Nem vagyok sztár – Hrutka Róbert a punktól a komolyzenéig
Kölyökképű örök kamasznak látszik, pedig már ötvenéves Hrutka Róbert, s idén életműkoncertje lesz december 2-án a Budapest Kongresszusi Központban. Zenei pályája legfontosabb állomásait idézi fel majd vendégeivel, Jamie Winchesterrel, akivel hét évig játszottak közös zenekarban, eljönnek a színész barátok is, akiknek albumokat írt Hrutka, és felcsendülnek közkedvelt filmzenéi is. A kortárs zenészeink között nincs sokoldalúbb nála, aki a punktól a nagyzenekari művekig szinte minden műfajban alkotott.
Ötéves korában kezdte a zenetanulást szájharmonikán, majd akusztikus gitáron. Karcosra hallgatta a rocklegendák bakelitkorongjait, s hallás után pengette el a számokat.
Robinak – a szakmában is mindenki így hívja – volt kitől örökölnie a muzikalitását: édesanyja énekelt, néptáncolt. Könyvesbolti eladó volt, az édesapa pedig önkormányzati hivatalnok. Robi Óbudán nőtt föl. A hazai zenei szubkultúrák történetének fontos helyszíne volt ez a nyolcvanas évek elején. A környékbeli középiskolások összejöttek a tereken, s hamar előkerült a gitár is: a lázadó kamaszok életérzései dübörögtek a húrokon. Hrutka Robi alapító tagja lett a Kretens punkegyüttesnek, és innen indult el a Vágtázó Halottkémek is. Egy szeméttároló melletti helyiségben próbáltak. Robi ott vette először a kezébe az elektromos gitárt, s ez sorsfordító pillanattá vált. Addig főleg sportkarriert tervezett: lövészetben országos bajnok lett korosztályában. Aztán úgy döntött, nem megy több edzésre, csakis zenélni akar. Szüleitől megkapta első elektromos gitárját.
Fotó: Kovalovszky Dániel
A punk felkavarta a Kádár-kori kultúra állóvizét. A dalszövegek keményen kritizálták a rendszert, és a koncerteken gyakoriak voltak a rendőrségi razziák. A Kretens fellépéseit technikai okokra hivatkozva gyakran lemondták a szervezők. Robiékat meghívták egy zágrábi fesztiválra, ahol a U2-val és Nina Hagennel szerepelhettek volna együtt, de a magyar hatóságok nem engedték ki őket. Az állambiztonságiak is figyelték a punkokat. Hrutka Robi iskolájába is kimentek a rendőrök, de a gimnáziumi tanárok kiálltak diákjuk mellett. Nem is volt mivel megvádolni. Robi tizennégy évesen került a Kretensbe, ő volt a legfiatalabb, nem érdekelte a politika, csakis a zene. Ördögi harmóniákat csalt elő a gitárjából. Pár év múlva enyhült a rendvédelmi szigor, a punk is megtűrt lett a honi kultúrpolitikában, és a Kretens 1985-ben a Petőfi Csarnokban is koncertezhetett. Robit azonban már nem elégítette ki ez a műfaj. Többre vágyott.
Profi muzsikus akart lenni, csakhogy az alkalmi fellépésekből nem lehetett megélni. Szülei is mondogatták: tanuljon rendes szakmát. Fiuk fogtechnikusi végzettséget szerzett, dolgozott is a fogászati rendelőknek, de nem sokáig bírta. Boldogtalan volt zene nélkül. És amikor visszatért a zenészpályára, mintha a sors is őt igazolta volna: egymás után hívták stúdiómeghallgatásokra. Tehetségét felfedezte a hazai könnyűzenei élet, 1989 óta több mint kétszáz nagylemezen működött közre. Emellett több mint ezer reklámfilmhez írt zenét. Remek iskola volt ez, mindent megtanulhatott zenei dramaturgiáról, vágásról, ritmusról, hangszerelésről. Szimfonikusoktól roma zenekarig mindenféle stílusban kipróbálhatta magát. Nemzetközi cégek is megkeresték, reklámzenéket rendelt tőle a Coca-Cola és más világcégek is. Egy amerikai alkoholforgalmazó társaság pályázatán George Michael dalával versenyzett, és az ő munkáját találták jobbnak.
A Pannon GSM számára Hrutka egyik régi zenészbarátjával, Jamie Winchesterrel közösen komponálta az It’s your Life kampánydalt, ami olyan sikeres lett, hogy a két muzsikus elhatározta: együttest alapítanak. Több lemezük megjelent, a dalok szövegeit Jamie írta és énekelte angolul.
Jamie Írországban született, és 1988-ban, tizennyolc évesen költözött Budapestre, ahová bankár édesapját már korábban áthelyezték. Tökéletesen megtanult magyarul, és a dalszerző srácot Bornai Tibor fedezte fel, később Koncz Zsuzsa zenekarának is tagja lett. A legmagyarabb ír zenész azonban igazi helyét Hrutka Robi mellett találta meg. Dallamos dzsesszrockot játszottak, fellépéseiken mindig telt ház volt. Hetente négy-öt koncertet adtak, folyton úton voltak, a közös bulikon kívül másra alig maradt idejük. Hét évig hajtottak őrült tempóban, aztán 2008-ban, sikereik csúcsán úgy döntöttek, abbahagyják, szétválnak. Nem akarták, hogy a lendület megkopjon, az ihlet rutinná váljon. Jamie Winchester húsz év után visszatért Írországba. Távozásának okairól így nyilatkozott a HVG-nek: „Művészet, művészi érték, művész. Nagy szavak, amikkel manapság sokan meggondolatlanul dobálóznak. Nem azzal van baj, hogy egy előadóból profitálni szeretne a menedzsment. Ez teljesen evidens. A gond inkább az, hogy a befektetők nagyon rövid időn belül akarják kézhez kapni a nyereségüket. Nincs idő kibontakozásra. Szerintem ez a kapkodó, mohó gondolkodásmód, ami beteggé teszi a szakmát. A kereskedelmi adókon fröccsöntött műanyag sztárok születnek és tűnnek el a süllyesztőben három perc leforgása alatt.”
Robi és Jamie
Írországban egy tengerpart melletti faluba költözött, saját pubot nyitott. Otthon nem zenél, csak akkor, ha egy-egy meghívásra visszajön hozzánk koncertezni.
Hrutka Robi viszont itt maradt, és saját zenei útjait kezdte járni, de az érvényesülésért, pénzért sohasem kötött vállalhatatlan kompromisszumokat. Pedig őt is hívták a Megasztárba zsűrizni, de nem vállalta. Bár úgy véli, ha a versenyeken feltűnt tehetségek jól gazdálkodnak az energiájukkal, szakmai alázat van bennük és kellően tudatosak, sok mindent elérhetnek a pályán. Akad erre is példa. A 95 százalékuk azonban elkallódik. Persze a show-biznisz jól keres rajtuk így is.
Élvonalbeli művészeknek sem könnyű a felszínen maradni, főleg, ha nem hajlandók bizonyos színvonal alá menni. Jamie Winchester és Hrutka Robi míves, intellektuális számait nem játszották a rádiók, ahhoz meg nem volt kedvük, hogy tucatdalokat gyártsanak a slágeriparnak. S noha Hrutka rengeteg szerzeményt komponált, ezek ma sem hallhatók a rádiókban, nincsenek videoklipjei a kereskedelmi tévékben. Műveivel csak a koncerteken és az interneten lehet találkozni. Meg persze a CD-ken.
A keservesen nehéz könnyűzenében Robi a sokoldalúságban talált megoldást. Még reklámfilmesként ismerte meg Herendi Gábort, s azután ő komponálhatta a Magyar vándor, a Lora, a Valami Amerika 2. és legutóbb a Kincsem filmzenéit is. Több mint négyszázezren látták a magyar csodalóról szóló romantikus filmdrámát, s hallgatták Hrutka fülbemászó melódiáit. Robi persze más rendezőkkel is dolgozott, több tucat mozifilm zeneszerzője.
Emellett színészeknek is készített albumokat. Az elsőt Für Anikónak. A színésznő hozta össze a szövegíróval, Bereményi Gézával. A Nőstény álom című lemezüket annyira szerette a közönség, hogy négy év múlva már a második Für Anikó-albumot is megcsinálták: a Kitalált világnak is Bereményi lett az alkotótótársa. Ők készítették el Udvaros Dorottya Majdnem valaki című lemezét is 2015-ben. Robi tizenöt évesen, egy régi iskolai nyári szünetben diákmunkásként a lemezgyárban dolgozott. Közelről láthatta, hogyan veszik fel Dés Lászlóval Udvaros Dorottya első lemezét, az Átutazót. Ámulattal nézte a színésznőt, és álmában sem gondolta, hogy egy nap majd ő írhat neki dalokat. Bereményi Géza volt a szövegírója az Átutazónak is, s most az új Udvaros-albumnak is.
A zenész úgy érzi, művészetről, szellemi függetlenségről talán Bereményitől tanulta a legtöbbet. Munkamódszerük is különös: Robi beállít hozzá a gitárjával, eljátssza neki a dalokat, s az író rögtönözi a szövegeket. Egyszer Für Anikó egyik dalán dolgoztak, elkészültek egy óra alatt. Robi már pakolta el a gitárját, s közben megjegyezte: „Nagyon szép lett a szöveg, mintha Kosztolányi vagy Ady írta volna.” „Igen?” – kérdezte meghökkenve az író, s újra elolvasta a saját sorait. „Igazad van” – mondta, és összetépte a papírt. Robi pedig örökre megjegyezte: a legfontosabb, hogy önazonos maradjon az ember. Színpadon és zenében is megtalálja a saját hangját.
Bereményi kérte fel arra is, hogy Cseh Tamás-emlékesteket szervezzen. Az ideit nemrég Balatonföldváron rendezték meg, Cseh Tamás ikonikus dalait Hrutka hangszerelésével neves színészek adták elő. Köztük volt Tompos Kátya is, aki már szintén két albumot készített Hrutka Róberttel. A második, a Holdjárat idén jelenik meg, s ezen a színésznő a versírói, dalszerzői tehetségét is bemutatja.
A zenész közben szólóalbumokat is írt, Grecsó Krisztiánnal pedig zenés irodalmi estet állítottak össze, és elkészült első közös színházi produkciójuk is, a Stop. Hinták, apák, szerelmek.
Több mint nyolc év után, idén áprilisban Hrutka és Jamie Winchester újra közös koncertet adott a Müpában. Szeptemberben rockosabb számaikkal várják a rajongóikat. A folytatásról egyelőre nem gondolkodnak.
Hrutka ma az egyik legtöbbet foglalkoztatott zeneszerzőnk és előadónk, mégsem tartja magát sztárnak. Nem szerepel címlapokon, sem bulvárújságokban. Ha akarna, sem tudna zaftos sztorikat mesélni a pletykalapoknak. Gimnáziumi szerelmét vette el, felesége némettanár, és van két nagy fiuk. Robi úgy érzi, társa nélkül semmit sem tudott volna elérni a pályáján. Zenéről, hitelességről, értékekről ma is úgy gondolkodik, mint mikor az első dalait komponálta. A folytonos hajtásban is szeretne olyannak maradni, amilyennek gyerekkorában megálmodta magát. Mert egy igazi zenésznek mindegy, hogy elegáns koncertteremben lép fel, vagy füstös kocsmában. Gitárján a szív akkordjait játssza őszintén és szabadon.
Bereményi Géza
Kossuth-díjas író
Für Anikó hozott össze bennünket, az ő lemezét készítettük el először együtt. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk, és nagy szerencsémnek tartom, hogy megismerhettem. Robi nagyon nagy tehetség, van egy kitűnő zenekara is. Emberileg is jól kijövünk: örülünk, ha látjuk egymást, és együtt dolgozhatunk. Magától értetődő természetességgel és egyszerűséggel megy köztünk minden.
Herendi Gábor
Balázs Béla-díjas rendező
Hrutka Robi rendkívüli szakmai alázattal áll hozzá minden feladathoz, és ez a filmzeneírásnál borzasztóan fontos: a zene ugyanis nem lehet tolakodó vagy előrébbvaló, mint a képek. Sokoldalú, minden műfajban és stílusban alkot. Rögtön ráérez a dolgokra, fél szóból értjük egymást. Ha valami nem tetszik, visszaadhatom neki többször is, nem tesz megjegyzéseket, nem fintorog, hanem rezzenéstelen arccal végzi a munkáját addig, amíg az tökéletes nem lesz. Általában előre elmondom neki, hogy egy filmjelenethez milyen hangulatú zenét gondolok, és ő a képekhez ír dallamverziókat. De arra is volt példa, hogy komponált valamit, és aztán én arra vágtam meg a filmet. A Kincsemnél különösen hangsúlyos volt a zene szerepe, ráadásul ez kiemelten magas költségvetésű mozi volt. Meg akartam nyugtatni magamat, hogy tényleg az írja a zenét, aki a legjobb. Ezért meghívásos pályázat mellett döntöttünk: négy zeneszerzőt kértem fel, hogy ugyanazokhoz a képsorokhoz komponáljanak. Jeligés pályázat volt, tehát nem tudtuk, hogy melyik zenét ki írta. Szakmai zsűri bírálta el a darabokat. Az elkészült művekből egy volt, amelyik mindannyiunknak nagyon tetszett. És amikor felbontottuk a jeligés borítékot, Hrutka Róbert nevét találtuk benne.
Udvaros Dorottya
Kossuth-díjas színésznő
Egy Cseh Tamás-emlékesten dolgoztam először Hrutka Robival. Kíváncsi voltam, miként hangszereli át ezeket a dalokat, hogyan szólalnak meg zenekarral, színészek előadásában. Nagyon tetszett, amit Robi csinált: érzékenyen és finoman nyúlt Cseh Tamás számaihoz, megőrizte a hangulatukat, mégis mindegyik egy kicsit más lett. Tudtam Robiról, hogy mennyi mindent csinált már: volt egy zenekara Jamie Winchesterrel, és hogy remekül énekel, bravúrosan gitározik. Igazi slágereket is írt, ugyanakkor színésznőknek egészen másféle, szűkebb rétegeknek szóló dalokat is. Én akkoriban új önálló eset terveztem, s ehhez szerettem volna zeneszerzőket felkérni. Robi volt az első, akitől megkérdeztem, volna-e kedve, ideje dalokat írni nekem. Első szóra vállalta. Imádtam a közös munkánkat. Ő halk szavú, nagyon szerény és figyelmes ember. Abszolút ráérzett arra, hogy milyen dalok állnak jól nekem, sőt sokat hozzátett ahhoz, amit tudok. Rengeteget tanultam tőle önmagamról is. Bármennyire elfoglalt volt, mindig bejött hozzám a Nemzeti Színházba, ha volt egy kis időm két próba között. Nem vagyok énekesnő, sokat kellett gyakorolnunk, de végtelen türelme volt hozzám. Így született meg öt dal Bereményi Géza szövegeivel, s csak akkor gondoltuk végig, mi lenne, ha most már egy nagylemezt készítenénk. Robi fejében elképesztő zenék motoszkálnak, csak úgy dőlnek belőle a dallamok. Megőrzött magában valamiféle gyermeki kíváncsiságot, ami sok profiból hiányzik. De ő még őszinte örömmel tud adózni mások tehetségének is. Az arcában is van valami gyermekien tiszta, ahogy rámosolyog a dolgokra. Nem látszik rajta a kora.
