Vélemény

Lakner Zoltán: Új mélységek

Kétharmados változtatásokat feles többséggel tolt le a Fidesz a parlament amúgy is véres torkán. A sokak által korábban az „emberarcú fideszes” díszpéldányának tartott Gulyás Gergely ezt a húzást azzal indokolta, hogy „ahol generálisan szabályozunk egy adott területet, és ez érint olyan intézményeket is, amelyek egyébként a kétharmados szabályozási körbe tartoznak, ott ez feles többséggel megtörténhet”. Példaként az adótörvényeket és a számviteli törvényt hozta fel, amelyek kétharmaddal szabályozott intézményekre is vonatkoznak.

Ha mindez ilyen egyszerű, vajon minek mentek egy kört a kétharmados jogszabályokat módosító plakáttörvény-verzióval? Hogyhogy csak a kétharmados támogatást nem hozó szavazás után merült fel a kormánypárt kreatív elméiben: nincs is szükség minősített többségre? Csak a június 23-i újabb szavazás előtti estén derült ki, mit talált ki a kormányoldal: az összes plakátolást korlátozó szabályt a településkép védelméről szóló sima feles törvénybe pakolták.

Az ötletre a hírek szerint az akkor már Brüsszelben tartózkodó Orbán is rábólintott – előzőleg minden bizonnyal ő követelte beosztottjaitól, hogy találjanak megoldást. 

Ezzel új mélységekbe ereszkedett a NER. Mindeddig az volt a módszer, hogy az alkotmányosságot súlyosan romboló jogszabályokat is azért névleg az eljárási követelményeknek megfelelően hozták meg, igaz, az eljárási szabályokat is a fideszes többségre szabták. A kétharmad elvesztése azonban 2015 eleje óta akadályt jelentett a Fidesznek. Ha viszont a minősített többséget igénylő változtatásokat bele lehet gyömöszölni feles törvényekbe, akkor az ellenzék vétóhatalma végképp megsemmisül, pontosabban, a kormányoldal szándékán múlik, hogy adott esetben van kétharmados követelmény vagy nincs.

A köztársasági elnök, mert ilyen is van, még alkalmazhat alkotmányossági vétót: a megváltozott rendelkezésekről tartalmi értelemben, formailag pedig az egész elfogadott törvényre vonatkozóan kérhet állásfoglalást az alkotmánybíróságtól. Áder János az első szavazás utáni villámgyors politikai vétóval kifejezte ugyan egyet nem értését, de megteremtette a lehetőséget a mihamarabbi új szavazásra is. Most az államfő alkalmazhatja a másik fajta vétót:

kevesen kapnak az élettől ennyi lehetőséget a javításra.

Vizsgázhat az Alkotmánybíróság is, ha az elnöki előzetes normakontroll alapján lényegében azonnal, vagy a képviselők egynegyedének javaslatára majd egyszer az asztalára kerül a plakáttörvény. A 2016 végén, LMP-s szavazatokkal kiegészült testületről kiderülhet, a kialkudott új bírák megválasztása visszaépített valamit a lerombolt jogállamból, vagy a Fidesz akkor is átverte tárgyalópartnerét, mint azt rendszerint tenni szokta.

Ha az elnök nem lép, akkor a parlamenti ellenzéknek ismét együtt kell működnie: a képviselők negyedét úgy lehet felsorakoztatni, ha a demokratikus pártok és a Jobbik egyaránt aláírnak. A civil törvény esetében ez történt az LMP indítványára. A baloldali és liberális képviselők számára némi nehezítést jelenthet, ha ezúttal a Jobbik lesz a kezdeményező, amire az első nyilatkozatok utalnak, igaz, az egy képviselővel bíró Párbeszéd szintén bejelentkezett erre szerepre.

Forrás: Magyar Kétfarkú Kutya Párt Facebook-oldsala

Az ellenzéki oldalon a legnagyobb frakcióval rendelkező MSZP-nek ismét stratégiai kérdésben kell állást foglalnia. Múlt héten először azt kommunikálták, a saját javaslataikkal kiegészülő törvény megszavazására lehetőséget látnak, hogy ily módon felszámolják a Fidesznek és a Simicska Lajos által segített Jobbiknak kedvező plakáthelyzetet. Csakhogy a kétharmados törvény támogatása olyan katasztrofális politikai üzenet lett volna, amelyet a szocialisták miniszterelnök-jelöltje párton belül megvétózott. Ezután keresett a Fidesz kétharmadot nem igénylő módszert. Az MSZP-frakció arra kényszerült, hogy még az általa kidolgozott módosító csomagot is elutasítsa, miután azt a Fidesz szavazásra bocsátotta, annak ellenére, hogy a szocialisták szerint ők csak egy háttéranyagot küldtek a törvényalkotási bizottság elnökének e-mailben. Végül az MSZP olyan helyzetben találhatja magát, hogy mások mellett a Jobbikkal közösen fordul az Alkotmánybírósághoz egy olyan törvény ellen, aminek elfogadása során a Fidesz igyekezett megalázni a szocialistákat, és ami elsősorban a Jobbik – Botka Lászlóéval is rivalizáló – plakátkampánya ellen lett kitalálva.

Ha már itt tartunk: a Fidesz félelmét jelzi, hogy nyílt alkotmánysértés árán próbálja aláásni az ellenzék jövőbeni kampányait, annak ellenére, hogy a két legnagyobb ellenzéki párt tavaszi plakátakciói nem hoztak  számottevő támogatottság-gyarapodást. Ha a kormánypárt már ettől is megijedt, az a bizonytalanság jele.

Erre a bizonytalanságra volt válasz a diktatórikus parlamenti szavazás. Na meg a CÖF. Arra a kérdésre ugyanis, hogy akkor most a költségvetési támogatásban részesülő szervekre vonatkozó korlátozás ráillik-e a Békemenet szervezőjére, Gulyás azt felelte: „Vonatkozhat a CÖF-re is, csak nem ismerjük a költségvetését.” Hát, tényleg nem. Egzakt válasz egy olyan törvény kapcsán, amelynek célja a kormánypárt szerint a kiskapu bezárása.

A Fidesz tényleg nem hagyhatja, hogy az történjen, „amit néhány oligarcha akar”.

Csakis a legfőbb oligarcha akarata lehet a törvény.