2018/11 Kötött pályák

2018. március 13. 13:28

Semmit sem tanult és semmit sem felejtett a kormány a 2014-es választás botrányaiból. De az is lehet, hogy mindent megtanult és mindenre emlékszik. Merthogy a kamupártok újbóli aktivizálása egyértelműen az Orbán-kabinet érdekeit szolgálja, legfőbb célja az ellenzéki szavazótáborban való zavarkeltés.

Vokscsapdák

Semmit sem tanult és semmit sem felejtett a kormány a 2014-es választás botrányaiból. De az is lehet, hogy mindent megtanult és mindenre emlékszik. Merthogy a kamupártok újbóli aktivizálása egyértelműen az Orbán-kabinet érdekeit szolgálja, legfőbb célja az ellenzéki szavazótáborban való zavarkeltés. És ez, úgy tűnik, minden pénzt megér a hatalomnak: a kamupárt-generátori rendszer felélesztésével megint milliárdokat bukhat majd az ország. Mint ahogy négy évvel ezelőtt ez már egyszer megtörtént, hiába vizsgálta akkor az összes létező hatóság a bizniszpártok tevékenységét, a többes ajánlás rendszerével megszerzett – valójában ellopott – kampányfinanszírozási pénzek utólag behajthatatlannak bizonyultak. A 168 Óra számításai szerint idén akár 6 milliárd 371 millió forintra is rúghat a Fidesz-KDNP választási színjátékának számlája. A kamupártok segítségére egyébként akár ténylegesen is szüksége lehet a közvélemény-kutatásokat egyre olvadó fölénnyel vezető kormányoldalnak. Lakner Zoltán elemzésében arra figyelmeztet, Orbánék nem véletlenül teszik egyre feszültebbé a kampányt, miután a centrális erőtér egyensúlyát vesztette, így a kormánypárt joggal tarthat attól, hogy a csenevész és elsősorban saját házi leszámolásaival foglalkozó ellenzék egy történelmi véletlen folytán esetleg mégis rájön a rendszerváltó megoldóképletre. Ehhez persze ellenzéki oldalon fel kell oldani a jelenlegi patthelyzetet, minél hamarabb dönteni kell, hogy a kormányváltásért küzdő erők indítanak-e egymás ellen jelölteket a választásokon. Egyelőre nem csak arról szólnak a hírek, hogy ki kivel és miért fog össze, hanem arról is, ki kivel nem, és miért nem. Összeállítás a 168 Órában.

Lapozzon bele!

Elővették az esőkabátot

Hat éve, 2012 januárjában lépett a nyilvánosság elé a CÖF, a magyar Potemkin-civilszervezet. Sokak szerint a Civil Összefogás Fórum gongo, vagyis olyan álcivil szervezet, amely valójában a kormány érdekeit szolgálja. A gongo (government-organised non-governmental organisation) a világ számos helyén előfordul ugyan, demokratikus társadalmakban azonban szinte ismeretlen. A CÖF speciális feladatai közé tartozik a kampányok szervezése, az Orbán Viktor melletti szimpátiatüntetések levezénylése, az idegen befolyás ellen folytatott szellemi honvédelem, a nemzetközi szervezeteket, külföldi politikusokat megbélyegző nemzeti deklarációk közzététele. A CÖF és a mellé csatolt alapítvány, a CÖKA, valójában már 2009-ben megalakult, de teljes fegyverzetében csak 2012-ben mutatta meg magát. Két év leforgása alatt hat békemenetet szervezett, majd hosszú csönd következett. Már-már elhalni látszott, amikor idén váratlanul feltámadt: március 15-én hetedszer masíroznak az utcákon a kormányfő rajongói.

Oktatásban tilos a forradalom

A pokolba vezető út elvekkel van kirakva, mivel ha bizonyos elvek nem méretnek meg „a valóság mosogatólevében”, hibákhoz vezethetnek – mondja Pap László villamosmérnök akadémikus. Az MTA Közoktatási Elnöki Bizottságának tagjával a tanári tekintélyről, a fizika tantárgy rehabilitálásáról és az elitiskolák problémájáról beszélgettünk, de azt is megvitattuk, miért fontos, hogy időről időre szülessenek Mozartok. Ónody-Molnár Dóra interjúja.

A vízfej adottság

Változtatnunk kell Budapest jelenlegi irányítási modelljén, ha azt szeretnénk, hogy világvárosként egységes arculata legyen – nyilatkozta a 168 Órának Gerő András. A történész nemrég az Élet és Irodalomban megjelent írásában fejtette ki koncepcióját, amely szerint a főváros irányításában korszerűsített formában vissza kellene térni a 19. század végi, 20. század eleji struktúrához: egy hierarchikus rendszerhez, amelyben érdemi hatáskörrel működő városvezetés állna egy erős legitimációval rendelkező, közvetlenül választott fővárosi közgyűlés élén, a kerületi önkormányzatok szerepét pedig egy területi alapú elöljárósági rendszer venné át. A mesterségesen gerjesztett Budapest–vidék szembeállítással Gerő nem hajlandó foglalkozni, azt a politikai idiotizmus körébe sorolja.

Orbán forró krumpli

Ilyen választási kampány még soha, sehol sem volt. A kormánypártok már vagy két éve intenzíven korteskednek – néha civil színekben, néha kormánytájékoztatásnak álcázva üzeneteiket –, de nyilaik többségét nem az ellenzékre, hanem vélt külföldi ellenfelekre lövöldözik. Szinte ígérgetni is elfelejtettek, azt csak az utolsó percekben, a hódmezővásárhelyi vereség után kezdték. Addig megelégedtek a menekültek, Brüsszel, Soros György, majd az ENSZ ostorozásával. De vajon létezik-e bármilyen valódi külföldi hatás, vannak-e igazi nemzetközi szereplői a magyarországi kampánynak? Erről kérdeztük a szlovákiai magyar születésű Jarábik Balázst, a befolyásos amerikai agytröszt, a Carnegie Foundation közép- és kelet-európai elemzőjét.

Az apokalipszis a legvalószínűbb opció

Sok ember számára frusztrációt okoz, hogy képtelen betartani a tízparancsolatot, ám ez még mindig kisebb baj, mintha eleve lemondana a küzdelemről, hogy megpróbálja követni az etikai normákat – nyilatkozta a 168 Órának Hargitai Miklós annak apropóján, hogy az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent az És bocsásd meg vétkeinket című regénye. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, a Népszava szerkesztője először jelentkezik szépirodalmi alkotással, amelynek gerincét egy katolikus pap visszaemlékezései és vallomásai adják. A fiktív főhős saját nézőpontjából idézi fel, mi minden hangzik el egy gyóntatófülkében. Aki kérdez: Cseri Péter.