magyarország nem ott van az értéktérképen, ahol a földgömbön. Mi, magyarok az európai kultúra magjától távolabb, az ortodox kultúrához közelebb helyezkedünk el. Így az értéktérképen az balkáni országok és Európa keleti szélének társadalmai lennének a közvetlen szomszédaink. Ez magyarázza reflexeinket, az idegenek elutasítását, a kisebbségi viselkedésformákkal szembeni intoleranciát, a polgári intézmények iránti bizalmatlanságot, a hatalomnak való behódolást, a tekintélykövetést, a korrupcióra való készséget és azt, hogy az államtól várjuk problémáink megoldását.

Az értéktérképen elfoglalt helyzetünk azután magyarázatot ad a politikai térben történt elmozdulásunkra. Az elmúlt évtizedek során a kutatók a „Felelős kormányzás-” (WGI-), a „Demokrácia-” (DI-) indexek mérőszámaival fel tudták rajzolni az országok egymáshoz viszonyított helyzetét egy – az értéktérképhez hasonló – politikai térképen. Ez azt mutatta, hogy Magyarország fokozatosan sodródik ki Európából! A Freedom House nemrég minősítette vissza hazánkat „nem megszilárdult demokráciának”, és 2010-hez képes több mint tíz helyet estünk vissza az Economist demokrácia-rangsorában is. A politikai térkép tehát – az értéktérképhez hasonlóan – inkább a balkáni vagy a közép-ázsiai lejtőn való csúszást mutatja.

A hanyatlás felfedezhető a gazdasági térben történő elmozdulásunkban is. A kormány sikerpropagandája ellenére teret veszítünk a környező országokkal szemben. Ami azonban a legszomorúbb: Kompország sajátosságai a határokon belül is tetten érhetők. Az ellentétek az országon belül szélesednek. „A magyar lakosság 25, maximum 30 százaléka az, amelyik jelenleg Európában él” – fogalmazott Tóth István György a 2016-os Társadalmi riport bemutatóján. Az országban, a városokon és a kerületeken belül távolodnak el egymástól a szomszédok: egyikük már Nyugat-Európában van, a másikuk pedig Közép-Ázsiában.

A civil szervezetek mindig is a demokrácia lényeges elemei voltak. A társadalom egyre komplexebb, a felvetődő problémák pedig mind összetettebbek lettek. Ez vezetett arra, hogy a szabadon szerveződő civil társadalom önálló politikai tényezővé fejlődött. Végső soron a civil szféra felzárkózott a média mellé mint a kormányzatokat szemmel tartó, ellenőrző és kordában tartani igyekvő hatalmi ág. A civilek elleni összehangolt támadás tehát nem pillanatnyi őrület, hanem tudatos hadjárat.

Orbán Viktor 2010-es hatalomra kerülése óta harcot folytat minden, számára féket jelentő és ellenőrzési jogosítvánnyal rendelkező szervezet ellen. Ezért szállta meg a hatalmi ágak hálózatát, ezért ültette be lekötelezettjeit az Alkotmánybíróságba és minden döntési pozícióba, ezért adta hitbizományba a gazdaság jelentős részét és ezért lehetetlenítette el a kritikus médiát. Amikor tehát 2014-ben a rendőrség váratlanul házkutatást tartott három civil szervezetnél, az nem mellényúlás volt, hanem a szféra elleni támadás kezdete. A mostani, Soros György elleni összehangolt támadás sem jelez váratlan fordulatot. Csupán újabb hadszíntérre terjesztik ki azt a háborút, amit a kritikus média, illetve a hatalom számára kontrollt jelentő intézmények ellen folytatnak. S bár hazánk a térkép szerint továbbra is Európa szívében helyezkedik el, Magyarország egyre inkább ingerlő zárványként, afféle rezervátumként ékelődik be a demokratikus Európa testébe.