Film: Két tűz közt

2018. április 4., 16:23

Szerző:

Van az úgy, hogy a szabványos, közönséges délután hirtelen ránk szakad, és mindent összezúz. Mint egy gyűlöletbomba. A teremtésben nincs más vesztes…

Szokvány filmben ilyenkor feltámogatják azokat a szereplőket, akikre még szükség lesz a film további fordulataihoz, megjelenik a rendőrség, nyomoz erre-arra, domborít az igazságszolgáltatás (ki, ha én nem?). És a túlélő kipróbálja a legnehezebbet: kibírni.

A dramaturgiai egyensúly megteremtése érdekében szokvány filmben megismerjük a lelketlen dúvadakat, a lesújtó külsejű és belsejű tetteseket meg az őket üldöző tökéletes rendőrfelügyelőt, aki bizalmunkat bírhatja. Ám e szokatlan filmben nincsenek vérben forgó szemű tettesek, és a felügyelő ápolatlan és szűkszavú. Csak az áldozatokat ismerjük. Őket is csak némi bizonytalansággal gyászoljuk. Hogyan lesz itt majd megtisztulás, katarzis? Amihez jegyet váltottunk!

Hirtelen helyszínt, műfajt váltunk: tárgyalóterem. A tettesek zavarba ejtően mindennapiak. Mint te meg én. Fiú és lány egymásnak teremtve (szinte mint a többi), szeretik is egymást. Csak az áldozataikat nem szerették. Nem gyűlölködve taposták el őket itt, a török negyed szélén, hanem precízen, odafigyelve, szinte szenvedélytelenül. „Munkálkodva.” A fiú rajong Hitlerért. Olyan, mint a többi radikális, aki neonáci pártba, bandába verődve irtja az idegeneket. (Volt rá példa 2007 és 2010 között számos.) Török, görög, örmény bevándorlókat, kebabosokat, kereskedőket, kis egzisztenciákat öltek. (Négy és fél millió muszlim él Németországban.)

A befejezésről nem szólhatok. Elég annyi: a társadalmi reflexek nem védik meg az áldozatokat. Sem a hozzájuk tartozókat. Nincs happy end. Csak a bizonytalanság.

Főhősünk, Diane Kruger a legjobb színésznő díját kapta a legutóbbi cannes-i fesztiválon.

(Sötétben. Az érzékeny német–francia krimit Fatih Akin rendezte.)

Családja, barátai, pályatársai, tisztelői kísérték utolsó útjára Tordy Géza Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt, rendezőt, érdemes és kiváló művészt, a nemzet színészét, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját csütörtökön Budapesten, a Farkasréti temetőben.

Minden évben április 16-án tisztelgünk a holokauszt magyarországi áldozatinak emléke előtt. A nap arra emlékeztet, hogy 1944-ben április 16-án kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását hazánkban. A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját megelőző délutánon Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat megemlékezést tartott az Óbudai Zsinagóga falára állított emléktáblánál. 

A magyar költészet napját 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük. Engedjék meg, hogy ezen a napon mi is tisztelegjünk a magyar líra előtt, ezúttal Nagy László csodálatos versével.