Kinőtt szív – Eltáncolt mese a MOHA-ban

2017. november 29. 20:26 - szerző: Sz. B.

December elsején a MOHA Mozdulatművészek Házában mutatják be Szabó Imola Julianna Kinőtt szív című versprózakötetének táncszínházi adaptációját. Az előadás az elfogadás küzdelmekkel, fájdalommal, dühvel, utálattal, sajnálattal, szeretettel, ürességgel, képtelenséggel, magánnyal, társakkal kikövezett útját járja végig. Böröcz Petra flamencotáncos koreográfiájában keveredik az ősi és a modern: jelen van a flamenco szikkadt keménysége, a női princípium puhasága, a tradíció megkérdőjelezhetetlen érvénye és a modernitás állandó kétkedése.

Az alkotók kísérleteznek a szöveggel: az írott szó és a gondolat nem csak a tánc nyelvén nyeri el új jelentésrétegeit. A szöveg és mozdulat társakká válnak, egymásból következnek, segítik, ellenpontozzák egymást, így a jelentéseknek, érzeteknek, gondolatoknak sűrű és izgalmas szövetét hozzák létre.

„Van úgy, hogy egy tragédiáról nem tehetünk – írja Kiss Ottó a könyv fülszövegében –, nincs kit és nem is kell senkit hibáztatnunk érte, egyszerűen csak megtörténik velünk. A Kinőtt szív két kislányhőse is ilyen, csupán megtörténtek velük a dolgok: egyikük az édesapját, másikuk a szeme világát veszítette el. Az elfogadáson túl mit lehet ilyen helyzetekben tenni?”

Böröcz Petra azt mondta a 168 Órának: a darabba csak olyan részleteket emelt be az írott műből, amelyekben nem jelenik meg kifejezetten a gyermeki perspektíva.

– Ezek a nagyon erős, a magyar nyelvben rejlő ritmusokat, dallamokat gyönyörűen használó részletek az elvesztésre, az elfogadásra, a halál feldolgozására kortól függetlenül jellemző állapotokról, érzetekről, élményekről beszélnek – tette hozzá. – Döntés volt az is, hogy a vakságot nem említem, mivel semmiféle közeli tapasztalatom nincs az állapottal kapcsolatban, így nem tudnék róla hitelesen bármit is mondani.

A Kinőtt szív mint táncdarab az elvesztésről, elengedésről és elfogadásról szól.