Hevér Gábor: „Szöveg fent, poén lent” | Netrix Media Systems

Hevér Gábor: „Szöveg fent, poén lent”

2018. február 5. 12:12 - szerző: Szentgyörgyi Rita

Ötödik éve kirobbanó sikerrel megy az Átriumban a válságkomédiaként aposztrofált Igenis, miniszterelnök úr! Február 22-én lesz a századik előadás. A hazai közélet áthallásaival tarkított társalgási komédia címszereplője a kisszerű, nem éppen okos, ám a saját céljaival és érdekeivel nagyon is tisztában lévő Jim Hacker brit miniszterelnököt alakító Hevér Gábor.

 – Mennyire hálás színészi feladat egy döntésképtelen, lényegében önálló gondolatok nélküli figurán keresztül a butaság, a korlátoltság, a szűk látókörűség megszemélyesítése?

– Az Igenis, miniszterelnök úr! az első társalgási vígjáték főszerepem, sőt szerepem. Nagyon nagy élvezettel játszom ezt az eléggé egy tömbből faragott figurát, akit nem az esze, hanem a hatalomvágya juttatott kormányfői pozícióba. Nem a végtelen butasága a humorforrás, hanem az, hogy senki nem figyelmezteti, nem szembesíti vele. És ezért mulat rajta a néző. Olyan beszólásai vannak, hogy azt mondod rá: te atyaúristen! Nagyon fontos, hogy nem önmagában véve a butasággal van baj, attól még valaki a világ legjobb embere lehet. Az igazi probléma az, ha egy ilyen alak vezető, döntéshozó pozíciót tölt be. És nem kell messzire menni, elég körbenézni, a politikai paletta bármelyik oldalán is találkozni hasonló emberekkel.

– A dörzsölt kabinetfőnököt megformáló Alföldi Róberttel először állsz egy színpadon, viszont sokszor rendezett már. Milyen a váltás a rendező és a partner Alföldi között?

– Annak idején, 2013-ban párhuzamosan próbáltuk az Igenis...-t és az általa rendezett Danton halálát. Délelőtt a Vígszínházban voltunk, mindig együtt mentünk át az Átriumba próbálni. Köztudottan jól tudunk együtt dolgozni. Robi nagyon ügyesen vált, abban a pillanatban, hogy felmegy a színpadra, rögtön színész lesz. Ajánlom minden rendezőnek, aki színész egyben, hogy sajátítsa el az azonnali átalakulásnak ezt a tudományát.

Fotó: Puska Judit

– Közeleg a századik előadás. Ilyen hosszú sikerszéria esetén nem áll fenn a rutin, a megunás veszélye? Miben fedezel fel valami újat magad, a partnerek, a nézők számára?

– Például abban, hogy nemrég érkezett egy új beálló, a személyi titkár szerepében Szatory Dáviddal kettőzték le Ficza Istvánt. Ez jó kis vérfrissítést hozott mindannyiunk számunkra. Az Igenis, miniszterelnök úr!-ban amúgy sokkal jobban lehet – ha nem is olyan látványos, de – új színeket hozni magunkból, mint mondjuk Az Őrült Nők Ketrecében. Bernard, a személyi titkár gyakran idéz latin mondásokat, hozzátéve, kitől származnak. A miniszterelnök természetesen nem érti, miről van szó. A titkára hosszasan ismétli: Vergilius, Vergilius, mire Humphrey, a kabinetfőnöke rávágja, hogy tudja, elvégre művelt ember. Az egyik előadáson úgy éreztem, belefér, ha a miniszterelnök, aki sértve érzi magát, hogy kihagyták a beszélgetésből, megkérdi: Vergilius, az melyik minisztériumban dolgozik?

– A poénáradatra épülő dialógusok tűpontos arányérzéket követelnek meg. Nem lehetett egyszerű feladat a darab ritmusát megtalálni.

– Valóban, ebben az előadásban különösen fontos a pontosság, sőt a műfajon belüli pontosság, máskülönben nem működik. Itt aztán nincs mese, tényleg abban a ritmusban kell mondani, amiben elsül a poén, ha nem jó ritmusban érkezik, akkor oda az egész. Tényleg úgy kell kicsit felhajlítani a mondat végét, hogy a partner lecsapja. Szöveg fent, poén lent. Ez egy interaktív műfaj, ami a nézők reagálására épül. Korábban sem Alföldi, sem én nem játszottunk ilyeneket. A vígjátékjátszás fortélyát meg kell tanulni, de Robival valahogy mindketten beleéreztünk.

– A produkció sajátossága úgymond, hogy a világ és az ország eseményeire reagálva folyamatosan új és új elemek kerülnek bele. Milyen kihívást jelent ez színészileg?

– Szerencsénkre mindig alácsúszott a darabnak valamilyen társadalmi jelenség. Az egyik ilyen „alácsúszás” ahhoz kapcsolódik, amikor egy lány becserkészéséről van szó éppen, és a miniszterelnök megkérdezi, hogy őt is megvádolhatják-e vele. Mire a kabinetfőnöke azt feleli, természetesen: kerítéssel. Volt időszak, amikor Magyarországon kulminált ez a szó, és amikor Alföldi kimondta, azért nevettek a nézők, mert eleve félreértették. Legutóbb a Brexit hatására alaposan át kellett írni a szövegkönyvet. Jó néhány mondat kikerült innen-onnan, és újra kellett tanulni a szöveget. Eredetileg arról van szó a darabban, hogy Anglia majdnem belesodródik abba, hogy csatlakozzon az euróövezethez. Kezdetben volt némi vitánk arról, hogy fontos-e az előadás szempontjából, hogy naprakészek legyünk. De azzal, hogy átírták, már nem érhet minket olyan vád, hogy nem reagálunk. Az új változat szerint a mai elképzelt Angliában vagyunk, ahol már napirenden van az ország Európai Unióból való kilépése.

***

Az Igenis, miniszterelnök úr! századik előadására február 22-én kerül sor az Átriumban, további előadásidőpontok: február 7., március 7., március 9.