Mihályfi Balázs: „Nagyon kritikus vagyok a minket körülvevő világgal”

2018. június 14. 13:36 - szerző: Szentgyörgyi Rita

Az Őrült Nők Ketrece homofób képviselője, A félelem megeszi a lelket idegengyűlölő kisemberei után pozitív figurát hoz a gyilkos nőkkel és gengszter fazonokkal benépesített Chicagóban. Az átváltozásokban jeleskedő színész a szeretőgyilkos Roxie Hart férjét alakítja az Alföldi Róbert rendezte társadalmi revüben.

– Amos Hart figuráját a legtöbb Chicago-feldolgozás slemilre, tesze-toszára veszi. Milyen karakternek látod őt?

– Amos egy nyomorult, szeretethiányos pali, akit a felesége, Roxie csúnyán átver és megvezet, miközben Amos az életét végigkísérő szeretetlenségét vele próbálná enyhíteni. Ez a kapcsolat valójában nem működik, és ezt Amos személyes kudarcként éli meg. Sorsa végül drámai módon teljesedik be.

– Miben határoznád meg Alföldi koncepciójának a lényegét?

– Mint ahogy Az Őrült Nők Ketrecében, Robi ezúttal is a musical mélységeit keresi. Ez a Chicago nem az a Chicago. Alföldi a húszas évek Amerikájában játszódó művet  megpróbálja kissé a magyar valóság felé ferdíteni, vagy inkább egyenesíteni. A média manipulatív, mocskos, hamis illúziókat keltő világán keresztül mutatja be, hogy a szegénység, a sikertelenség, a szeretetlenség, a boldogtalanság milyen ördögivé képes  aljasítani az embert.

– Mr. Hartot nem fenyegeti a senkiből valakivé válás „veszélye”?

– Ő a labda a pályán, akit jobbra-balra ütögetnek. Jó kis „teniszmeccsben” veszek részt. De talán Amos az egyetlen figura a darabban, aki reményeim szerint kivívhatja a nézők együttérzését, és az ő drámája talán aprócska katarzist is okozhat. Ha jól csináljuk!

Fotó: Szilvás Zoltán

– Mennyit foglalkoztok a megcsalt, becsapott, elárult férj eredettörténetével, múltjával?

– Az alapmű sem pszichologizálja agyon Amos és Roxie Hart viszonyát. A történet egyszerűnek tűnik, de ebben az esetben a színész, azt hiszem, több lehetőséget kap az egyszerű szórakoztatásnál. Amosnak van egy monológja, amelyben elmondja, hogy a szülei mostohán bántak vele, semmibe vették. Egyszer arra ment haza, hogy a szülei elköltöztek. A gyerekkori trauma meghatározza a sorsát, a világhoz való viszonyát. Folyamatosan küzd a maga nyomorával.

– Hogyan értelmezitek az ő szerepét, mint a sztárcsináló gépezet egyik fogaskereke Roxie celebbé válásában?

– Az a cél, hogy a celebgyártásból valami hasznot húzzanak. Kitalálják, hogy mindenféle pólót, kutya, macska plüssállatot elneveznek Roxie-ról, aminek nagy keletje lesz, eladják a népnek, amelyik imádja az új keletű sztárt, és rengeteg pénzhez jutnak. Amosnak szerető férjként kell tündökölnie Roxie mellett – ami persze nem esik nehezére, hiszen szerelmes belé. Bevállalja a nő által elkövetett gyilkosságot, a gyereket, ezzel erősítve Roxie pozitív lényét, azt remélve, hogy megnyerik a tárgyalást.

– Szakavatott tolmácsolója vagy a kisemberek virtuóz ábrázolásának. A félelem megeszi a lelket című előadásban villámgyors váltásokkal alakulsz át bajszos szomszédasszonyból boltossá, macsó férjből gyári munkássá.

– Érdekes ugrálni egyik figurából a másikba, de ez nem okoz problémát, mert annyira pontosak a figurák, amelyeket Alföldi kitalál. Az ő munkamódszere, hogy meghatározza a kereteket, de azért a színészt is engedi „festeni”. Harminc év alatt jó néhány rendezővel dolgoztam, de kevés olyannal, aki úgy jött be a próbákra, hogy pontos elképzelése volt arról, mit szeretne. A próbák mostani stádiumában részemről egyfajta teljesítés működik, a rendezői szándék megértése, de a munka előrehaladtával egyre élvezetesebbé válik a dolog. Visszatérve A félelem megeszi a lelket előadás figuráira, azokban jócskán van karcos, fekete humor. És azt nagyon szeretem.

– Egyszerre kell karcosnak lenni és drámai feszültséget teremteni a kirekesztő  társadalmi közeget lemodellező szerepekben. Lényeges kérdés számodra, hogy társadalomkritikus előadásokban vegyél részt?

– Hogyne, fontos, hogy a választott darab, a rendezés reflektáljon arra, ami körülöttünk történik. Nagyon kritikus vagyok a minket körülvevő világgal. Öröm számomra, ha egy-két mondatot találok a szerepeimben, amihez abszolút közöm van.  A félelem megeszi a lelket című előadásban a boltos úrnak eleinte szélsőséges megnyilvánulásai vannak az idegenekkel, a más kultúrából érkezőkkel szemben, de a történet végére csodálatos átalakulásnak lehetünk tanúi. Azt mondja: megoldható a probléma, próbáljuk megérteni és elfogadni a másik embert. Ezeket a meséket érdemes elmondani.

– A Chicago milyen tükröt tart a közönség elé?

– Olyat, amelyben megláthatják, hogy bizonyos társadalmak bizonyos fejlettségi szintjén abszolút elfogadásnak örvend a munka nélkül, hazugsággal, manipulációval, törleszkedéssel elért dicsőség, hírnév és vagyon.