Külföld

Łódź, az ígéret városa – Pillanatkép Lengyelországból

Valaha ez volt a „modern Lengyelország”. A három részre (porosz, osztrák, orosz) szakított ország orosz részének nyugati csücske. Egy évszázad alatt megsokszorozódott itt a lakosság, özönlöttek a felszabadult jobbágyok, a zsidó kisvárosok nincstelenjei, németországi takácsok és vállalkozók telepedtek át ezrével.

Soknyelvű és sokvallású volt Łódź nyolcvan éve. Itt az „ígéret földje” – legalábbis így nevezte a várost regényében Władysław Reymont, aki 1924-ben irodalmi Nobel-díjat kapott epikai munkásságáért. Ötven évvel később aztán, 1974-ben, Andrzej Wajda fantasztikus filmet készített a könyvből. Łódźban van a lengyel filmművészeti egyetem.

A vonat a Fabryczna (Gyárváros) vasútállomásra fut be. Káprázatos a hatalmas, kihalt indóház. A boltokat nem foglalták el bérlők, az utasforgalom össze sem hasonlítható a varsói pályaudvarra oly jellemző tumultussal. A Fabryczna a 2012-es labdarúgó Eb-re készült el, ahogy egy sor más stadion is. A kihasználtságát valahogy nem tudták előre megtervezni. Janek úr, aki autójával – errefelé szabad az Uber – bevisz a belváros főutcájára, azt mondja, hogy majd amikor befejezik a hét éve elkészült pályaudvarhoz kapcsolódó építményeket, biztosan nagyobb lesz a forgalom is.

Harminc évnél régebbiek az emlékeim. Akkoriban Łódź zsúfolt volt, kormos és zajos. Még akkor is ez volt a „lengyel Manchester”. Az egykori textilgyárak, konfekcióüzemek azonban azóta – kevés kivétellel – Kínába költöztek. Az sem kizárt, hogy már onnan is továbbálltak valamelyik, még olcsóbb munkaerőt kínáló országba. Janek úr szerint a gyárépületekből – már amelyik nem omladozik – bevásárlóközpontok, luxus loftlakások, irodaházak lettek. Vannak itt szolgáltatóközpontok, tervezőirodák, elektronikai összeszerelő üzemek. Nagy munkaadók a szolgáltató központok, hiszen Łódź ma már egyetemi város, sok az idegen nyelveken beszélő, rugalmas fiatal ember.

– Van munka? – kérdezem.

Janek szerint van, ezzel nincs is baj. Az már nagyobb gond, hogy ő például nem érzi szabadnak magát. Azt mondja, a „komuna” idején kisvállalkozó lehetett, akkor szabadabb volt. Kiiskolázta a lányait, de arra neveli őket, hogy inkább külföldön keressenek boldogulást, és emiatt szomorú.

Az utcakép azonban jóval vidámabb Janeknél: a jó időben sokan üldögélnek a kávézók teraszain, a vendéglőkben. Mások plázázva töltik a vakációt. Az egyik fő łódźi attrakció a Ma­­nu­­faktura nevű irodaház és bevásárlóközpont, amelyet Izrael Poznański és fiai egykori gyáróriásának helyén alakítottak ki. A hatalmas udvarban a letisztított vörös téglás épületek között játszótér van. A gyár peremén áll a hajdan hatezer embert foglalkoztató pamutgyár tulajdonosának eklektikus palotája. Fiai is hasonló palotákban laknak, ezek csak sétatávolságra vannak innen. A łódźi iparmágnások mindig is szerettek a gyáraik közelében lakni, és ezt várták el a munkásoktól is. Nem csoda: a 19. század közepén tizenhat órákat dolgoztak, hetente hat napon át. A bérkaszárnyák ugrásnyira vannak a gyárkaputól. Ma is élnek bennük.

A szerző felvétele

Łódźban is szembejön a politika. A Piotrkówska utcán két, fekete trikós férfi megy előttem. A hátukon felirat: Antiiszlám kommandó. A Facebookon megtalálom, hogy a főutcán közlekedő villamoson folytatnak kultúrharcot, és ott tartanak felvilágosító, iszlámellenes előadásokat a Nemzeti Radikális Tábor (ONR) különítményesei. Azért, hirdetik, mert az arabok már túl sok bolthelyiséget szálltak meg a 19. századi sugárúton. A helyi imám, aki egyébként zöldségkereskedő, bejelentkezik, hogy szívesen csatlakozik és vitába száll velük, ezért a kocsijáról hajlandó átszállni a villamosra.

A kormánypárt elnöke, Ja­­ros­­ław Kaczyński azzal ijesztgeti a választókat, hogy a migránsok gyógyíthatatlan járványokat gerjesztenek majd. Menekültellenes kampányára felszállt a szélsőjobb. Néhány hete a bakancsosok összerugdostak egy palesztin fiút, egy algériai nőt pedig, aki egy, a városban működő multinál tisztviselő, lekergettek a villamosról. A szélsőjobb és a kormányzó konzervatív jobboldal között egyre több az átjárás: az ONR és mások szívesen besegítenek a PiS-nek. Amikor a demokrácia és az alkotmány védelmében tüntetők a kormány igazságügyi elképzeléseit támadták, a szélsőjobbosok beálltak a kormány mögé. Azonnal támadták a külföldi manipulátorokat és a jogvédő civil szervezeteket. Ezt Rafał Pankowski, a varsói Collegium Civitas főiskola professzora, a Soha többé! antifasiszta egyesület elnöke mondja, miután a lengyel fajgyűlölők – Sorossal és alapítványával együtt – az ő egyesületét is megtámadták.

A mindennapok errefelé egyre feszültebbek.